Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-93
200 A Z országgyűlés felsőházának 93. ülése azt mondotta, hogy az én jóindulatomtól, szimpátiámtól, vagy antipatiámtól függ tehát, hogy mondjUÜ egy fe.sőházi tag úr életében milyen változások történnek. (Felkiáltások: A ri.fndenikori pénzügyminiszterétől!) Először az, volit, hogy a mndenkori és azután az jött, amit,mondottam. Nagyon gondosan elolvastam a kijavítatlan gyorsírói jegyzetet, mert ezera már nem nyomódott át a javítás. Nem tudtam, hogy milyen javítások történteik. De legyen &kár az a helyes szöveg, hogy a »mindenkori«. Kénern én ezt is vállalom. A mindenkori pénzügyminiszter is leteszi az esküt az állaimfő kezébe, amelyben, amint méltóztatnak többen nagyon jól tudni, bemne van azj, hogy részrehaj.iatlanul é* pártatlanul fogom az ügyeket intézni. (Gróf Bethlen István: Nem szabad ilyen dolgot a miniszternek intézni!) Bocsánatot kérek, az én esküm, is ér valamit! Nem lehet azt mondani, hogy én az eskümet megszegte<m. Remélem, nem ezt óhajtotta a, felsőházi tag úr mondani, sőt meg vagyok róla győ; ződve, hogy nem ezt akarta mondani, mert ő oz én koronatanúm, hogy milyen objektíven ítéltem meg egy konkrét esetet. Mélyen t. Felsőház! Elérkezte-ni az utolsó kérdé&Wez!, amellyel még foglalkozni akartam. Ez a felsőházi tag úrnak az a megjegyzése, hogy az expozéban bejelentelt nóvumok — ahogyan ő mondotta — csiupa tilalom, csupa korlátozás, csupa negatívum, csupa hatalmi eszköz. Az természetes, hogy a háború előrehaladtával a szervezésnek mind g szorosabbnak és, szorosabbá ak kell lennie, a nyersanyaghiány, a «kapacitás hiánya, a termeési nehézségek mind arra mutatnak, hogy még erősebben kell szervezni és ha szemrehányást kaphatunk, ez talán' az lehet, hogy nemi sokkal korábban és nem sokkal energikusabban szerveztük meg a magyar gazdasági életet. Ne méltóztatik megfeledkezni arról, hogy am Ikor ezzel hoszzú évekkel ezelőtt íoglaikozini kezdtünk, akkor csodálatosképpen olyan felfogás kezdett lábrakapni, hogy magyarnak lenini és szervezni, valami ellentétes két fogalom. Méltóztassék végignézni, a világon mindenütt, akár Németországot, akár Angliát, akár Amer kát méltóztatik megnézni, akár a semleges államokat, Svájcot és Svédországot, nálunk tőkeszegényebb vagy tőkeerő-ebb országokat, mindenütt a korlátozásoknak sokkal nagyobb mértéke van életben, mint nálunk, (Báró Pronay György: De jól van megszervezve!) Az lehetséges, hogy jobban van megszervezve, de megnyugtathatom a felsőházi tag urat, nem egy institúciónkat tanulmányozni idejöttek a külföldről, tehát nekünk is vanna'k jó pontjaink. Persze vannak rossz pontjaink is, a külföldieknek is vannak. Aat mondotta a felsőházi tag úr, hogy csak negatívumok vannas az expozéban, tilalmak, korlátozások. Én bejelentettem az expozéban, — nem fogom az egészet elismételni és felsorold, csak néthányat fogdk kivenni — hogy a termelésben, a> kapacitás kihasználásában bizonyos sorrendet fogunk megal/apitam, amely sorrendben természeteden legelső helyen a honvédség n A lkülözhetPtlen azonnali igénye all, azután jön a polgári termelés biztosításához szükséges igények csoportja és utána jöhet a hadseregnek az. az igénye, amelyet nem okvetlenül ma kell megvalósítani. (Az