Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-90

64r Az országgyűlés felsőházának 90. ülése kereskedők körében viszont azt mondják, hogy tavaly több mint 30 millió pengő áru tojást vittünk ki és az idén is az év első felében cnég mindig valami 25 millió pengő értékűt adtunk el a külföldre. (Mozgás és zaj. —• Felkiáltások: Hal ailan!) A tojásnak ez az esete kirívóan mutatja, hogy egyfelől a« export, másfelől a belföldi piac ellátása milyen arányban áll egymással. (Mozgás.) Azt mondják, hogy ahhoz a tartalékhoz,, amelyet, mint látni méltóztatnak, külkereskedelmünk magában rejt, hozzányúlni nem lehet és nem is szabad, mert a külkereskedelem ma nem gazdasági, hanem politikai kérdés. Bizonyos, hogy vámnak benne politikai momentumok is, ebből azonban némi következik, hogy a gazdasági szempontok teljesen háttérbe szoruljanak. Ellenkezőleg, a kettőt valamiképpen össze kell hangolni. Példa van ra, hogy ez nem lehetetlen. A napokban olvastuk az újságokban* hogy Romániában az élelmiszerfogyasztás mindem korlátozáslát megszüntették. Tudom, hogy Romániánaífe az idéni igen bő termése volt, a korlátozások megszüntetését azonban csak úgy tudom magamnak megmagyarázni, hogy a román kereskedelmi politikának sikerült a termésből megtartani anynyit, amennyire odahaza szüksége van. Többet én sem kívánnék. (Ügy vafi! Ügy van!) Ebben a példában én egyenesen biztatást látok arra, hogy exportunk kérdését revízió alá vegyük. Meg vagyok győződve arról, hogy Németország, amely ma- a legnagyobb vevőnk, nem zárkóznék el az elől, hogy nehézségeinket velünk megtárgyalja. Á német bürokrácia — ismerem jól —, amelynek annyi tapasztalata van ezen a téren; meg fogja érteni, hogy a túlhajtott export áruhiányt okoz, a túlhajtott hitelezés pedig azt jelenti, hogy olyan pénzt hozunk forgalomba, amelynek közgazdasági fedezete nincsen. T. Felsőház! A^ pénzügy miniszter úr pro grammjára visszatérve, ennek a programúinak alapvető gondolatát röviden szolvia abban látom, hogy a pénzügyminiszter úr jogi és hatalmi eszközökkel olyan helyzetet igyekszik teremteni, amelyben, az emberek csupa tilalom közé beágyazva, végeredményben nem tudnak a pénzükkel mit kezdeni. Ebben a helyzetben aztán felajánljuk nekik a búzakötvényt, mint egyetlen invesztíciós lehetőséget, amelybe pénzüket legálisam elhelyezhetik. Ez a módszer —- s ezt készséggel elismerem, — logikus és a kort hiánytalanul be is zárja. Egyébként pedig a búzakötvénytől eltekintve megegyezik a> módszer azzal, amelyet Németország gyakorol. Az azonosság azonban csak a külső instrumenitációra ós ennek is csak egy részére áll, a belső lényeget tekintve a két módszer felmérhetetlen különbséget mutat. A különbség az, hogy a német gazdasági politikai az árakat féken tudta tartani, amit mi eddig eléírni nem tudtunk. Ezt a különbséget, de ezem* kívül azt az eltérést is, amely a két ország életviszonyai és gonddíkozása között mutatkozik, a módszer megválasztásánál figyelmen kívül hagyni nem lehet. Ha mindenképpen idegen példára, külföld modellre van szükségünk, ém azt ajánlanám, hogy ne a német nagyhatalom vagy akármelyik más nagyhatalom gazdiasági politikájához igazodjunk, mert ez számunikTa úgyis elérhetetlen^ Forduljunk inkább a hozzánk hasonló kis országok, Svájc, Svédország ós talán