Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-96
$7G Az országgyűlés felsőházának 96. ülése 1943. évi december hó 22-én, szerdán. az állam ezt az akciót nem voll hajlandó ál lamfiegéllyel támogatni és aszal indokolta meg állásfoglalását, hogy azon a helyen ilyen iskolán az. orszásros kultúrpolitika szonv itjából nincs szükség, őexcellenciája szerint ez az intézkedés belevág az egyházi autonómiá^a. Lo-irye.r sz had megnyugtatásképpen úgy őexcellenciája ,mint a mélyen I. felsőház felé azt a kijelentést tennem, hogy jómagam az állam 03 az egyházak megértő együttmüködéséneJk szükségességét a legteljesebb mértékben vallom, hirdetem, és már má3 alka-ommal is volt bőven módom arra hogv ennek a meggyőződésemnek kifejezést adjak. Azt is készségg J kijelentem, hiszeu erre nézvo is idé.zhetnék számos megnyilatkozást, — részemről is történt már ilyen -hogy az állam az egyházak iskolafelál'ítási és fenntartási jogát készséggel elismeri, de viszont éppúgy el kell ismernie mindenkini k. hogv / álamnak i* jo-yi é- kötelessége, hogy az állam anyagi támogatásának megállapításánál necsaJí az iskolafenntartó rászorultságát, de az intézmény kultúrpolitikai szükségességéi és n f nancialis fedez• t kéidését is lelkiismeretes vizsgálat tárgyává tegye. Számos olv'n h'tfelekez^ti tanintézetünk van, amelyeknek államsegély iránti kérelme a mu.tban sem volt te.j aitht'tő Ez az ál ásfoglalás egyáltalában nem jelenti azt, hogy ez:z.el az egyházak iskolafe állítási és iskola f nntarási jogát legkevésbbé is érinteni kivánnók. Kifogás tárgyává tette Enyedy Andor fel őház tag úr a hosszú iskolai szünetet tön volnék a legboldogabb, ha nem kelietj. volna erre a keserű intézkedésre fanya odnunk. Il ' y miért volt ez szükséges, azt hiszem bővebben indokolnom felesleges- Azt is kifő i a felsőházi tag úr, hogy a fennálló tési (örvény ell nére a katonásáé elsősorban az isko ákat foglalja le a maga oélj ira. A honvé Iclemrő szóló 1.939:11. le, 95. §-a sorolja fel a katonai besz.íilásoláa alól mentes he yiségeket. E szerint az iskolák nem mentesek az igénybevétel alól. A. felsőházi tag urak közül igen sokan foglalkoztak a tanári és tanítói reud helyzetével, a tanítóhiánnyal és ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban ériékes tanácsokat adtafc és értékes gondolatokat vetettek fel. Szabó- . Szabovljevits, Halasy Nagy, József, Ferenczy Gábor, .flöht - Karoly. S tíáíint György, Kalla y Endre Krá mer Gyula, "alamfnt Kapy i és Vásárhelyi János felsőházi tag urak voltak főleg azok, akik ezzel a nehéz kérdéssel lehatóan foglalkoztak. Hogy mennyire a szívemen viselem ezt a nehéz és nagy kérdést; azt leginkább talán az a ket költségvetés bizonyítja, amelyeket eddigi miniszteri működésem alatt szerencsém volt benyújthatni, és amelyek mutatják, hogy a tanárság és a tanítóság érdekében máris /ociális intézkedések egtBz soi át valósi .ottani meg. Ezek közül osöík m'int a legfontosabbakat említem az évek óta rendezésre váró kántortanítói kérdés megoldását, a helyettes tanári és tanítói szolgálati éveknek az előttünk fekvő költségvetésben egy évre való leszállítását, a magasabb állások állandó szaporítását, a külön polgári iskolai igazgatói státusnak mái* réeóta kívánt megszervezését, hogy a többi, talán kisebb jelentőségű intézkedésről most be is szóljak. H