Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-90

Ax országgyűlés fêhôhdxdnsk 90. ûUse 1943. évi december hô lS-èn, sterdd*. Szükség

1 van a kisipari hitel'íntézeteink, így azi löksz, és a Budapesti Kisipari Hitelintézet tőkeigényeinek fokozott kielégítésére és főleg a termelési kölcsönök új, jól bevált rendszerének erőteljes fejlesztésére. A termelési hitellel segíthetjük úgy most, mint az átmenetgazdaság idején az iparosságot, hogy munkájának folytonossága biztosítva legyen és mumkásainak kellő foglalkoztatását fennakadás nélkül 'biztosíthassa. Csak a legnagyobb d'amerés hangára en> lékezhetem meg arról a nagyvonalú munkáról, amelyet az iparügyi minisztérium és az ipari tanfolyamok országos vezetősége az ipari továbbképzés terén fejt kii ipari tanfolyamok tartásával, amely célra a költségvetés 635.000 pengőt irányoz e'ő, 215.000 pengővel többet, mint a folyó évben. Az ipari szakoktatás ügyét az^ iparügyi miniszter úr a költségvetési, beszédéiben a kisipar egyik legfontosabb szükségletének mondotta, ami valéban így ils van, E kérdésinél legyen szabad hangsúlyoznom, hogy úgy az ipari szakoktatás, mint a tanoncképzés terén komoly, szerves reformokra van szükség. Régen hangoztatott, indoko;t kívánság úgy az iparosság, mint az iparoktatás és szakkörök részéről az »iparoktatási törvény megalkotása, amely biztosítja az egységes irányítást ós megszünteti azt a mai fennálló helyzetet, amely szerint az iparoktatás ügye több tárca hatáskörébe tartozik és így egészen egészségtelen. A • gyakorlati ipari szakoktatás jelentós tényezője az iparfejlesztésnek és ezért a múltban a kereskedelemügyi, majd az iparügyi minisztérium ügykörébe tartozott. Az iparoktatási intézetek az 1935. éviben utaltattak át a vallás- és közoktatásügyi minisztérium hatáskörébe. Az azóta letelt idő alatt sajnálattal nélkülöztük ipari szakoktatásügyi ügyünknek olyan fejlődését, amelyre iparunknak szüksége lett volna, sőt visszaesésekre lehet Támutatni. A faipari szakiskolák sorozatosan megszűnnek, ahelyett, hogy felsőbbrendű oktatásra tértek volna át. A fővárosi felső ipari szakiskolát pedig a környékre telepítették ki, ami szintén nagy visszaesést jelent. Elismerem, hogy a kormányzat áldozatkészen sietett a kézművesiparosság segítségére az ipari továbbképző tanfolyamok fejlesztésével s ezúton igyekezett pótolni mindazt, amit az ipa^ rosok az iskolai években és a mester oldalán eltöltött tanonc- és segédidő alatt nem kaphattak mieg. Az ipari továbbképző tanfolyamok terén az elmúlt években örven'detes fejlődést értünlk el. Sokait jelent a kötelező mestervizsga rendszerének bevezetése s az ezzel kapcsolatos előkészítő tanfolyam, az ipari szakkönyvtár nagyarányú fejlesztése, az ipari tanfolyamok országos vezetőségének az ipari továbbképzés terén kifejteit áldásos működése. Mindez azonban nem póttoijai az ipari szakoktatási intézetek egységes, tervszerű munkáját. Azért az iparosság érdekképviseletei számos iparágban felterjesztésekben évek óta kérik a középfokú ipari szakoktatásnak visszaállítását az iparügyi minisztérium ügykörébe. Kérem a miniszterelnök urat, hogy az iparosságnak ezt az indokolt kérelmét iparfejlesztési és ipargazdasági szem; pontiból vegye figyelembe. Szükségessé teszi ezt az ipari szakoktatás egységes irányatásánaík rendkívüli fontossága. Ezt