legfőképpen Finnország felé. Ne feszélyezzen 1943. évi december hó 15~én, szerdán. bennünket az, hogy ezek az országok a demokrácia elvei szerint gazdálkodnak. Ennek ellenére vagy talán éppen, ezért az életről alkotott i'elfoeásuk. világnézetük és az életstílusuk közielebh áll hozzánk, mint akármelyik nagyhatalomé. (Ügy vafnt Ügy van!) E kis országok közül elsősorban Finnországra, szoktam hivatkozni, amikor a mi gazdasági politikánk »egí telesére összehasonlító mértéket kerestek. Ennek az összehasonlításnak eredménye mindig az, hogy Finnország, noha hason« líthjatatlanul nehezebb helyzetben van, mint mi, a pénzügyek terén mégis sokkal jobb eredményeket ért el, mint mi. Ha az összehasonlítást az elmúlt esztendőre nézve ejtem meg, az eredmény az, hogy a jegyforgalom nálunk nuajdnem 55%-kal, Finnországban pedig csak 14%-kaI emelkedett A drágulás nálunk egy óv alatt 52%, Finnországban 9%. Az adózás terén sem állnak sokkal gyengébben, mint mi. Mi a kiadásaink háromnegyedét fedezzük adóból, a finnek kétharmadát. T. Felsőház! Ezek az összehasonlítások azt mutatják, hogy valóban nem járnánk rosszul, ha a kis országok után indulnánk, ha azt az irányt követnők, ameilyben ők haladnak. Ezeknek a kis országoknak módszer© az, hogy a nélkülözhetetlen hatalmi eszközök mellett a gazdasági élet nonmális erőit is érvényesülni engedik. Nem törekszenek arrja, hogy ezeket az erőket elnyomják, hanem ellenkezőleg, arra törekszenek, hogy ezeket a boldogulásuk szol- • gfálatába állítsák. (Ügy van! a baloldalon.) En gazdasági politikánknak ezt az utat ajánlanám, mert ez az egyetlen út, amely a célhoz vezet T. Felsőház! A végső konklúzióm, az, hogy a gazdasági politikánüEkal szemben táplált aggodalmaimat fenntartom, minthogy azonban aa államháztartás továbbviteléhea szükséges anyagi eszközöket a mai nehéz időkben megtagadni nem lehet, én a költség vetést elfogadom- (Nagy taps a Ház minden oldalán. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következük Somssich Antal gróf. Somssich Antal gróf: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Mint olyan ember szólalok feli, aki télen-nyáron, jóban-rosszban ott él a falu népével. Ismerem a falu népének minden Ibújátibánatát. Hü képet alkarok festeni arról, hogy a mai helyzetben milyen is a falu képe s hogy vidéken milyen a helyzet, (különösen Zala megyében. (Halljuk! Hal juk!) A közhangulat általában jónak mondható- (Mozgás és zaj a baioMaíon.) Elnök: Csendet kérek! Somssich Antal gróf: Főleg egy k&rdés izgatja a népeket, — mindjárt azon kezdem — s ez a cipő- és lábbeli'kérdés. Ha van cipő, fog a munka menni, ki&dve lesz mindenkinek, annak ellenére, hogy bizony szomorú időket élünk. Azonkívül feltűnő jelenség a mai világban, hogy mindenki, aki kötelességét teljesíti, ezért külön jutalmat igényel és követel. Régente, ha valaki kötelességét megtette, büszke öntudattal mondta, hogy kötelességét teljesítette, lelkiismerete nyugodt. Ma ezért külön honorárium jár sokak felfogása szerint, ami teljesen beteges állapot. (Za\j. — Haljuk! Halljuk!) A nagyméltóságú miniszterelnök úr beigérte ugyan, hogy el fogja látni a falu népét, a gazdasági cselédséget a stzüikséges ruházati és lábbeli anyaggal; ezzel talán momentán le akarta csillapítani a kedélyeket, d<e sajnos, éppen visz-