Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-96
Ax országgyűlés felsőházának 96. ülése 1943. évi december hó 22-én, szerdán hívni figyelmemet az új büntetőtörvénykönyvjavaslatnak kapcsán a Deák Ferenc-féle javaslat hármas tagozatára. Ezt nagyon helyesnek és megfontolandónak tartom. Méltóztatott azután az ügvvédi kérdésekkel kapcsolatban a beadványok ívnaigyságáról beszélni. E tekintetben van tudomásom az ügyvédek panaszáról. Hozzám érkezett is ilyen panasz, amelyet nyomban közö'tem a pénzügyminiszter úrral és vele elvileg megállapodtunk abban, hogy ő ki fog adni egy intern utasítást az összes hatóságok részére, amelyben fel foe;J£ hívni a figye'met arra, hogy ha az ív bizonyos átmeneti idő alatt nem haladja meg azt a régebben meghatározott nagyságot — nem szeretek ily n n°m egészen biztos számokat mondani, de négyzetcentiméterekben volt kifejezve a régi nagy ság, — mondom, ha az ív meghaladja ugyan a mostani nagyságot, de nem haladja meg a régit, a,, mostani ívnagyságnak megfelelő egyszer' i l« + ék a 1 á fo«r ^spi. Méltóztatott azonkívül az Ügyvédi Gyámés Nyugdíjintézeti segélyről beszélni. Ha figyelemmel méltóztatnak kísérni a költségvetésnek az igazságügyi tárcára vonatkozó részét, akkor meg méltóztatnak állapítani, hogv évek óta minden évben bizonyos fokig emeltem — mégpedig független a visszacsatolt területekre vonatkozó többletektől — ezt a hozzájárulást, illető 1 eg nem én emeltem, hanom kértem, hogy a törvényhozás bölcs intézkedése ezt az emelésit tegye jehetővé. Tudóim nagyon jól, hogy ez az emelés, amely a tavalyihoz képest az idei költségvetésben nyilvánul meg, mindössze 20.000 pengő; ez* az emelés nem arányos azokkal a súlyos terhekkel, amelyek az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetre nehezednek, különösen a mostani időben. Végeredményben ezzel az emeléssel is csak azt akart« m dokumentálni, hogy a kormány, mint eddig, ezentúl is és ma is a legnagyobb figyelemmel kíséri az Ügyvédi Gyám- és> Nyugdíjintézet áldásos munkáját és ezzel a kis segélyemeléssel i R ki akirja mutatni, hogy ez a figyelem nem szűnt meg. Többet azonban azért nem hozhattam javaslatba, mert végeredményben ennek az áldozatkészségnek is határt szab az államháztartás helyzete. Nagyon sok olyan tétel van «z igazságügyi tárca költségvetésében, amelyet szerettem volna jóval magasabban beállítani, sajnos azonban, be kellett látnom, hogy nem lehet. Ezzel szemben azonban az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetnek az ügyvédi önadóztatás révén való támogatása mégis csak bizonyos fokig — ha szabad azt mondanom — az igazságügymiuisztérium közreműködésével történt, amennyiben a törvényhozásban tavaly kezdeményezett az igazságügyiminisztérium egy törvényjavaslatot, amelyet méltóztattak i« elfogadni. Ez az 1942. évi XIII. törvénycikkben intézményesítette a keresetiadóalapon vaJó jóléti hozzájárulás új intézményét, amelynek megvan aiz a «szociális előnye is, hogy észszerű progressziót léptetett életbe. Ez eddig nem volt meg a jóléti hozzájárulás rendszerében, nem is lehetett, mert hiszco ezelőtt a jóléti hozzájárulás kizárólttg az ügyvédi meghatalmazások bélyegilletékéhez alkalmazkodott. Az idén pedig ezt az utóbbit, amelyet most említettem, tudniillik a meghatalraazási bélyegilktékhee alkalmazkodó jóléti hozzájárulás mérvét rendelet- ' tel