Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-96
292 Az országgyűlés felsőházának 96. ülése a kormánytt, amelyeknek megoldására az alkotmányos eszközöket kizárótág a törvényhozás bocsáthatja rendelkezésre. , De másfelől az együttes bizottság tudatával bírt annak is, hogy a jelenlegi viszonyok között fokozottabb mértékben esnek döntő súllyal latba az 1931: XXVI. törvénycikk m alkotásakor fennforgott indokok, mert hiszen a törvényhozás rendes munkájának és rendes menetének igénybevétele még a sürgősségi eljárás felhasználásával is gyakran túlságosan lassú, ;'z ilyen rendkívül sürgős és szükséges intézkedések megtételére kellő időt neun nyújt, másfelől pedig nagy súllyal esik mérlegbe az a körülmény is, hogy a mai viszonyok között előfordulhat — mint ahogy már ©lő is fordult, — hogy a törvényhozás munkája hosszabb időre szünetelni kénytelen. Éppen ezért az együttes bizottság az előttünk fekvő törvényjavaslatot a t. Felsőháznak általánosságban elfogadásra ajánlja. Viszont a részleiek tekintetében javaslatokat terjeszt elő, armsly javaslatoknak az a céljuk, hogy az 1931. évi XXVI. tc.-ben foghrft és a tör vényeilkket kiegészítő törvényekben kifejezeti intenciók még fokozottabb ménekben érvé nyesülhesenek a mai rendkívüli időkben, de mindeníkor a magyar alkotmiáiny ezeréves fejiVídésének, szellemének éesi v hagyományéinak megfelfilően és mindenik or a fennálló jogrendbe kellően beleilleszkedve. T. Felsőház! Mindjárt az 1. §-nál az együt tes bizottságnak az a javaslata, hogy a (2) bekezdés kiihagyassék, illetve majd a javaslat más ponijáha iktassák be. Ugyaaicsak ilyen módosítást tartalmaz a javaslattal szemben az új szövegezésű 2. $, amely az 1931. évi XXVI. te. 7. §-ának, az úgynevezett országos bizottságnak vagy köznapi nyelven 42-es bizottságn >k szervezeti rendelkezéseit a paritás ölve alapján akarja átalakítani. T. Felsőházi Az együttes bizottsági üKsbon rész êtes vita és megvilágítás tárgya volt az a kérdés, hogy tulajdonképpen mi enmek az ors/á"os b : zot'Ráírnnk alkotmánvio<n alapja milyen elv alapján kell azt átalakítani. ' Ha az 1931. évi XXVI. te. 7. §-át elemezzük és végigtekintjük, meggyőződünk arról, hogy íme az országgyűlés, vagyis az ország törvényhozó testóilete t'a eszköze, kényszerítő szükség esetére a m. kir. kormánynak kivétele 1 ?, de mindenkor csak meghatározott időre terjedő rendkívüli felhatalmazást ad arra, hogy olyan kérdésekben is rendeletileg intézkedhessek' és rendelkezhessék, amelyek kizáróan a törvényhozás hatáskörébe tartoznak. Ennek célja nyilvánvalóan az, hogy amikor a törvényhozás jogkörének bizonyos funkcióit erre az országos bizottságra ruházza, akkor ezzel lehetővé akarja lenni a kormány számára, hogy ebben a jogkörben minden olyan intézkedést megtehessen, amely szükséges abból a célból, hogy a kormányzat semmi körülmények között fenn ne akadjon es a reá váró feladatokat sikeresen megoldhassa. Ámde az 1931. évi XXVI. tc.