Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-90
Az országgyűlés felsőházának 90. ülése 194S. éoi december hó 15~én, szerdán. 73 nyájunknak nagy aggodalmára, azt hiszem, | Kelettel szemben is erősen elmaradt uník. Nézzük elsősorban miüszaki oktatásunkat A. mérnökség a legnagyobb aggodalommal fi gyoli azokat a visszásságokat, amelyek a technikai tudást, a müszaild képzést adó intéznie nyék ^területén tapasztalhatók. Műegyetemünk ! teljesen elhanyagolt volta, a segédtanszemélyzet hiánya, a felszerelés teljes elavultsága i már kezd közismertté válni. A legszükségesebb fenntartási költségek nincsenek, biz'o I sítva számára, nemhogy a fejlődés lehetősége megadatnék részére Ezeket az állításaimat igen jelleimzőeu igazolja a kiultuszitárca költségvetése és abban à műegyetemre fordított összeg. Nézetem szerint az elég szerencsétlenül és j rosszidőben megalkotott új Műszaki és Gazda- \ ságtudományi Egyetem, amelybe a légbe tero- j gémebb karokat kapcsolták be akkor* amikor j az egyes karokhoz tartozó intézmények épületei s felszerelése a legelhanyagoltabb állapot- ! ban voltak, a költségvetésben 6'6 millió pengő i személyi és dologi kiadással szerepel. Ebből a j kimondottan műszaki képzés személyi és do- j logi kiadásaira — Sopront is beleértve — 4'5 ! millió pengő esik', ugyaaakkor, amikor a többi | négy egyetemi'ie, a kolozsvárira, a szegedire, a j pécsire és a budapestire, 39 millió pengő jut. i Ezek szerint tehát az összes egyetemekre elő- ! irányzott 46 millió pengőből alig egytized rés/, j jut a volt műegyetemre és Sopronra. Még visszatetszőbb azonban ez a mostoha ; bánásmód, amelyben a műegyetem részesül, ha ; annak költségvetését összehasonlítjuk aa első i világháboiní előtti költségvetéssel. 1913-ban a műegyetem személyi és dologi kiadása 1'5 mái- J lié koronát tett ki s a beruházásokra köze! félmillió korona esett, úgyhogy 2,018.000 koronái j kapott a kis régi műegyetem*- Ezzel szemben i 1927-ben 1,755.000 pengőt. 1936/37-ben az egész j új nagy Műszaki' és Gazdaságtudományi Egye- i tem pedig 2,800.000 pengőt, tehát alig valami- j vei többet, mint az első világháború előtti év j ben a kis műegyetem kapott. Volt József Műegyetemünk' jelenlegi épületét teljes egészében 1909/10-ben foglalta el. Az épületre és felszerelésre az 1902:XVII. te, 10 millió koronát biztosított, egymaga az épület azonban 13 millió koronába került, úgy hogy az 1907-ben .felszerelésre összeállított legszükségesebb kiadásokra előirányzott 2 millió koronát már nem lehetett fedezetként adni- Ennek kö; vetkezménye lett, -hogy a múzeum körű ti régi műegyetem műszer- ós gépparkját kie'leltt í nagymértékben átvinni, amely már akkor is sok vonatkozásban inkább muzeáli» tárgy von. Bár az első világháború előtti években és az első világháború alatt nagyobb felszerelési öszKSizieget bocsátottak a műeigyetejtnj renn sere, a két világháború közötti időben eizj az egész összeg minimálisra csökkent, minek következménye, hogy jelenleg a gyakorlati műszaki oktatás nagyrészét az első világháború előtti demonstrációs eszközökkel kell > végezni. .. , A gép- és műszerpark elavultsága olyan nagyfokúvá vált, hogy — egyes laboratóriumoktól eltekintve — ma a műegyetem feJszere lésének megmutatása, egyenesen szegyen. Ennek következménye, hogy jelenleg pillanatnyi lag a beruházási költségszükséglet