felemeltük. Ez is életbelépett már. A múltbor járt nálam az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet vezetősége és azt a reményét fejezte ki. hogy ezzel a két új bevételi forrással lehetővé va n téve, hogy körülbelül a kétszeresére emeltessék fel az az ellátás, amely még így kétszeres' összegében serai sok, de mindenesetre jóval több, mint eddig és valamennyire mégis csak kifejezésre juttatja, hogy az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet tud gondoskodni a legszegényebb özvegyekről, árvákról ós az elaggott ügyvédekről. Ha a 430 000 pengőnek az 500.000 koronával való aránybaállítása területi alapon történik, akkor máris elértük azt a számot, «mely az 500.000 aranykoronával arányos, mert az 500000 aranykorona annakidején Nagy-Magyarország területére volt számítva, ez a 430.000 pengő pedig a mai Magyarország területére vonatkozik. Kiszámítottam, hogy ez. sajnos, már több, mint amennyi erre a területre esnék az 500.000-hez viszonyítva. Azt kívánom, hogy minél előbb alkalmam legyen az egész 500000-es összeget aa (•«•és-/, Magyarország területére vonatkoztatva adni aranypengőben az Ügyvédi Gyám. és Nyugdíjintézetnek. (Tetszés.) Kolumbán József igen t. felsőházi tag úrnak beszédére vagyok bátor vá^zolni. Jobbára helyi kérdéseket méltóztatott fe.lvetni. «melyek azonban; rézben országos jelentőségűek is. Ilyen például a marosvásárhelyi ügyvédi és bírói vizsgabizottság felállítása. r Itt w megismétlem a képviselőházban már ismételten megtett nyilatkozatomat, hogy mihelyt elér; kezik az ideié a második ügyvédi és bírói vizsgabizottság felállításának, akkor ez c^ak Marosvásárhe^t lehet és nem más-utt, miután Marosvásárhelynek az ottani régi ügyvédi vizsgálóbizottság áldásos működésié címén történelmi jogcíme van arra, hogy ezt a nagyjelentőségű vizsgabizottságot ez a város kapja meg és ne más város. Már akkor kijelentettem é azonban és most i« bátor vagyok megismételni, hogy méltóztassék egy kis türelemmel lenni, mert MarosváBárhelv é« az egész Erdély jogászközönsége nem kívánhatja és nem is frnarja kívánni, hosry olyan vizsgálóbizottságot állítsunk fel amely bizonyom tekintetben nem egészen állna ma még a budapesti ßffyvedi óq bírói vizsgálól'izo'ttság színvonalán. Enné'fogva egv kis időt hagynunk kell arra, hogy azok az általam 1 igen nagyrabeesült jogász urak, akik a hú-zévi ol(«wtoláa id^ie alatt a magyar jogrendszerből knkiaoesolódva. ott még bizonyos fokig pótolni kényteVmek régen me<rvolt nagyterű masryar .ioír*i tudásukat és ismereteiket, időt nyíriének arra, hogy ezt ar i*meretpótlást tökéletesen elvégezne ott fplállíth'HssnnV esry meglelő sívón álló helvi bizottságot. (Helyes'és.) Figye lemmel kísérem a kélrdést és látom, hogy most m ár — memém mondani, hóniao^ól-hónaora ~ közeledünk abhoz, ho<*v a szüksége* számú prominens jogász rendelkezésre állhasson, és mihe'yt ez elérkezik, meg fogom szervezni ezt a bizottságot. Ami aiz ügyvédből lett bíráknak fizetési csoportok fokozataiba való sorozását illeti, ezt annakidején jogszabály szabályozta, módot adott azonban minden egyes bírónak arra, hogy amennyiben az ő ilyen besorozása körül vnlami tévedő? fordult volna e r ő. akkor kérelemmel forduljon az igaizságügyminisztériumbo 7 és « téved*« orvn«lá«t nyer. Eddig vala hány ilyen kérelem beérkezett» azokat mindig
