Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-90
Az országgyűlés felsőházának 90. ülése 1943. évi december hó 15-én, szerdán. •87 terhet a® állattartó gazdák közösen viseljék, községenkint vagy csoportonkint, nem me?oldás, ment ebben az esetben ás csak" a gazdái; váJliain marad az egész teher. Nagyon jól tudjuk, hogy miért van szűk eég erre a nagymérvű szarvasmarhaigényi r vételre. Tudjuk, hogy az iparvállalatok, föle. a hadiüzemek rendkívüli mértékbein megnőve kedtek, munkáslétszámuk hihetetlen mértékbe v : .felduzzadt, a jól kereső ipari munkáság igénye' fokozódtak, fogyasztása megnövekedői; a munkásság megfelelő élelmezéséről mind ; iparvállalaok. mind a közel»'átáei kormányzat is. nagyon helyesen megfelelőképpen igyekeznek gondoskodni. Ezért jóval nagyobb a húsfogyasztás, mint a múltban. Exportköteilezettségeinlk teljesítése mellett a fogyasztásnak ez a nagy megnövekedése idézte e'ő és tette szükségessé a szarvasmarha gényhevételt. Egyáltalában nem igazságos tehát, hogy ennek a nagyobb fogyasztásnak vaey akár az exportnak terhét is teljes mértékben a gazdaközönség viselje. (Ügy van! Ügy van!) Feltétlenül szükséges lenne a mai rendkívül súlyos terhet jedetniő szarvasmarha igénybevételi eljárást megszüntetni és e helyet't szabadkézből való bevásárlással biztosítani a szükséges szarvasmarhaimennyiséget. Ezjennr az earyeclüli igazságos és helyes megoldás. Ma ez különösen könnyűszerrel volna megoldható, mert hiszen a nagy takarmányhiány folytán az őszi vásárokon igen nagy a kínálat, «sak éppen vevő nem igen akad. A szükséges marhám » ïiyiséget minden kényszer nélkül be lehetne szerezni és máskor is be lehetne szerezni szabad kézből való vásárlással, azonban nagyon természetesen, rendes p'aci áron. Meg kellene bízni ezzel az úgynevezett jogosított kére • dőket, akik ma az igénybevett miarhak atv lével foglalkoznak és ezzel nagyon kéve«! munkával iíretn sokat kereslek (Farl-psfalvi Farfcps Géza: B" ők diktálják az osztá^ozást!) Tudjuk, hogy a mai húsárak az igénybevételre meerá'laníto't árak a'öpján vannak megállapítva Ha közeFátási kormányzatunk a fo; gyasztoközönséar érdekében ezeket nem akarna emelni, az esetben a p'nci ár és az igényeeveteli ár köz'vtti különböztet országosan, adóalánon kellene kivetni, nagyon termesze-es^n az összes adófizetőkre. Ez volna az egyedüli igazságos megoldás mert ezáltal nem csupán a gazda'wzönség viselné ezt a súlyos és szinte elv'se 1 hetetlen terhet. Amennyiben a jelenlegi sérelmes igénybevételi eljárás va'lawiely oknál fogva átmenetileg ra'g nem volna megszüntetne* ő. az e=etben is .^'eltétlenü 1 szükségesnek tartanám, hosry a gazda re a jelen'egi aaesony árakat, hanem a Pia.-i á~at kapja meg, amelyen magának maiik marhát tud veno" vagy amelyen a beszolgáltatandó marhát megvásárolhatja. Az árkülönbözetet pedig ez ese/.ben is országosan, adóalapon kellene kivetni. . A vágómarhaigényhevetelnel nagyon sok a panasz az átvételek törül is. A jogosított kereskedők nagyon gyakran a $»WV-Wglmére minősítik a marhákat (Farkasfa yi Farkas Géza: M fndig!) és ugyané/, tregt'rtenik a budapesti átvétenél és expón ese + n a határállomáson való minősítésnél R Ezek <el az önkényes minősítésekkel sznnben a gazdarak alig van véd kezesi lehetőséire (Emi