J0 millió pengőt tesz ki, viszont a költségvetésbe í€0,000 pengő van beállítva és ebből is felszerelésre körülbelül 250.000 pengő jut. Pedig a technikai fejlődés feltétlenül megkívánja, hogy ne csak ez FELSŐHÁZI NAPLÓ IV. ;t z eg ru legyen, hanem egy második műegyetem, is állíttassék fel. egyfelől bog.v m\ ilyen nagy hallgatólétszámmal a műszaki legfelsőbb oktatást végezni, másfelől, hogy a T^idéki nagyon értékes emberanyagnak is megadassák a lehelőség a műszaki tudományok elsajátítására- Budapesten ugyanis olyan nehéz lakás mezééi viszonyok vaunak, hogy a műegyetemi hallgatóság; legnagyobb része csak Budapestről és környékéről tud a ölni. Jelenlegi műegyetemünk 1800 maximál ilétszámnál épült. Jelenleg a hallgatók száma a kis műeyyetc /. ny csak a mérnöki szakr« kon — 2600-at lesz ki. Már most kérdem, hogy az 1909 előtt épült és fel szereit műegyetem a mai technikai fejlődés mellett ki tudja-e elégíteni 2600 hallgató igényeit? E mellett egy második műegyetem szükségessége a tudományos verseny és a tudom érdekében feltétlenül kívánatos. Teljesen hasonló m ostobasággal kezelik azonban a közép- és alsófokú müs'zaki képzőimtézményéket is. A fesőipariskolában és az ipari gimnáziumban, e két ipariskolai típusban ma elsősorban műszaki tisztviselőket és nem kellő gyakorlattlal rendelkező művezetőket és mestereket képeznek ki. Nem mondóin, igen nagy szükség van erre a középfokú műszaki képzettségű tisztviselői rétegre is 1 , sőt pillanatnyilag a fciképa»ttek sa /.ükséghez képest igen kevés, a művezető- és mesterképzési területén mutatkozó hiúi Wan ezzel az iskolatípussá] megoldható nem lesz. Csak jellemző példáiképpen, mondom el. hogy n budapi ' felső ipariskolába jelentkezőknek csak egynegyedét, egyötödét !<• felvenni. A korszerű új ipariskola felépítése közel hiarminc éve állandóan napirenden van, il még mindezideig e t< Tanonciskoláink helyzete még elszomorítóbb. Különösen a vidéken annyira gyengék, hogy nem csoda, ha a tanoncok száma erősen viszszaesik és ezáltal a szak muukásután képzés is erős válságba kerül. T. Felsőház! Őszintén szólva nagyon n< zen tudok magyarázatot találni arra az éraéke llenwggel párosult nemtörődömségre, amely az egész műszaki oktatás terii 1 . pasztaiható. Amikor ma minden nemzet a műs/ tudományok fej- a technikai erők képzésié érdekében a legaágyobb áldozatot hozza, amikor az egyetemet ű.i oktatása területek bekapcsolásával erősen bővítik, amikor külön a felső-, közéi)- és alsófokú szakiskolák egész sorát állítják fel csak azért, hogy a technikai fejlődés által nyújtott lehetőségek minél jobban kihasználhatók és a nemzet szolgálatába állíthatók legyenek. De teljesen hasonló viszszamaradottságot tapasztalunk a műsziaki kutatás területén is. Az 1930:IV. te. alapján létesített országos termesze ttudoij országos természettudományi alar» i papiron működik, pedig, nta ezt uyt annak szellemébeiu valóban végrehajtót volna és az aránylag kedvező 1934—38-as evekben annafe kifejlődését lehetővé tették volna, ma ;i •ttudományí kut !llG " tén máskép állanánk. . A korszerű tudományos fejlődési lehetőséget egyedül i -azdasági kutatás területén* biztosították a valéban nagyon széles látókörrel megalkotott új mezőgazdaság-fejlesztési törvény által. Ennek a törvénynek végrehajtása céljából 10 év alatt vendelközesre álló közel 1.5 mii-
