Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-96

Az országgyűlés feköházdnak 96. ülése 1943. évi december hó 22-én, szerdán. 293 hozni azt is, hogy a képviselőház) az általános, titkos, egyenlő és a nőkre is kiterjedő választójog alapján ti' össze, a nemzetnek tehát ez az igazi képviselője. Ez a megállapítás is téves. Mert ha végignézzük az 1926:XXII. tc-ot és a felsőházra vonatkozó 'később alkotott térvénye ket, meg kell állapítanunk, hogy a felsőház a nemzetnek ma annyira demokratikus, a nemzet összes társadalmi, kulturális, szellemi és gazdasági rétegeit magában foglaló, meg pedig a kor szempontjából é« talán egyéb szempontokból is szelektált képviselete, amely eHen igazán jogos kifogás nem is emehetŐ. (ügy van! Ugv van!) T)e legyen szabad hivatkoznom arra i«fc hoey téve* »z a megállapítás, mintha ezt az poromjo"

,

"

c

""

,

ot (w"« t>«m ismer-e vninn el törvény. Még az 1937:XXVTT. to. megalkotása pi«H „?, 1931:XXVI. te. létrejötténeik évében az IPSIrXXJT te 1. $-a a masrvar rragánjoe-i tör vóriy plő'^'szítiéwóről intézkedvén, paritásos a^ano* 60 t*».g'í b^zot^n-ot kü1r

7

ött ki a flfrVß}i(î7"Pn]c 4«s a képviselőháznak eeryaránt ?0—í*0 kép^^ői^v^l Tme eerv t^rv/nvAs pr-oped^s is. Termén zetespn. ba azt kívántjuk, mint 'ahogy joggal kívánjuk, hogy a felstőház osztozzék abban a felel ősségben, amelyet minden törvényhozás hordoz a kétkamarás rendszer szerint, akkor meg kell adni n^'ki a Iehetőséaret arra is, hogy ezt a felelősséget jogainak: egyenlő értékű és egyenjogú érvényesítéssel eruálhassa és hajthassa végre. (Ügy van!) íme, t. Felsőház, ezek voltaik azok a lélnyegesebb indokok, amelyek az együttes bizottságit fí-rvn indították» ^o"-^ ilyen'^nyú módoeítást terjesszen elő. Ezekhez talán nem kell hozzátennem, — csak megemlítem — hogy az líW:XXVri. te indokolásában mesrlehetosen alaposan ki van fejtve az, hogv 'a kétkamarás rendszernek Magyarországon, történelmi alkotunanyunkban kii fejlődött alakja éppen a legerősebb bizonysága a két Ház egyenjogúságának, amit különben má« "külföldi államok példájával is megerősítve látunk. A másik módosítás vonatkozik az eredeti javaslatnak 2. §-ára. am^ly — amennyiben elfogadhatnék arc együttes bizottság által javasolt

1 új 2. §. — előlépne 3. ^szá. Ebben arról van szó, hosy a kormány a közszol^áltníásnk mér tâfit felemelő^ vagy új közszolgáltatást elrendelő rendeletének megszegését jövedéki kihágásnak nyilvánítja és annak bümtetéséül a közszoltatás megrövidítése vagy veszélyeztetése ecetére Ibgfeljebb két hónapig terjedhető fOítházbüntetést is megállapíthat. Nagyméltóságú Elnök Úr! T. PWsőhází An együttes bizottság 'árnyalása során eiöször ifi a fogházbüntetés alkalmazása kifogásol tátott másfelől pedig aggályok merültek fel a jövedéki büntetőjog -— az anyagi és alaki büntetőjog — szempontjából is és ezek vezr-rtek arra a módosításra, amelyet méltóztatnak a javaslatba foglalva maguk előtt látni Aki foglalkozott a jövedéki anyagi é« alaiki b un tetőjoggal, az tudja, hogy ebben a tekintetben majdnem egy évszázadon keresztül milyen uehézségek merültek fel. Hiszen szinte Különösnek — hogy ne mondjak más kifejezés: — tetszik aa, hogy még 1893-ban is a_ pénzügyminiszter umgyar nyelven tette közzé az 1782. évi harmincadrendtartásnak és az azt kiegészítő 1842. évi harmineadutasítáftiiak azokat a rendelkezéseit, amelyek még* 1893-ban is, tehát több, mint száz eszloudŐ múlva érvényben voltak. Hogy mennyire érezte a magyar törvényhozás ennek a helyzetnek furcsaságát és tarthatatlanságát, annak a t orvéin y hozás maga ad élénk kifejezést akikor, amikor az 1868.-XXII. fc-ben Kimondja azt. hogy 1869 december 31-éig az igazságügyminiszter és a pénzügyminiszter terjesszen elő törvényjavaslatot a jövedéki anyagi és a'aki büntetőjog, de különösen az eljárás rendezésére. Ugy látszik ezt a törvénvjavaslatot nem terjesztették elő. mert ia,7, 1883:XLTV. te-ben meg kellett ismételni ezt a felhívást s ekkor már direkt felhatalmaizást adtak a pénzügyminiszternek és az i<r^7ságÜGryminio7terneik arra, hogy ezt a rendez*

