Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-89

Az országgyűlés feköházának 89. ülése ítélkezés határain, mindig egyet hangoztattunk: a békés revíziótw (Ügy van!) Nem lettünk

1 ehhez az álláspontukhoz hűtlenné — és ez volna taláni szerény külpolitikai fejtegetéseimnek a lényege — akkor, amikor ennek (lehetőségei, Isteninek hála, megnyíltak. Köztudomású, hogy a legfontosabb kérdésekben^ a Magyar Szent Korona teste kiegészítésének kérdéseiben kerestük ést Istenek hála, magtaláltuk azt a módot, hogy a velünk ellentétes, államokkal közöseiül, nemzetközi; bírói vótum útján döntöttük el leguehezebb és legkényesebb kérdéseinket. Nem haiKgoztatihatjuk ezt eléggé kifelé. Ez e

$y nagy erősségünk, mert folyton leselkedő ellenfeleink éppen a fordítottját szeretnék reánk fogni: holmi imperialis'ztikus, türelmetlen!, ultrasovén, illojális külpolitikai vonalvezetést. Ezzel szemben, ha tárgyilagosak akarunk maradni, esak egyet szögezhetünk le. A bécsi döntésekkel hozzánk jutott; területeken kívül kétségkívül vannak olyan területek is. amelyek eme döntéseknek nem voltak a tárgyai. Kérdezem azonban ország-világ. Isten és ember előtt: lett légyen volna itt ebben az or« szagban, akárki a vezető államférfiú, vagy talán másként formulázva, lett volna a mi helyzetünkben akármelyik más müveit kultúrállam népe vagy vezetője, követett volna-e, követhetett volna-e más politikát, mint amit

1 mi követtünk (tfgu van!) A Magyar Szent Korona ének a hadiesemények folytán visszakerült és anarchisztikus állapotba jutott eiryes részeinek megszállásáról van szó. Kérdezem, bűn, volt-e, vagy talán ezt a szigorú kifejezést ne is használjuk, indokolatlan volt-e az, hogy mi abbaoi a percben nemzetközi és nemaeti kötelezettségűinknek tartottuk» mihelyt ezek a régi magyar területek megürültek, ott legyünk minit a régi Magyarország és a magyar szuverenitás képviselői a rendet fenntartani és a magyar szuverenitást kiterjeszteni ezekre a területekre. Hiszen cs'ak, ha a történelem távlatából nézzük, egy maisod percig voltak idegen: kézben, <'llenben egy évezreden keresztül a mienk vol-tak érzésben, gazdaságilag, társadalmilag és mintden vonatkozásban eleven testeit képeztek a. Magyar Szent' Koronával. Nem mondom, a világesemények rajtunk is. mint miniden nemzeten, nagyon és kicsinyen, keresztülgázoltak. Nem voltunk mindig ^zázszázalékig — sem mi, sem mások — urai _a helyzetnek abban a vonatkozásban» hogy hideg feijjel, nyugodt' meggondolással dönthettünk volnia, Kényszerhelyzetek adódtak, helyzetek, de — ismétlem.— másként senki, a világ egyetlen fia és hatalma sem oldotta volna meg, mint ahogyan mi megoldottuk. (Ügy vetn!) Mi nem akaTtuik a háborút. Hangsúlyoztuk eléggé és nemcsak hangsúlyoztuk, hanem .isméitelten bizonyítható tanújelét is adtuk annak. Hiszen kritikus, nehéz helyzetekben, komoly kockázatokat is vállalva, elkerültük a> háborús konflagrációt. illetőleg minden olyan lépést, amely a háborúba való sodródást előidézhette volna. Emberek vagyunk, lehet, hogy -az előző kormányok idejében ta^n történhettek hibák, de én csak azt mondom, méltóztassanak elolvasni Churohillnek vagy akár Hitlernek a beszédeit, nem látják-e ezekben ismételten azt, hogv nap mint nap száz és száz hibát követnek el. (Ügy van!) Hiszen senki sem kívánhatta tőlünk, hogy amikor az eseményeik üjen hallatlanul elementáris erővel torlódnak felettünk, ne kövessünk mi is el egy vagy két hibát