arsányi Pál felsőházi tag úr idevonatkozókig azt i eri, hogy az állami és felekezeti tanítók helyzeteben ne legyen különbség, do kü önösen ken, üogy egyfoiina mértekben történjék a VII. fizetési osztályba való kinevezés az állami és felekezeti tanítóknál. Megnyugtathatom a felsőházi tag urat, hogy a helyzet éppen az, hogy a VII. fizetési osztályba, való kinevezési lehetőség a nem ál'ami tanítóknál nagyobb, mint az államiaknál, amennyiben ma az államiaknak csak 7.58%Ha, a nem államiaknak pedig 7.7%-a nevezhető ki a VII. fizetési osztályba. Természetesen az volna az ideális, ha az annakidején e készített tervek és meghozott rendelkezések értelmében a tanítóság 10%-át lehetne a VII. fizetési osztályba kinevezni. Mi ehhez a 10%-hoz fokozatosan iparkodunk eljutni, és — amint az előbb voltam bátor mondani — jelenleg már nem egészen a 8% körül vagyunk. A felsőházi tag úr kérte azt is. hogy a lelkészeknek biz f osít f uk a félárú va=úti jegy ked vezményét. Ez az Államva oitak mindenkori helyzetével függ össze, és ebben a kérdésben a kereskedelemügyi miniszter úr hiva'ott intézkedni Ezt a kérdés mi már többízben szorgalmaztuk, eddig azonban eredmény nélkül. Kál'ay Endre felsőházi tag úr azt kérdezte, nem volna-e lehetséges 50.000 pengőt fel venni a költségvetésbe a Felvidékről vissza; került nyugalmazott tanítóknak a VII. fizetési osztályban leendő nyugdíjazása költségeire. A kérés mé tányos, és magam lennék a legboldogabb, ha sikerülne elhárítani azokat az akadályokat, amelyek ezidőszerint © kérdés kedvező megoldását hátráltatják. Azoknak a nagyon értéke« gondolatoknak, amelyedéi az eeves szónokok a tanítóhiánv mikénti orvoslására nézve vetettek fej a vita folyamán, nagyobbik része előttünk is ismére« tes. Az új gonuo atokat és új megoldási javaslatokat alapos megtontolás tárgyává tesszük. Szabadjon még ebben a vonatkozásban csak etry félreértéit tisztáznom. S. Bálint György felsőházi tag úr azt mondta, hogy a tanyai tanítóid dugsegélyt kapnak. Ez tévedés, mert a tanyai tanítók nem dugsegélyt,.hanem úgynevezett távolsági pótlékot kapnak, aszerint hogy mdyen messze fekszik ál omáshelyük a vasúttól vagy az autóbusztól. Ezek a pótlékok az 1944. évi költségvetésben igen tekintélyes összeggel szerepelnek, amennyiben egymillió penirot irányoztunk elő erre a cé ra. Ez min denesetre máris bizonyos fokié enyhítette, a tanítóhiánvt és n. tanyai tanítóságban ma már talán nincs meg az az elvágyakozás a tanyai állomáshelyről, amelyet eddig é.-zleltünk. Halasy-Nagy József felsőházi tag úr a tanár hiány okát fő ee abban látja, hogy a tanár nem részesül kellő anyagi javadalmazásban és társadalmi megbecsülésben. Szerinte egy emberöltővel ezPlött. ezen a téren a helyzet sokkal kedvezőbb volt. Én a felvetett kérdéssel míiiudenleeetre továbbra* is foglalkozni fogok. A mai nehéz államháztartási helyzetben, azt hiszem, vatamennyiem egyetértünk abban, hogy gyökeres oldást hozni nem lehet. Ami a eimnázium színvonalának süllyedését illeti, amit HalasyNagy József felsőházi tag úr igen élénken ecsetelt, ebben kétségkívül van igazság és ezen a téren az újonnan átalakított Közoktatási Tanácstól várok maid hasznos előterjesztéseket, amelyek ezeket a bajokat majd orvosolhatják. A csonka egyetemekről emlékezett meg vitéz Meskó Zoltán. Nyáry Béla és Pröhle
