Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-96

Az országgyűlés felsőházának 96. ülése is fogja. Ami pedig azt illeti, hogy az önálló hitoktatók helyzete súlyos», erre c a ak annyit legyen szabad válaszként adnom, hogy őexcel­lenciája tevéd abban, annikor azt állnja, hogy az öna.ló hitoktatók életük végéig a A-A.. í*ze­tesi osztályban maraunak. Az önálló hitokta­tók helyzetén ugyanis i*et irányban történt éppen most, ebben az előttünk íekvő költség­vetésben javítás, amennyiben eddigi illetmény­skálájuk teteieit erneuern s ezen leiül ílietmeny­rendszerüket hároim újabb magasabb fokozat­tal bővítettéiül. Jennek következteben ezentúl a főiskolai képesítésű önál ó hitoktatók körülbe­lül a VII. fizetési osztálynak megfelelő díjazá­sig tudnak majd eljutni. Ami pedig az úgynevezett óraadó hitok­tatóknak a helyzeiét illeti, ezen is segítettem, éspedig már az ,1943. évi költségvetésiben is eme tem az óradíjakat, de fokozatosan emelem most, a tárgyalás alatt álló 1944. evi költég­vetésben is. Ëzt a megértő jóakaratot és támo­gatást élénken bizonyítják azok a számadatok, amelyek szerint 1942-ben a hitoktatói óradí­jakra felvett összeg kereken 153.UÜU pengőt tett ki, az 1943. évi költségvetésben 3tí3.000 pengőt, a most előttünk lévő 1944. évi költségvetésben pedig az e cé.ra elirányzott összeg 440.000 pengő, az emelkedés tehát 194^-.ől kezdve 200 íizá>alék. Szóvátette azonkívül még — úgy tudom —­Kapi őexcellenciája, hogy a Muraközben bi­zonyos rosszaübodás áilt be az óraadó hit­oktatók he yzetében. Jilrről ne)Ji tudunk sem­mit. A hitoktatói óradíjak százalékot arány­szám szerint kerülnek íeios<ztásra. Jüz a szaiza­lék a visszatérés utam megállapítást nyert, s azóta nemhogy csökkentettük volna ezt az ósz­ezeget, hanem ínég megfelelően fel is tmit tüK. Ha konkrét panaszt hozna őexceLeneiaja tudomásunkra, ezt iparkodni fogunk magától értctoüóieg orvosolni. A vita során Ravasz őexcellenciája fel­vetette az úgynevezeti lávh^zasságokkal kap­csoltban a reverzttii60k kérdését is. Erre nézve a következődet vagyok báuor a méiytn t. felsőház uzives tudoináaára hoziu. 'ialán Lnéltoztatnak ciniekezui, hegy az e.mult évben, mégpedig az év elején sürgős szükség voit arra, nogy az egymásból távodévő jegyesen is huzassa&ui/ Koiii^-uLem, lia az egyik J^è.y^s & harctéren van. Ezt a kérdést szaoályccsta a kivéteies hatalom a.apján kiuocsátott 24o0/i^42. számú koimányrendeiet. Ennek a rendeletnek az előkészítése során természetesen Szóoakerü t az a kérdés is, hogy távháza&ságok esetében a gyermekek vallására vonatkozóan miként egyezhetnek meg a házasuiók, ha nem ugyan ahhoz a bevett, vagy törvényesen elismert vailásl'eiekezeilliez tartoznak, A aormány UKÄOI­ennek a kérdésnek a szabályozását nyitva hagyta, egyfelől azért, mert a szabályozás a házasságot illetően a harcban á.ló Etagyszámú hon védi szemepont jáhól igen sürgős volt, más­felől azért, mert ke lő tapasztalatokat akart szerezni abban a kérdésben, hogy a ímegegye­zésnek a távházasságokkal kapcsolatban mi a gyakorlati jelentősége és melyek azok a gya­korlati megoldások, amelyek ennek a kérdés­nek viszony.ag megnyugtató szabályoaásához szükségesek. A közben eltelt idő alatt ezzel a. kérdéssel ismételten foglalkoztunk és különböző tervek merültek fel a megoldásra nézve, amelyekről az érdekelt egyházi főhatóságokat tájékoztat­tam, sőt velük személyesen is megbeszélést 1943. évi december hó 22-én, szerdán. 