elnöki széket báró Padvánszky Albert foglalja el.) 1943. évi december hó 18-án, szombaton Ezt bejelentettem és alig hiszem, hogy ez negatívum lenuie. Legfeljebb a hadsereg szempontjából negatívum, hogy elkértünk tőle valamit a civil termelés érdekében. Eí azonban nem negatívum, ez éppen egy pozitívum, amely azoknakí a panaszoknak nagy részét van» hivatva orvosolni, ameiy panaszolhat a képviselőháziban is és itt is igen sok»an: szóvátet•tek s ame.y panaszok, vádijuk, be Őszintén, részben jogosult és igazságos panaszok. Ha azt hirdetjük, hogy a szűkösen rendelkezésre álló amyagkészleteket igazságosabban óhajtjuk elosztani, mint eddig, az sem negatívum, legfeljebb arra nézve, aki eddig igazságtalanul jutott valanjibxfc hozzá. Ha a nyersanyagbeszerzés érdedében az importnak támogatásáról, garanciákról és hasonlókról beszélünk, azt niszem, ez sem negativum, mert a közellátásou lényegesen segít a külföldről behozott anyag. A rendszeres közellátás fejlesztése, a köztisztviselők sorsánaik javítása, azt hiszem, rem negativum. Negativum talán — megengedem — a feketepiac elleni küzdelem, de abban valamennyien egyetértünk, hogy még negatívumként is mindannyian szükségesnek tartjuk. Vagy negativum a záloglevelek visszaiizetésének lehetősége, amely egyík pontja a gazdasági vagy pénzügyi politikának vagy a mezőgazdaság tehermentessé tételére irányuló akr ció, amely megerősíti a mezőgazdaságot az elkövetkező nehéz időkne, vagy az ipar tőkeemeléseinek előmozdítása irányában tett ígéret 1 Azt hiszem, e&ek mind nem negatvumok, hanem valamennyien pozitívumok. Ezeket azon» ban a felsőházi tag úr nem vett© figyelembe, ennek következtében hibás követíkeztetésre is jutott, hogy mi a mi gazdasági poátákánik. Méltóztassék tehát megengedni, hogy nagyon röviden megmondjam, hogy mi is a mi gazdasági politikánk lényege. Hiszen ez benn© is van a képviselőházi napiéban. A mi gazdasági politikánk« lényege elsősorban is a közgazdaságot megerősíteni, a maximális termelest kihozni a magyar gazdasági életből, a niemzetn jövedelmiét növelni, hogy bírja mindazokat a terheket, amelyek mindemnek megvédésére, megtartására szükségesek é« amelyek a további fej.ődés érdekében nélkülözhetetlenek. , Ez az a gazdasági politika, amelyet mi követünk. Ezen a gazdasági politikán alapszik az egész költségvetés, amelynek elfogadását tisztelet tie] kérem. (Élénk helye&ïés, elemzés és taps.) Elnök: A miniszterelnök úr őnagyméltósága kíván szólni. (Haljuk! HaUjuk!) Kállay Miklós miniszterelnök: Mélyen t. Felsőház! (EUnk éljenzés és «tps.j Am kor a pénzügyminiszter úr után közvetlenül szót ke« rek, természetesen tudom, hogy megszakítóim a felszólalások sorrendjét. De egyrészt azért kérek elnézést emiatt, mert nem tudtam, hogy a vita ilyent örvendetesen elhúzódik, másrészt mert szükségesnek tartottam előre közölni, hogy ma délelőtt óhajtok felszólalni, azért, hogy akik megtisztelnek azzal, hogy meghallgatnak, tudják, hogy mikor szándékozom beszélne vagy hogy itt lehessen mindenki, aki különösen akadályozva nin?s. A vita fo'yaman — amennyire elfoglaltságom engedte — igyekeztem jelen lenni és meghallgatni a szónokokat, akiknek resztről igazán nagy és jelentős beszédek hangzottak el. Sajnálom, hogy nem lehettem mindegyiknél
