Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-95
ÎJ. ÁM országgyűlés felsőházának 05. ülése 1&4& évi december hő 21-én, kedden. — származzék nemzetünkre. Adja Isten, hogy ha majd evek multán a mostani magvetés után bekövetkezik a gyüniöicsérés ideje, örömmé! mondhassuk el vagy mondhassak el azok, uíkik akkor élnek, hogy az a sok szép áldozat, am i °ly*t a tehetségm entés eszményéért hozott az Állam és társada om. n'im volt hiábavaló. Mélyen t. Felsőház! Ezeket, a dolgokat aibban a jó bizodalomban hoztam elö, Ingv a kultuszminiszter úr őexcellencája úgyis ezek szerint az egészséges etikai alapé.vek sz'rint intézi «s gondozza a tehetségmentes ügyét, ni'g s azt gondoltam, helyesen járunk el akkor «mikor ezeket az egészséges etikai alapelveket itt a törvényhozás nyilvánossága előtt is hangsúlyozzuk. Ehhez még o?ak azt kívánom hozzátenni. — és a kultuszminiszter úr öexce^o^ciája hzonyára ebb?<n a tekintetben is egyetért vei m — hogy véleményem szerint leghelyesebben úgy járunk el, ha a tehetségmentő akció révén kedvezményezettek nevelését az egyházakra bízzuk, mert elsősorban az egyházak nevelő munkájában érvényesülnek azok a valláserkölcsi erők, amelyeik alkalma ak arra hogy a szegénv sorsból felemelkedetteket megóvják az elszédüléstől és az eltévelyedéstől. Mélyen t. Felsőház! A kereszténységben rerjlő valláserkölcsi erőkre nemzetünknek sohasem volt olyan nagy szüksége, mint ezekbpn a sorsdöntő válságos időkben, hoery fenntartsanak bennünket és irányt szabjanak a jövendő felé. A keresztény-ég. Krisztus egyháza • ápolja, Viépviseli a legegészségesebb konzervativizmust, mert isten irajrhi hájból itrvftk^rVk megóvni és megőrizni minden jót. minden érteiket, amelyrt a múltból örököltünk, dp eeryúttal a legradikálisabb álláspontot is jelenti. mert minden híjnak a leggyökeresebb orvoslására igyekszik. Ugyanaz a kereszténység a leerpesszi misztikusabb nézetet valHa. amikor a legszigorúbban ítélj mez az erkölcsi rosszat, a bűnt. dp- ugyanakkor egyszersmind a leghatalmasabb optimizmust is jelentr*. anv-kor bizonyságot tesz Krisztus megváltó, újjáteremtő hatalmáról. Adja Isten, hogy nemzetünk ebben találja meg a matra lelki % szellemi • egységét és hogv ennek a szörnvű háborúnaik és a velejáró lelki, szellemi válságnak vége Kri^tus győzelme és Krisztus békéié legyen. Ebben a "karácsonyi, adventi reménykedésben és a kormánv iránti bizodalommal a költségvetést elfő era dorn. (Helyeslés és tiTP». — A szánni m üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Halasy-Nagy József fe'sőházi t«rr úr. Halasy-Nagv József: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Nem szólaltam fel az áUnlános vita során mert ezzel is hangsúlyozni szerettein volna, hne-v amit itt fejtegetni Mvánok. ezf teljesen politikamentesen szeretném meínrilácrítani. Egy szakkérdésről van szó. amelyet már előttiem szólott kedves barátom és felsőházi tagtársam is érintett, tndniiH ; !k a gimnázium sorsáról, annak helyzetéről. • Hojrv ezt a kérdést idehozom a mélyen t. Felsőház sziíne elé, abban egyrészt az a meggyőződés vezet, hogy a erimnázium mai helyaete # olyan tüneteket mutat, amelyek miatt itt írá ris bizonyos katasztrófa bekövetkeztétől kell félnünk, másrészt pedig az hoery a legnagyobb bizalommal vnirvok a kultuszminiszter úr személye és működése ]>ánt. aki aránylag