27Ö fo'ytattam. Az egyik ilyen megbeszélésre cél­zott Ravasz őexcellenciája minapi felszólalá­sában, A kérdés megoldásánál mindenesetre azt kell döntőnek tekinteni, hogy fennálló törvé­nyeink a vegyes vallású házasulok számara alanyi jogként biztosítják azt a lehetőséget, hogy gyermekeik vallására nézve egymással megegyezhessenek. A távházasságról etzóló reudeiet viszont ennek a megegyezésnek a lehetőségét még nem adta meg. Ennek követ­keztében az a helyzet ál t elő, hogy éppen azo­kat fosziottuk meg egyik reájuk nézve fontos alanyi joguk gyakorlásától, akik a harctéren küzdöttek vagy küizdanek hazájukért. Gondos­kodni kell tehát arról, hopv a harctéren küzdő házasulok ebben a tekintetben se kerüljenek hátrányosabb he yzetbe, mint azok, akik itthon kötöttek házasságéi, azaz el kell hárítani az emi ített alanyi jog gyakorlása elől ezt az ak.i­diá'lyt. ^v A téz Biró István, Medvigy Ferenc és vitéz Masko /jUtiau i&idOluui tag urak a magyar feuio^kiUo^KUa na feu^ógacluti egytiuz kerdé­lO&.inuoziiití. KJÍUÍ annyit ivozoihetek ez­utiai, lio 0 > ÍX magyar guaogjvatoiiKusJic ugye* utia renui4Ctyct uiiauuuuü szorgalmazzuk. Jiiu­nen az Uri> ÜCÜ a ö/cuuszek ajjüstou v-zitátort is küldött ki, aki végiglátogatta Erdélyt, ér­dôiLu,tgcs înibZÀcdes tuzuuDan a Szenuzek ré szelői ezideig neai történt. Ami petug a góiögütdeti egyház kérdését illeti, u.iauuü guüuohüuuasunk es niegíantoia : ; UUUJIÍ. hui^yu az auioktpiiai magyar goiogkeieti ; egyház uicgaAiioiiasa, de ut is L-ozjO^i es ká­noni nehézsége* vann*ik, amelyednek utihida­ius>a kuionos.cn a n.mi unburns viszonyok kö­zött neiai olyan egyszerű. Nyáry Béla felsőházi tag űr szóvátette, hogy a muiakozi rüinai katolikus lakosság m-vg must is a zágrábi eisekseg joghatósága a±a tartozik, Fo A ynak erre vonalközödig is tár­gyasatok ilietéke« kü^képvistletüuk és a római Szint Z-Ü áczött, de a tárgyalások nujjr neun ujezöd.e.i£ be. vitéz Bcg>a Alajos felsőházi tag úr szintéu az eidéyi felekezeti oktatással és az erdélyi ! római katolikus egyház be yzetével foglaiko­I zott C9 konkrét kéréseket is terjesztett elő, I amely k löleg arra irányultak, hogy az er­délyi ró'nr-ai katolikus egyházat az idegen impé­rium alatt ért n«cry anyagi károsodásért ipar­kod ; "nV kárn^to'-rji. Azok q 'o"'-«'! kérések, amelyeket a felsőházi tag úr őméltósága ebben az r i" '• "in hozzám n^'z^tt m'7'on o'á- tár­gyát képezik és az illetékes társminisztórimok­kal le is tárgyaljuk. Kapi Bé'a őoxoellenc^ia szóvá'et^e és kérte a konprrua-törvéinv revíz'óiát. Ha -»ól env lékszem, a képviselőházban tartott költségve­tési besz'de'mben nyilatkoztam már, ho^y a kongrua-türvény ko-'szrrü rrvzó.'át rövid idő 1 belül folyamatba kívánom tenni. {Helyes és.) Aani pedig a gyárak vasárnapi munkaszü­netet íiieii, amennyiben az egyházi íömatósá­gok ilyen irányú beadvánnyal fordulnak hoz­zám, készséggel vagyok hajlandó az iparügyi miniszter úrral a vasárnapi munkaszünet irá­nyában a tárgyalásokat felvenni. Kapi őexcellenciája felemlítette még töb­bek között azt is, hogy az evangélikus egy­ház egy új középiskolát kívánt felállítani, d« 35»

Next

/
Oldalképek
Tartalom