Képviselőházi irományok, 1861. I. Kötet • 1-57. sz.
Irományszámok - 1861-37. Magyarországnak országgyülésileg egybegyült Főrendeinek és Képviselőinek felirata
7 Hiszszük, hogy Erdélynek nem magyar nemzetiségű polgárai sem fogják koczkáztatva látni m egyesülés által nemzeti érdekeiket, mert megnyugvást és teljes biztositást fognak találni azokban, miket mi más , nemzetiségű polgártársaink irányában határozni s tenni fogunk. A mi Horvátországot illeti, nem követeljük, hogy az ö kisebb számú képviselőik ellenében a mi nagyobb számunk határozzon az általuk netán előadandó követelések s föltételek fölött. Horvátország saját territóriummal bir, külön állása van, s nem volt soha bekebelezve Magyarországba, hanem kapcsolatban állott velünk, és társunk volt, ki jogainkban s kötelességeinkben, szerencsénkben, bajainkban osztozott. Ha tehát most Horvátország mint ország akar résztvenni törvényhozásunkban, ha előbb tisztába akar jőni velünk azon föltételekre nézve, mik mellett közjogi állását Magyarországgal kész összekötni, ha erre nézve ugy akar velünk érintkezni, mint nemzet nemzettel: nem fogjuk azt viszszautasitani, csak azt kivánjuk, hogy Horvátország ne gátoltassék, miszerint küldöttjeit országgyülésünkhez küldhesse, s ezáltal nekünk is, nekiek is mód és alkalom nyujtassék az értekezést közjogi alapon megkezdhetni. Mindaddig tehát, mig azok, kik törvény szerint az országgyűlésre meghívandók, meghiva nem lesznek, mi az országgyűlést kiegészítettnek nem tekinthetjük, s törvények alkotásába s koronázási egyezkedésekbe nem bocsátkozhatunk. Legfontosabb alaptörvényeink, különösen az 1848-ik évi lényeges közjogi törvények hatályon kivül tétettek. Parlamentáris kormányunk, felelős ministeriumunk most sincs. Esküttszéki eljárással párosult sajtótörvényünk vissza nem állíttatott. Világos törvényeink ellenére a közadó országgyűlésen kivül absolut hatalommal állapíttatott meg, tör vényeinkben ismeretlen s a nemzet által soha el nem fogadott indirect adók hozattak be, s mind a törvény ellen megállapított directadó, mind a jogtalanul behozott indirect adók még most is követeltetnek ; sőt hogy az absolut rendszernek igért megszüntetése iránt hitünk végkép elenyészszék, s remény és bizalom keblünkben újra föl se éledhessenek, keserű gúny gyanánt most legújabban oly rendeletet adott ki az alkotmányellenes absolut hatalom, miszerint a törvénytelen adó fegyveres erőszakkal is behajtatik. És ez azon pillanatban történik, midőn a Fölséged által összehívott országgyűlés együtt van, s a nemzettől az követeltetik, hogy teljesítse a sanctió pragmatica szerinti kötelezettségét és koronázzon, holott másrészről az ezen kötelezettséggel viszonos föltételek teljesítésére nézve még csak komoly szándék sem mutatkozik. Nem csodáljuk, hogy az absolut hatalom, midőn alkotmányunkat félretette, felfüggesz tette egyszersmind ezen törvényeket is, mert parlamentaris kormány, esküttszéki eljárással párosult sajtószabadság, és a nemzetnek azon sarkalatos joga, miszerint országgyűlésen kivül semmiféle közadót kivetni s behajtani nem lehet, egyenes ellentétben vannak az absolut rendszerrel. De miután Fölséged az absolut hatalomról ünnepélyesen lemondott, és az alkotmányosság ösvényére tért: az absolut hatalom által felfüggesztett törvényeknek tettleg ismét vissza kell állani teljes erejökben. Szentesitett törvényeket csak azon hatalom függeszthet föl, mely azokat alkotta. Alkotmányos országban csak az összes törvényhozás alkothat törvényeket; azokat tehát egyoldalú hatalommal felfüggeszteni, vagy a mit az absolut hatalom, mint rendszerével össze nem férőt, hatályon kivül tett, azt az alkotmányosság mellett is egyoldalulag függőben tartani, ellenkezik az alkotmányosság fogalmával. A sanctio pragmaticának egyik világos föltétele az, hogy a király minden országgyülésileg alkotott törvényeket megtartson. Törvényeink, miket az absolut rendszer fölfüggesztett, rendes törvényhozás utján lőnek alkotva és szentesítve, s mig azok megváltoztatásába a nemzet bele nem egyez, kötelező törvények maradnak, miket hatályon kivül termi s függőben tartani, annyi, mint a sanctio pragmatica világos föltételét megszegni. Parlamentaris kormány, felelős minisztérium, esküttszéki eljárással párosult sajtószabadság, és az adó meghatározásának joga az alkotmányos szabadságnak legerősebb biztosítékai. Nekünk ezen biztositéko2*