î Nézetem szerint tehát Isten és ember előtt meg kell kap1943. évi december hó 14-én, kedden. • 53 nunk nekünk a felmentést ebben a kérdésben. (Ügy van!) Mi nem hidettünk gyűlöletet. Egyik előttem szólott igen t. felsőházi tag úr különben értékes felszólalásához kapcsolódva, hozzá kell fűznöm fejtegetéseihez egy szerény megjegyzést Nem lehet a gyűlölet l'art pour l'art hitvallás. Valahogyan mélységes hálát érzünk mi a nagy olasz államférfiú, Mussolini iránt, de tegyik állítása, amelyben azt mondotta, hogy gyűlölni, gyűlölni és ismét csak gyűlölni kell, úgy érzem, valahogyan még a háborúban is messze esik a magyar mentalitástól. (Ügy van! Ügy van!) A magyar, ha bántják visszaüt, elbánik ellenfelével, de lelkében megbékél alkkor és azután nem keresi a gyűlölködést minden áron. (Helyeslés.) A magyar lelket nem ismeri és lelkiismeretlen munkát végez az, aki mesterségesen több gyűlöletet és sötét emberi indulatokat akar felébreszteni abban a nemzetben, amely arra nem is hajlamos. Ez ne jelentse azt, hogy mi önérzetnélküliek» meghúzódok, vagy bátortalanok vagyunk, de kérjük ellenségeinket és barátainkat egyaránt, hogy értsék meg és lássákl he a mi helyzetünk " egészen különleges és nehéz voltát és lássák be azt, amit ismételten voltam bátor mondani, hogy ép ésszel, tiszta fejjel nem lehetett mást csinálni, mint azt, amit csináltunk. És én úgy érzem, hogy hozzon, bár ennek a vészes háborúnak a vége akármilyen eredményt, ha mi kitartunk éhben az emberies.^ mérsékelt és a magyar természettel mindenképpen egyező mentalitásunk és politikánk mellett, lehetetlen, hogy a világ nagy nemzetei ezt ne vegyék észre. Lehetetlen, hogy ezt ne honorálják és ne tegyék lehetségessé azt, hogy ez a nép, amely ezer évig vérzett itt az országban, továbbra is fennálljon és boldoguljon. (Ügy van!) Méltóztassanak megengedni, hogv rátérnek egypár kardinális belpolitikai kérdésre. (Hallhik! Halljuk!) Visszatérek ismét az alkotmányjogi vonalra. Büszkék lehetünk, hogv Európában jóformán az egyetlen nemzet maradtunk, am elv ezen rendkívül súlyos idők ellenére és az elsöpréssel fenyegető nagy áramlatokkal szemben fenntartotta évezredes alkotmányos életét. Pedig erős volt a nyomás, nagy volt a kísértés! Hiszen gyönyörűen csoportosították mindazokat az érveket, amelyek felnagyít/va a parlamentarizmus hibáit elénk tárták. Mélységes meggyőződésem volt akkor is és ma is. — három évvel ezelőtt itt ebten a Házban voltam bátor erről a kérdésről bővebben nyilatkozni —• hogy a parlamentarizmus hibái egyáltalán nem kiküszöbölhetetlenek és hogyha a legsúlyosabb fogyatékossága a kormányzati állandóság hiánya szempontjából bizonyos korrekciókban részesül, ismétlem, meggyőződésem, hogy minden más ellenkező politikai berendezéssel szemben soká — nem akarom azt a nagyon nehéz szót használni. ho*rv örökké. — de igen soVáig fng még az emberiség közéleti berendezkedése maradni. Aki a történelmet ismeri, tudja, nagyon 561. hogy diktatúrák sokszor voltak. Még az emberiség történelme őskorának hajnalán, lehettek é* voltak szükségszerűségek, amelyek miatt átmenetileg egy ember kezébe helyezték az összes hatalmat De kérdem, én. hogv ennek a magyarságnak, amely olyan szörnyű nehéz lejtőn esett át 25 esztendőn keresztül, szüksége volt erre! Irányzatok, egészséges jobboldali irányzatok támadtak itt. konstruktiv irányzatok.