5

«* megcein^b'a Végre az J927:V. te 66 $-a alapján, ame'y • ré=zletes

# utasítást és iránvftást pd arra. ho^v ewek a íflv&f'Aki anyagi jeoci büntető és eljárási szabályok miként állapíttaoctTn.k m^er. csaklizván mectörtépt nz új jöVfrd^'M biWofő •5no¥!7n>>ályok'nak a 1H»dá««. mié^pediV olvan frvrmábap, ho*rv 18 200W8. szám »Mt e^v íHol^nos rondelet «da+o+t Vi. anWv háro^ k"lönhözfl kategóriáin í^vedéV-í kihátráof £Tar>ít IDP"' snlvoiqahb jövedéfkí kibn^Vt ki«ieb

iV

> "i?ived^ki Kiháerást é* eoy harmadik k"*e~ór

;

»t. amely s^m nem súlyo«. sem nem ki^fcb 1"»rem valnmi egészen más, mint azit a felsorolások mutatják. Az ecryütte« bizottságnak az vo't n felfogása, ho^y valnbofv ió voira íeeralább leszöa*«zni elvben t> t^rvényb^n azt. hoory m^t ez 8 jöv^d^ki kihá<ráfl-m'esrállnnítás i«! ezeknek 1 sznb^lvoknnk kenetein be

1

"! t^'rténjélk. neboery megint valami új kerüljön foe'e a törvénytárba, amivel eddig alaposan még nem lehetett foglalkozni. A fogházbüntetés alkalmazása val szemben pedig a következő alapos ne*gályok morn'teki fel fiz együttes bizottsárr üléc^n. Méltóztatnak tmdni. hn*ry a masryar büntetőjog és a Viná^^i bünto+ötörvénvkönyv is. amikor m

n

fállnT

1

ít^ák a Völörb^7Ő büntetésedet a fo"

r

bá't>'"r»to^«t a vó+cpf». fogntmáv»! szokták Összekanesolni A kih'icási büntetőtörvÁny'fönyv 15. ^-a pedig nyilvónva"óan megrállapítja. hogy elzárás és pén 7^>nn tet^s alka 1 mowPdó. Van tehnf olvan folfnw^q — ós naervon s°k alapia is van ennek a felfogásnak, — amely azt mondja, hogv mintán ez az é'e« me^Vil'önbözt^tés van a focbáz- é« PZ elzárásbürtetéc^ között, ezt a jövedéki kibáo-ásoknál l«i preeiz"n fpnn Vp'i] tartani me^t hiszen a TpcrJé'nyeo'W^b kütö^b^éor a kettő köpött »». bosry a fo^bay,bünt^tésnél van mur ka kényszer, az elzárásbüntetésnél viszoiut, aminek — elismerem — sok minden hátránya van. nincs. Látszik tehát, hogy az az elzárá^büntetés egy par excellence kiháírási büntetésnek volt kreálva. Ezzel szemben elhangzott az a fe fogás is, hogy igen ám de az 1928 évi imént említett jövedéki büntetőjogi rn^d^lkezé* áttörte ezt az elvet, mégpedig az 1927:V. te 66. $-a alapján, amiikor ai» ban a szakaszlban elrendeltetett, hogy az 1924. évi vámtörvénynek IV., VI. stb. fejezeteiben foglalt irányadó elveket vegye figyelembe, azokat simítsa össze és hozza közös in evezőre. Ez Kéts'gte en meg is történt és ez a hivatkozott 1924. évi vámügyi törvény mintájára csakugyan a fogházbüntetést alkalmazza már jövedéki kihágásoknak Ezzel szsmben azonban ott áll az 1931:XXVI. te., amely expre&eis verbis megmondta újból.