Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-93
Az országgyűlés felsőházának 93. ülése 1943. évi december hó 18-án, szombaton 20\ Jelen. Nagy veszteség számomra például, hogy íxava&z László beszéde alatt nem lehettem, itt, mert valóbari örömet szerzett volima, ha mi nd kijelentéseit, mind magát az egész beszéded hallhattam volna és azz«l bővebben »foglalkozhatnék. De nem isi óhajtok az egyes felszólalásokkal egyenkint foglalkozni. Mindenesetre nekem is meg.évén a magam időbeosztása, többször nem volt alkialmam mindazokat meghallgatni, akiknek beszéde adatt jelen szerettem volna lenini, mert hiszen a sorrend nem is tartatott be minden időben úgy, ahogy előre tervezve volt és így lekéstem, elmaradtam nekem igen érdekes élményeikről. A beszédekkel egyenkint nem foglalkozván, talán csak néha egy-egy hivatkozás alkalmával fűzök majd refleksziot az egyes felszólaló urak beszédeihez. Szeretném <az alaptételeket összefoglalni, amelyek ezeken a beszédeken átcsentíültek, aimelyek a beszédek alapját adták. A felszólalók legnagyobb része gazdasági kérdésekkel foglalkozott, különösen ezeknek agrárpolitikai vonatkozásában. Elsősorban ezekhez óhajtok néhány refleksziot fűzni. Az előttem szóló pénzügyminiszter és gazdasági esúcsmtinisziter úr már foglalkozott ezekkel a kérdésiekkel. Én a felszólalásokhoz, annyit fűzök hozzá, mint reám nézve megnyugtatót, hogy nem igen merült fél a nagyon, de nagyon sok panasz és kritika között olyan, amit magam is nem ismernék. Természetesen joggal méltóztatik kérdezni: ha ismeremi és ismerjük ezeket a k fogásokat és a panaszokat, miért nem igyekszünk azokon segíteni, sőt nemcsakhogy mért nem igyekszünk, hanem tényleg miért nem segítettünk már ezeken a dolgcikon? Ennek sok oka vam Vannak okai, amelyeken változtatni tudunk és vámnak, amelyeken változtatni nem tudunk. Hogy az utóbbiakkal 1 foglalkozzam először, ilyen ok, amelyen nagyon nehéz segíteni, a közismert nyersanyaghiány. Igenis az igények fokozódottsága, a hadsereg nagyarányú szükséglete és az a tény, hogy nemosiak a normál s gazdasági rendnek, szóval a szabadforgalomnak és áralakulásnak alapvető tényezői hiányzanak ma már a háború folytán, mert pénzbőség és áruhiány idejében norma'is, úgynevezett liberális gazdasági rend nem tud k alakulni, ha pedig kialakulna, akkor gazdaságellenes és szociálisellenes lenne, hanem ná unk hiányzanak az alapfeltételei an- I nak is, hogy az irányított, ha tetszik, a kényszer- vagy kötöttgazdálkodásnaik tételei, rendszerei olyan átütő erővel alakulhattak volna ki, amint azt más országokban látjuk. A háborús gazdálkodási reind nálunk három ok miatt nem tudott kialakulni. Először azért, mert későn fogtunk hozzá. Mindig azt gondoltuk, hogy erre a magunk bősége mellett nincs sürgős szükség. Másodszor, mert szervezési felkészültségünk nincs meg olyan mértékben, mint amilyen ilyen nagyszabású szervezés megvalósításához szükséges. Harmadszor pedig, mert minden társadalmi rétegünkben, lakosságunknak, népességünknek minden» kategóriájában i<?en nehezen vagyunk megszervezhetők. Mert például a német szervezés nagy városokban nemcsak a német szervezőiképességnek, hanem nagyobb részben annak a népnek a javára irandó, amely magát megszervezni engedi (ŰQV van! Üav van!) és éppen olyan állampolgári kötelességnek tartja az