-nek ez a bizonyos 7. $-a óvatosan, de határozottan megmondja, hogy miképp történik ez a jogátruházás. Fenntartja az országgyűlés teljes ellenőrzési jogát és ezt teljes mértékben biztosítja a maga »zámára. Az 1931. XXVI te. indokolása világosan megállapítja az országos bizottságot illetően, hogy az — ahogy -az indokolásból veszem *— (-olvassa): »véleményező, tanácsadó, 1943. évi december hó 22-én, szerdán. ellenőrző és javaslattevő szerv úgy a> kormány,, mint az országgyűlés felé«. íme a 42-es bizottság funkciójának körülhatárolása. Nem akarom a t. Felsőház figyelmét az időnek ebben az előrehaladott stádiumában a részletekkel terhelni, amelyeket ez a 7. §. magában foglal, csak leszögezem, hogy amikor érinek a bizottságnak az a joga is megvan, hogy nemcsupán csak ellenőrizze, hanem esetleg a minisztérium felelősségre von ásat is java'ialja az országgyűlésnek, ezzel is mutatja, milyen r.agy súiyt helyezett a törvényhozás arra, hogy ez a funkciója^ az országos bizottságnak mindenkor a törvényhozás pUnumának ellenőrzése mellett történjék. T. Felsőház! Egy azoniban bizonyos, hogy ennek az említett 7. §-mak 4. pontjában világosan ki van mondva az a rendelkezés, hegy az országgyűlés teljes mértékben magának tartja fenn a minisztériummal szemben az ellenőrzés és a felelősségre von ás jogkörét úgy, amint azaz alkotmányból következik. Igen t. Felsőház! Milyen alapon történt ni eg ennek a szervezi se? Az 1931:XXVI. te. megalkotása idején, a magyar törvénytárban még nem, szerepelt az 1937:XXVII. te. néven ismert az a törvény, amely a felsőház jogkörét utólag szabályozta és felfogásunk szerint a két Ház között az egyenjogúságot teljes mértékben visszaállította és biztosította (Ügy van! Ügy VOM!) az által, hogy az 1926:XXII. te. 31. §-ában foglalt és a felsőház jogkörére vonatkozó korlátozást hatályon kívül helyezte. Méltóztassanak megengedni, hogy ha netán kéteilyolv miarülnénute. fel ál lit ás ómmal szemben hivatkozihass^ra arra, hogy amikor az 1926:XXII. tc-et tárgyalták, az akkori miniszterelnök, gróf Bethien Jstván jelentette ki a következőket (olvassa): »A felsőház nem kerékkötője, nem ellensége a nemzeti akaratnak,, hanem annak szövetségese és a valódi nemzeti akarat kialakulásának egyik erős pillére.« Egyik, mert a másik oldalon ott van a másik: a képviselőház. Még pregnánsabban nyert azonban kifejezést ez a .felfogás ennek a vitának a rendjen néhai gróf Apponyi Albert és Wolff Károly felszólalásaiban — másclk is szóltam ilyen értelemben, de csak ezt a két pártvezért említem. — akik a ;eghatározottabban követelték a két Ház teljes egyenjogúságát. Már most mit jelent ez azi egyenjogúság1 Jelenti a jognak és a kötelességnek az egyensúlyát. Ha ez így áll, akkor kérdezem: gyakorolhatja-e a felsőház a maga kötelességót az ellenőrzésben ugyanolyan mértékben, mint ahogyan e felfogás alapján gyakorolnia kellene, ha nem jut pregnánsan kifejezésre egyenjogúsága abban a szervezetben, amelyet ideiglenesen a kormány működésének ellenőrzésével bízott meg a törvény? Ez az egyenjogúság azt jelentené, hogy abban a bizottságban, amely az országgyűlés helyett és hatáskörében ellenőriz, véleményez, javaslatot tesz és eljár, a felsőházat ugyanannyi tagja képviselje, mint ahány tagja képviseli a képviselőházat. (Ügy van! ügy van!) Igen t. Felsőház! Szoktak felhozni érveket e felfogás ellen. Azt mondjáK például, hogy különbség van a felsőház és a képviselőház tagjainak száma között. A múltban talán lehetett erre hivatkozni — bár szerintem nem erős érv — jelenleg azonban a 386 képviselővel 375 felsőházi tag áll szemben. Fel szokták