havfl n hnlközépen: Setnmi «flicf/J és szinte tehetetlen. Ha már egy ilyen igazságtalan dézsmaren'dszer áll fenn, a legkevesebb, amiről gondoskodni kellene, az, hogy a gazda nélkü'özhetetlen jószágának árát, legalábbis megállapított árút, a valódi súly szerint kaphassa meg, ma azonban ez sem történik meg. Nem helves az a rendelkezés, amely szerint otetés, itatás után S% levonással kell a marhákat átadni, mert hiszen jól tu'djuk, hogy a marha 8-%ot oiem tud felvenni. E mellett a kereskedő alkkor is Wonja azt a 8%-ot, ha megállapítást nyer aiz, hogy a gazda nem etette meg marháját, vagy pedig, ha nagyobb távolságról hajtja oda az átvétel helyére, bár van egy miniszteri rendelkezés, amely szerint ilyen esetben legfeljebb csak 4%-ot szabad levonnia. Megjegyzem, szerintem 4% levonás is teljesen jogosulatlan. Az egyedüli helyes megoldás az lenne, ha 12 órai koplalás után levonás nélkül vennék át a marhákat és a minősítést minden esetben. Budapestre és exportra való szá'litás eseltén is. a helyseínen a gazda és a közeégi elöljáróság jelenlétében pártatlan szakközegek végeznék. Ezzel kapcsolatban' még azt is mes kell 1 említenem, hogy a marharekvirálások megszervezése is meglehetősen helytelen, mert hiszen éppen néhány héttel ezelőtt történt meg. de a nyáron is megtörtént, hogy többeßer marha érkezett Budapestre, amelyet a vagonból ki sem tudtak rakni. taKarmá^y nem állt re zésre. levágni nem tudták őket, így tehát teljesen felesleges volt felhozataluk, jobb lett volna, ha ottan # hagyták volna őket, ameddig szükség nincs rájuk. Azt sem tartom helyesnek, hogy a feleslegesnek bizonyult marhamennyiségeket konzervnek dolgozzák fel, mert. hiszen jól tu'djuk, hogy a kÖKÖnség a konzervet nem szívesen fogyasztja. Sokkal jobban konzerválódik az a marha, ha életben hagyják addig, amíg levágására nincs szükség. Tudi.uk , hogy országszerte nagy a takarmányhiány. Segítséget jelentene o tekintetben a korpa. Ebből aránylag nagyobb mennyiség is áll rende kezesre, azonban még min'dig csak a régi. egészen nevetséges fejadagok szerint utalják ki. pedig a sertéstenyésztés és a tejtermelés terén is igen nagy segítséget jelentene . a korpakiutalás fokozása. A tejtermelés csökkenésének egyik oka kétségkívül az, hogy a tehénlétszáin megfogyott, másik oka az. hogy a vidéken maguk a termelők is, de főképpen a mezőgazdasági munkások sza'onna hiányában sokkal több tejet fogyasztanak, mint a múltban, de^ oka ennek kétségtelenül az abraktakarn)í'i»vW'ánv is. Miután hála Istennek elég kenyérgabona áll rendelkezésünkre, helyes 'enne a búizn és a rozs kiőrlési százalékának csökkentébe, ami á'n e^vrési?' 'obbmirősegö lisztet, másrészt pedig sokkal jobb és több korpát is nyernénk, ami szintén a takarmányhiány enyhítésére szo gálhatna. Amennyibei a közelítési miniszter úr egyedre mes- idegenkednék attól, hogy ezáltal a közellátás céljára szolgáló 'íazt valamivel kevpsebb légy n. 'e lehetne sTél'ítani a őrlési arányt legalább a vAmőr^ésre nézve, ami vi<zort ^ emmi befolyással sem lenne a közelátá« eé'iára szolgáló készletekre Amnyiben lehetséges, kívánatos lenne az is, ha a svájci exportra szóló gabonát liszt alakjában szállítanák ki. Az ország legnagvöbb rndiüzpmóncV hűljük újabban nevezni a mezőgazdaságot. Ez így
