Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-93

200 A Z országgyűlés felsőházának 93. ülése azt mondotta, hogy az én jóindulatomtól, szim­pátiámtól, vagy antipatiámtól függ tehát, hogy mondjUÜ egy fe.sőházi tag úr életében milyen változások történnek. (Felkiáltások: A ri.fndenikori pénzügyminiszterétől!) Először az, volit, hogy a mndenkori és azután az jött, amit,mondottam. Nagyon gondosan elolvastam a kijavítatlan gyorsírói jegyzetet, mert ezera már nem nyomódott át a javítás. Nem tudtam, hogy milyen javítások történteik. De legyen &kár az a helyes szöveg, hogy a »mindenkori«. Kénern én ezt is vállalom. A mindenkori pénz­ügyminiszter is leteszi az esküt az állaimfő ke­zébe, amelyben, amint méltóztatnak többen nagyon jól tudni, bemne van azj, hogy részre­haj.iatlanul é* pártatlanul fogom az ügyeket intézni. (Gróf Bethlen István: Nem szabad ilyen dolgot a miniszternek intézni!) Bocsána­tot kérek, az én esküm, is ér valamit! Nem le­het azt mondani, hogy én az eskümet megszeg­te<m. Remélem, nem ezt óhajtotta a, felsőházi tag úr mondani, sőt meg vagyok róla győ; ződve, hogy nem ezt akarta mondani, mert ő oz én koronatanúm, hogy milyen objektíven ítéltem meg egy konkrét esetet. Mélyen t. Felsőház! Elérkezte-ni az utolsó kérdé&Wez!, amellyel még foglalkozni akartam. Ez a felsőházi tag úrnak az a megjegyzése, hogy az expozéban bejelentelt nóvumok — ahogyan ő mondotta — csiupa tilalom, csupa korlátozás, csupa negatívum, csupa hatalmi eszköz. Az természetes, hogy a háború előre­haladtával a szervezésnek mind g szorosabb­nak és, szorosabbá ak kell lennie, a nyersanyag­hiány, a «kapacitás hiánya, a termeési nehéz­ségek mind arra mutatnak, hogy még erőseb­ben kell szervezni és ha szemrehányást kap­hatunk, ez talán' az lehet, hogy nemi sokkal ko­rábban és nem sokkal energikusabban szervez­tük meg a magyar gazdasági életet. Ne mél­tóztatik megfeledkezni arról, hogy am Ikor ezzel hoszzú évekkel ezelőtt íoglaikozini kezd­tünk, akkor csodálatosképpen olyan felfogás kezdett lábrakapni, hogy magyarnak lenini és szervezni, valami ellentétes két fogalom. Mél­tóztassék végignézni, a világon mindenütt, akár Németországot, akár Angliát, akár Amer kát méltóztatik megnézni, akár a semleges államo­kat, Svájcot és Svédországot, nálunk tőkesze­gényebb vagy tőkeerő-ebb országokat, min­denütt a korlátozásoknak sokkal nagyobb mér­téke van életben, mint nálunk, (Báró Pronay György: De jól van megszervezve!) Az lehet­séges, hogy jobban van megszervezve, de meg­nyugtathatom a felsőházi tag urat, nem egy institúciónkat tanulmányozni idejöttek a kül­földről, tehát nekünk is vanna'k jó pontjaink. Persze vannak rossz pontjaink is, a külföldiek­nek is vannak. Aat mondotta a felsőházi tag úr, hogy csak negatívumok vannas az expozéban, tilalmak, korlátozások. Én bejelentettem az expozéban, — nem fogom az egészet elismételni és felso­rold, csak néthányat fogdk kivenni — hogy a termelésben, a> kapacitás kihasználásában bi­zonyos sorrendet fogunk megal/apitam, amely sorrendben természeteden legelső helyen a hon­védség n A lkülözhetPtlen azonnali igénye all, azután jön a polgári termelés biztosításához szükséges igények csoportja és utána jöhet a hadseregnek az. az igénye, amelyet nem okvet­lenül ma kell megvalósítani. (Az elnöki széket báró