rövid hivatali működése alatt is olyan nvugodt légkört teremtett az iskolák környékén, amelynek alapján méltán várható és remélhető, hogy az ishclák érdekeit szívén vi. eli és a legnagyobb mértékben igyekezni fog az ott lévő bajokat megszüntetni. A gimnázium sorsa, mélyen t. Felsőház, nem egy iaiut, nem is egy váimegyét, hanoin az egész országot kell, hogy mélyen érdekeije annál az egyszerű oknál fogva, mert a gimnáziumi an nevelődik a nemzetnek az a rétege, ameiy majd a nemzet vezetésére lesz hivatott. Én teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a kultuszminiszter úr ép olyan jól tudja és látja azokat a bajokat, amelyek a gimnáziumban vannak, mint jómagam, és amikor arra gondolok, hogy mennyire pártfogásába vette ím m nnyit lendített máris a nénoktatásnak, az iskolán kívüli közművelődésnek, továbbá a közép- és felsőfrkú szakoktatásnak ügyein, akkor arról is mes; vagyok győződve, hogy .a gimnázium helyzetét is hamarosan meg fogja^ javítani. Hálás vasryok a miniszter úrnak azért, bogy a múlt költségvetés tárgyalása alkalmából ennek a Háznak színe előtt hitet tett az egyetemi autonómia mellett, ami egyetemeinkben is azt a rizalmat és reménységet kelti, hogy az egyetemek életét nem fogják váratlan intézkedések megzavarni, a közoktatási és felsőoktatási tanácsok újjászervezése pedig azt a remt'inyt kelti bennünk, hoery amennyiben a közoktatás ügyében reformok kerülnek szóba, ott az i'let'kes szakférfiakat meg fo<riák hallgatni, tehát vége van annak a korszaknak, amikor rapszodikusan, ötletszerűen történtek bizonyos váUoztatások az iskolák tanterveiben és egész életében Az iskola tudni'illik az a kényes hely, ahol kísérletek és ötletek szerint egyáltalában nem lehet berendezkedni, csakis kipróbált igazságoknak és mély erkölcsi elveknek szabad az iskolában érvényesülniök. Egy emberöltővel ezelőtt a gimnáziumról el lehetett mondani, hogy ez az iskola szinte valóban a boldogok szigete. Tanúskodik erről az a sok öreg-diák és ezeknek az öreg-diákoknak szövetségei akik ma is bámulatos szeretettel vesznek részt ezekben az egyesülésekben, amelyeket iskolájuk körül a'kottak. Ebben a régi gimnáziumban a történeti Európának és a történeti Magyarországnak szelleme élt, s test és lélek, ész és szív ennek levegőjében harmonikusan készültek a jövő szolgálatára. Lehet, hogy az élet bizonyos rrértékig távol volt ettő' az iskolától és akik onnan kikerültek az életbe, azok talán odahaza egy villanycsengőt sem tudtak megjavítani, azonban teljesen tisztában voltak azzal, hogy mit je^nt magyarnak lenni, mit jelent európainak lenni, mert a történeti tudat volt az. ami lelkükrt formá'ta, és ez az én felfogásom szerint sok* kai többet ért és jelentett mint ha holmi technikai ügyeskedéseket tanultak volna az iskolában. Az iskolában tudniillik az a szép, hogy az még nem az élet. csak előkészület az életre, és akik az iskolát magát is az é'ettel szeretnék megtölteni, azok az iskolának sokkal többet ártanak, mint használnak. Az iskola tudniillik akkor, ha az é'et oda betör és elönti a maga szennyes árjával, nem lehet többé annak a szebb és Jobb világnak a színhelye- amelyben épen a léleknek jövő feladatokra vaV» előkészülése kell, hogy megtörténjék. Az iskolában a szel'em örök értékeinek kell ragyogniok. tekintet nélkül arra, hogy törődik-e ezekkel az élet vagy sem.
