Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-90

M Az országgyűlés felsőházénak 90. ülése •redményes voltát nagymértékben elősegítené ós egyszersmind a helyi viszonyoknak megfelelő jól bevált növények termelésével a közellátás érdekeit is jobban szolgálná. Az olajos- és rost-növények termelésével a gazdák résizéről hozott áldozat részbeni kárpótlásául helyes lenne, ha a vetőmag árát engednék el, illetőleg térítenék vissza már ebben az évben» is, a jövő évben pedig azt ingye^ adnák a gazdák részére. Két évvel ezelőtt, ezt még valóban így is adták, a múlt évben azonban ezt megszüntették, valószínűleg abból az elgondolásból, hogy úgyis kötelező lévén azoknak termelése, a gazda, ha tetszik, ha nem, kénytelen a vetőmagot megvásárolni. Az ármegállapítások terén egyenesen elrettentő például szolgál az, ami a gyapjúárak megállapítása körül évek sora óta történt. A szerencsétlen ármegállapítás következtében, nvly sohasem számolt a tényleges termelési költségekkel, juhtenyésztésünk és ezzel gyapjútermelésünk is nagymértékben visszaesett. A gyapjúár megállapítása mindig két évvel kullogott a tényleges viszonyok mögött. Ebben az évben is történt bizonyos emelés, azonban csak olyan mértékben, aminőt már az áraknak két évvel ezelőtt el kellett volna érniök. Azt hiszemi, most már bátran megmondha*ami, hogy a gyapjúár heilyes megál'apítása a múltban részben a honvédelmi kormányzat ellenzésén hiúsult meg, amelynek akkori vezetője túlzott f

a karékosságból ellenezte azt, hogy a «zakértő álta

1 helyesnek talált és megokolemelés a termelési költségek arányában megtörténjék Mint a következmények behizonvítoftá&l, ez a látszólagos takarékosság nagyon is* káros volt és hátrafelé sült el. Miután időközben személyi változások történtek, azt kell relmélnünk, hogy a jelenlegi jobban informált miinSflzter úr nem fogja ellenezni többé, hogy' a gympiúáralkmiti a tényleges viszonyoknak megfelelően a termelési költségek figyelembevételével állapítsák megi A gyapjútermelésnek nemcsak a jelenlegi ezímten való tartása, hanem fokozása is nem-csak mezőgazdasági, haueim elsőrangú közellátási, sőt honvédelmi érdek is, tehát ezek a nagyfontosságú érdekeik is parancsolnák azt, hogy végre-valahára megfelelőkép állapítsák frneg a gyiapjú árát. Egy évvel ezelőtti szóltam, az akkor tervbevett új termelési és beszolgáltatása rendről, •almelynek akkor még csald alapelveit ismertük. Aggályomat férjeztem ki főleg amiatt, hogv a tervezet a beszolgáltatás! kötelezettség alapjául a kataszteri tiszta jövedelmiét tette meg. Ezt a magaimi részéről a legrosszabb értékmérőnek tartoittaam és ezt a felfogásomat ma is fenn Hart om. A kataszteri tiszta jövedelem igtaziságtalan és aránytalan s emiatt a beszól gáűtatási' kötelezettség aránytalanul U érinti a gazdákat, az egyikre nézve kedvezőbb, a, másikra nézve pedig- sokkal kedvezőtlenebb. Étitől eltekintve anionban teljes mértéikiben el kell ismernem, hogy a Jurcsék-fé'e rendszer, már amennyire nem egészen félévi tapasztalatok »lapján metgállaníithatjuk, elég jó bevált, sokkal jolbban. mint az előző rendszerek, jóval kevesebb zökkenővel jár. lecrfőbb érdeme pedig eea, hogy kerüli a gazdaközönség zaVatását. A közellátási kormányzatnak igen nagy érdeme, hogy nem ragaszkodik mereven az elaő rendeletben) lefektetett elvekhez ég rendel1943. évi december hó 15-én, szerdán. kezesekhez, hanem igyekszik azon javítani, módosítani és ezek a módosítások úgyszólván majdnem mind a gazdaközönség javára szolgáinak. Meghallgatták a jogos kívánságokat és igyekeztek azokat a lehetőség szerint honorálni. A búzapont-rendszer -keretében beszolgáltatható termények és állatfélék körét fokozatosan tágík>ittálk, így mindinkább miegkönynyítették a gazdalközönség* részére^ kötelezettsége teljesítését. Mindezekért feltétlenül elismerés il'eti meg a közellátási kormányzatot. A gazdaközönségnek egyik legsúlyosabb terhe jelenleg a szarvasmiarhaigénybevétel. Az az áldozat, amelyet e téren kel'