engedelmességet és az alkalmazkodást, mint a (katonáskodást, FELSŐHÁZI NAPLÓ IV. az adófizetést, vagy bármely más régi, klasszikus állampolgári és hazafiúi kötelességet. Egyik baj azonban, amire rá méltóztatott mutatni, ezeken az elvi megállapításokon túl az a sok mondhatnám, nagyon sok hiba, amely tényleg megvan, amelyeket meg lehet találni a kiadott rendeletekbea éppen úgy, mint a végrehajt ásbam. Ezt orvosolni kell ós ezt minden erővel és igyekezettel orvosolni is igyekszünk. De — visszatérek előbbi témámhoz — sohasem fogunk tudni jó rendeletet kiadni, ha a nagyközönség a rendeletekben csak a kibúvókat és megkerülési lehetőségeket keresi meg (Üoy van! Ügy van!) és soha nem fogjuk tudni végrehajtani azokat, ha az érdekeltek széles köre mindent eJíkövet, hogy ezeket a rendeleteket ne 1er hessen végrehajtani és mindenki csak azon gondolkodik, hogyan lehet ezeket megíkerülni és kijátszani, (vitéz Meskó Zoltán: Szomorú!) Ilyen csodát nem lehet várni; egy jegyző nem birhat egy községgel ebben a tekintetben, nem birhat a magyar közigazgatás sem. Még a szigorú büntető-szankció seim birkózhaitik meg ezzel a feladattal* mert ez sem elég, ha a közmorál ezen a téren nem változik uneg. Ebben pedig nagy jelentősége és súlya van annak, hogy a magyar országgyűlés mindkét házának tagjai hogyan beszélnek, hogy propagálják, terjesztik-e ezt a gondolatot az országban, mert ha innen is más hangok hangzanának el, ez valóban még súlyo sabhá tenné azt a helyzetet, amelyet olyan so kan jogosam megkiritizálni méltóztattak. Nem mentegetőzésképpen mondom el ezeket a dolgokat, inkább csak magyarázatképpen. Tudom, hogy nehéz változtatni rajtuk, de mégis változtatni kell. Igyekeztem az ország leginkább számbajövő embereit ebbe a murakába beálb'tani; ha jobbak nincsenek, ez i« adottság, amivel számolnunk kell, ha pedig, — mint ahogyan én gondolom — igen jeles emberek vannak közöttük és mégis ilyen sok a hiba, alkkor talán nem egészen és nem kizárólag itt, hanem az általam már előbb vázolt tényezők ben és körülményeikben is kell az okokat keresni. Én ezideig nem foglalkoztam különösképpen ezekkel a gazdasági kérdésekkel, de hogy az előbb mondott szavaimait befejezzem, látom a helyzet súlyosságát g ezért a jövőben intenzívebben óhajtok bekapcsolódni ezeknek a kérdéseknek intézésébe. (Helyedét.) Azt azonban méltóztassék tudomásul venni, hogy a háborúnak, a háborús állapotnak ötödik évében anyagkészleteink nagyon megcsappantak. Hadsoregünk felszerelése, szánnom kötelezettségünk teljesítése és tenmelésünk csökkenése folytán ezen a 'téren mindenütt visszaesés mutatko-^ Behozatalunk úgyszólván semmi, illetve miniimáli«. Amit kapunk, azt ma már tulajdonképpen csak Németországból kapjuk, am^yn^ részéről — le kell szögeznem — a szerződési kötelezettsótr szfUMtáeti ''é-z* 1 tekintetében kevés kifogásolni valót eirrlfthetünk meg. De van a kérdésnek egy másik oldala, ez nediir az. hop-v pr icrény*k és a eriik^eirlp'tejc *slentőeen rTP^i^edtek. E^ves r^te^^v na^obh kerfp,en4e, ^HilAHqn <, S7.41^ réV^V emelk^rt emHáli? éq Vii!hir<íli8 iVé-nvoi fo^vtan. n inV*b él«trta v*M tfírelrv^s di^rp'^ans. h PIT»«""In*ír»A\ é«t o-r,t fő V1077* frWi ndpiiplr ehbfz Pf ^t>Anv- éq I^feinV *MTV rrmM +Aliim Ar | ln'n*ítvo kaintnV viasza, ezeken a 'területeken tehát még a mixlt hiá26