kívánja a kézművesipar korszerű fejlesztése, az új iparosnemzedéknek olyan nevelése, amely a gyakorFELSÖHAZI NAPLÓ IV, lati, technikai szempontokat sokkal fokozottabb mórtékben juttatja érvényre, hogy kisiparosaink a gyáripar mellett versenyképesek legyenek, valamint ezt követelik igen jelentős termeléspolitikai és nemzeti érdekek is* A mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a felszólalások hangsúlyozták, hogy nem kívánatos a szakoktatásnak több tárca között való meg oszlása és rámutattak arra, hogy re»i agrár kívánság a mezőgazdasági szakoktatásnak - föld" mívelósügyi tárca hatáskörébe való tartozása. E törvényjavaslat nagy arányban fejleszti a mezőgazdasági szakoktatást, egyetemi rangú főiskolákká szervezi át a gazdasági akadémiákat, fölhatalmazza a földmívelésügyi minisztert arra, hogy országos gazdasági szaktanárképző intézeteket létesíthessen, jogot ad a földmívelésügyi miniszternek arra, hogy tanárképzőintézetek mellé szaktanárokat nevezzen ki. Felöleli a javaslat a középfokú gazdasági tanintézetek, téli gazdasági szakiskolák, tangazdaságok, különleges szakiskolák létesítését stb. Hason ó nagyarányú fejlesztésre van szüksége as ipari szakoktatásnak is. Elodázhatatlanail szükség van az iparos tanoncképzés korszerű reformjára. Az iparfejlesztés egyik legfontosabb alap* köve a szakirányú iparos-tanoudképzés. Hivatalos becslés szerint több mint harmincezerre tehető azoknak az iparostanoncokmak száma, akik vidéken nem kapnak tanonciskolái kiképzést, ezért égetően sürgős szükséglete a kézműves iparosságnak az állami körzeti tanonciskolái rendszer kiépítése. örömmel fogadta az iparostársadalom az iparügyi miniszter úrnalk azt a bejelentését, hogy a tanoncotthonok fejlesztését és Létesítését a kormány 200.000 pengővel fogja támor gatni. Ezt azonban csak szerény kezdetnek kell tekinteni, mert legalább évi 2 millió pengőre lenne szükség, hogy e téren a nagy mu* lasztásokat pótolhassuk. A kisipar fejlesztése szempontjából üdvös újításnak tartanám, ha az iparügyi miniszter úr ösztönzés céljából kitüntetne olyan érdemes iparosokat, akik mintaszerűen benendezetít üzemmel, kiváló minőségű cikkekkei 'kiválnak és akik iparuk fejlesztése érdekében korszerű és haszno» műszaki berendezéseket eszközölnek. Az iparfejlesztési törvény ilyen gyári vállalatok részére jelentős Ikedlvezmónyeket (biztosít. Kívánatos, volna iparfejlesztési szempontból, ha a gyári tömegtermelés mellett a minőségi termelésben kiváló kisipar is támogatásban részesülne. Ilyem mintaüzemek gépsegély, hitelellátás, köz« szállítási és. egyéb vonatkozásban is. még az adózás terén is kedvezményekben volnának részesíteindök. Legyen szalbad megemlítenem, hogy a mezőgazdaságban adóikedvezmények a birtok nagyságára vjalé tekintet nélkül engedélyezhetők. 'Ez az iparra is vomatkozhatnék. Mélyen t. Felsőházi A szociális kérdésekről szólva, elsiő helyen említem meg az önálló iparosok öregségi biztosításának kérdését, ameJfrnelk megvalósítását a kézművesioarosság már több évtized óta sürgeti. Az iparügyi miniszter úr több alkalommal, így a költségvetés képviselőházi tárgyalásánál is kijelentette, hogy a törvény «lőkészítiő munkálatai folyamatban vannak, a törvény életbeléptetését azonban nem tartja időszerűnek. Elis« merem, hogy a háborús idők alatt ilyen nagy U