Padvánszky Albert foglalja el.) 1943. évi december hó 18-án, szombaton Ezt bejelentettem és alig hiszem, hogy ez negatívum lenuie. Legfeljebb a hadsereg szem­pontjából negatívum, hogy elkértünk tőle valamit a civil termelés érdekében. Eí azon­ban nem negatívum, ez éppen egy pozitívum, amely azoknakí a panaszoknak nagy részét van» hivatva orvosolni, ameiy panaszolhat a kép­viselőháziban is és itt is igen sok»an: szóvátet­•tek s ame.y panaszok, vádijuk, be Őszintén, részben jogosult és igazságos panaszok. Ha azt hirdetjük, hogy a szűkösen rendelkezésre álló amyagkészleteket igazságosabban óhajtjuk el­osztani, mint eddig, az sem negatívum, legfel­jebb arra nézve, aki eddig igazságtalanul ju­tott valanjibxfc hozzá. Ha a nyersanyagbeszer­zés érdedében az importnak támogatásáról, ga­ranciákról és hasonlókról beszélünk, azt ni­szem, ez sem negativum, mert a közellátásou lényegesen segít a külföldről behozott anyag. A rendszeres közellátás fejlesztése, a köz­tisztviselők sorsánaik javítása, azt hiszem, rem negativum. Negativum talán — megengedem — a feketepiac elleni küzdelem, de abban vala­mennyien egyetértünk, hogy még negatívum­ként is mindannyian szükségesnek tartjuk. Vagy negativum a záloglevelek visszaiizeté­sének lehetősége, amely egyík pontja a gazda­sági vagy pénzügyi politikának vagy a mező­gazdaság tehermentessé tételére irányuló akr ció, amely megerősíti a mezőgazdaságot az el­következő nehéz időkne, vagy az ipar tőkeeme­léseinek előmozdítása irányában tett ígéret 1 Azt hiszem, e&ek mind nem negatvumok, ha­nem valamennyien pozitívumok. Ezeket azon» ban a felsőházi tag úr nem vett© figyelembe, ennek következtében hibás követíkeztetésre is jutott, hogy mi a mi gazdasági poátákánik. Méltóztassék tehát megengedni, hogy nagyon röviden megmondjam, hogy mi is a mi gazda­sági politikánk lényege. Hiszen ez benn© is van a képviselőházi napiéban. A mi gazdasági politikánk« lényege elsősor­ban is a közgazdaságot megerősíteni, a maxi­mális termelest kihozni a magyar gazdasági életből, a niemzetn jövedelmiét növelni, hogy bírja mindazokat a terheket, amelyek mindem­nek megvédésére, megtartására szükségesek é« amelyek a további fej.ődés érdekében nél­külözhetetlenek. , Ez az a gazdasági politika, amelyet mi kö­vetünk. Ezen a gazdasági politikán alapszik az egész költségvetés, amelynek elfogadását tisztelet tie] kérem. (Élénk helye&ïés, elemzés és taps.) Elnök: A miniszterelnök úr őnagyméltó­sága kíván szólni. (Haljuk! HaUjuk!) Kállay Miklós miniszterelnök: Mélyen t. Felsőház! (EUnk éljenzés és «tps.j Am kor a pénzügyminiszter úr után közvetlenül szót ke« rek, természetesen tudom, hogy megszakítóim a felszólalások sorrendjét. De egyrészt azért kérek elnézést emiatt, mert nem tudtam, hogy a vita ilyent örvendetesen elhúzódik, másrészt mert szükségesnek tartottam előre közölni, hogy ma délelőtt óhajtok felszólalni, azért, hogy akik megtisztelnek azzal, hogy meghall­gatnak, tudják, hogy mikor szándékozom be­szélne vagy hogy itt lehessen mindenki, aki különösen akadályozva nin?s. A vita fo'yaman — amennyire elfoglaltsá­gom engedte — igyekeztem jelen lenni és meg­hallgatni a szónokokat, akiknek resztről iga­zán nagy és jelentős beszédek hangzottak el. Sajnálom, hogy nem lehettem mindegyiknél

Next

/
Oldalképek
Tartalom