1 hoznia' ai gazdaközönségnek, a maiga nemében teljesen egyedülálló. A többi termelési ágnál, a kereskedelemnél és az ipairná'

1 az ilyen ráfizetéses, igénybevétel és az ehhez hasonló áldozat teljesen ismeretlen. Midőn több mint. másfél évvel ezelőtt megkezdődött az első igénybevétel, azt hangoztatták, bogy csupán a felesleget fogják igénybevenni és hogy an nem haadja. miéig az évi rendes mustrál ás mértékét. Nagyon jól tudjuk, hogy ez az állítás alkkor sem állta meg a helyét. Az igénybevéte i eljárás kezdettől fogva aképpen folyik, hogy a tény'eges marhalétszám arányában vetik ki az igénybeveendő mennyiséget, tekintet nélkül arra, hogy van-e valahol felesleg vagy nincs, hogy megszaporodott-e az állomány a •legutóbbi évek folyamán, vagy esetleg megfogyatkozott. Vannak vidlékek, ahol a> három év előtti nedves időjárás következtében a rétek ós legelők nagy mértékben megromlottak és on>nek folytán többféle súlyos állati betegség lépett fe»l, ame'Yek nagy pusztítást vittek végbe a marhaállományban, úgyhogy az nagy mértékben megfogyott. Ezekre a vidékekre éppen ú^y kivetették a marhaigénybevételt, mint azokon a vidékeken, ahol valóban létszámemelkedés volt a múltban. Most, amidőn már több mint másfél év óta folyik negyedévenkint a marharekvirátlás, általában mindenhol csökkenés állt be az állatállományban, ai gazdák ma már a legtöbb helyen nélkülözhetetlen tenyész- vagy igavonó állataikat kénytelenek beszolgáltatni. Hiába van a mentesítő rendelkezés, amely szerint mentesítve van a törzskönyvezett tehén, a kisember egyetlen tehene, a vemhes vagy a borjas tehén, a nélkülözhetetlenül szükséges igavonó, — ha nincs más, ezeket kell beszolgáltatni, annál is inkább, mert hiszen az újalbb rekvinálási rendeletek már úgy szólnak, hogy a hatóságok a mentesítésre való tekintet nélkül kötelesek a kivetett adatmennyiség beszolgáltatásáról gondoskodni. Az igénybevétel mai rendszere súlyos veszéllyel fenyegeti nemcsak a mezőgazdasági termelést, hanem magát a közellátást is, mert hiszen ha a tehenet viszik e*, ez a szaporulat rovására esik és a tejtermelés csökkenését is előidézi, ha pedig az igavonó állatot kel beszolgáltatni, ez a földek megmunkálását veszélyezteti. A mai eljárás a legnagyobb mértékben igazságtalan, máért olyan adó vagy inkább dézsma jeliegével bír, amely az ország adófizető közönségéből kizárólag csak a gazdiákat sújtja* A gazda vagy kény telem a beszolgáltatandó marhát drágábban megvenni és olcsóbban beadni, vagy pedig a: beszolgáltatott marha helyett kénytelen másik tenyész- vagy igásálfa tot venni drága pénzen; mindkét esetben darabonr kint legkevesebb 500—600 pengőt, de nagyon sok esetben 1000 pengőnél nagyobb összeget kény telén ráfizetni* Az az intézkedés, hogy ezt a