Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-95
Az országgyűlés felsőházának 95, ülése A múlt világháború után történt azonban az, hogy az é±et betört a maga nyers realizmusával az iskolaüa, közelebbről éjjpen a gimnáziumba, a kuzepi síkosába is. Ezzel a gimnázium megváltozott; a korszellem követelte ott is a maga jogait, és amikor korszerűvé igyekezett foi'üálni az ískoiat, akkor kiűzte belőle az örök szellem felüdítő és lékuemeló jelenLtet. Ma az a helyzet, hogy a tanulóság is áni aktar és nem csupán az é^tre elokíszülni. Ennek a köveikeznénye azután az, hogy a mai gimnáziumi ifjúság nem annyira tanuló, mint inkább lèvent»;, cserkész, ma útépítő kubikos, holnap házépítő kőműves, azután diákkaptáros üzletember, aki tollal, íOiiggyal kereskedik, bajokon rakományt szállít, sőt — tudok ilyesmiről js — alkalomadtán hajtó napszámos körvadasza tokon, (Detultàég.j es még egytb ezer más az a gimnáziumi tanuló. Vegyük most már ehhez hozzá azt, hogy mennyi üen> szerű &zünet van ma az iskolákban, aoiiLly kfcinyszerü szünetek aiait a tanuló minden niás»ai foglalkozik, csaü a tanulással nem, mert hogy a rádiótskola nem iskola, azzal, azt hi&zeui, m.ndryajau tisztában vagyunk. Tehát akkor szinoe aggodalommal keretezem uuig, hogy miiior tanuiuat ez ata.nuió, aki ennyi ifiindeniiéie, csak éppen nem tanuló, intKOr van alkalma a szellem müvemen iogékony lélekkel pi> meiüini. J\e csodálkozzunk tenát rajra, Jia ebben a kis ezei mesterben,.ebben a inai gimnazistában, ebben a mai diákuan valami közömbösség es enyhe unalom íejlődött ki az i&fco-i&i tanulmányokicai szemben. Egyik eiőkelő hetilapunk legutóbbi szamában olvastam egy dicsérő cikket arról, hogy mi mindent csinálnak a diákkaptoáros tanulok, akik technikai műhelyeket rendeznek be, sót g>áiiakat alapítanak. Era azonban mélyen t. Felsőház, abban a veiémenyben vagy ou, hogy beteg az a társadalom, amelyben az orvos textilárukkal kereskedik, au.elyben a bíró cipőt ta.pal és amelyben a gimnáziumi tanuló tojással kereskedik. \ÜSy van! Ügy v m! — .Taps.) Ebben a tekintetben Platónnál tartok, — aJcit kétezer év legnagyoob gondolkodójának tartok — aki azt mondotta, hogy akkor boldog egy társadalom es akkor jol rendezett az állam éle.e, ha mindenki a maga feladatit végzi bei ne. (Ügy v.n! Ügy van.'j A tanuló feladata pedig a tanulás és nem a tojal, ronggyal, tojással való kereskedés. (Ügy Vun! Ügy vuh!) Ennek következtében tehát arra kérem a kultuszminiszter úr őnagyniéltuisagát, adja vissza az iskolát a tanulásnak és hozzon olyan rendelkezéseket, amelyeknek következtében ezek az i?kolai életben egészen mellékes szerepet játszó dolgok ne nyomhassák el az iskolának eredeti és igazi feladatát: a tanulást. Természetesen azok, akik az »életet« így bevitték az iskolába, tudnak emellett a/ áll pontjuk maliétt megfelelő érveket is felhozni. Különösen arra szeretnek hivatkozni, hogy a régi ikskola abban volt hibás, hogy csalk tanított, de nem nevelt, a mai iskola azonban — amint ők szeretik hangoztatni -— elsősorban nevel és csak másodsorban tanít Mélyen t. Felsőház! A tanítással és a neveli'seel való êz a játék az én meggyőződésem szerint üres szó. (Ügy van! Ügy van! bafclőL) Üres szó, mert nem lehet tanítás nélkül nevelni, (Ügy van! Ügy van! ba\ fti&u.) ós num ér seminii t az a nevelés, amely tanítás nélkül való (Ügy van! Ügy van! balfetiL) Tudniillik úgy van a dolog, hogy a jellemnek* magának is szilárd elvi alapra, tu1943. évi december hó 21-én, kedden. 233 dásra kell épülnie és ha nem ezen épül fel, aKkor ingataggá válik. Ulyan a tanítás a jellem képzése, a neveies néiktu, ni.in UKJ « fun da me ni um ot vet, cite egyáltalában nem tolódik azzal, milyen lesz az épület, amely erre a fundamentumra fel fog épülni; viszont, aki csak nevelni akar, az olyan, mint aki o^ak a háznak a kiülsö oromzatát ékesítgeiti, de egyáltalában nem törődik azzal, fiogy vájjon a funoaim-ntum nem homokon nyugszik- , nogy az a ház megéri-e, azt a dísze« kiókesitést. A kettő, tiudniluik a nevelés és a tanítás, egymástól elválaszthatatlan. A jellem, amelyiknek nincs szilárd tudáson alapuló fundamentuma, oiyari, ninnt a kormányát vesztett hajó, amely, ki van szolgáltatva a szelek játékának). A korszel.iembeu csak az a leiek nem merül •. 1, amely örök csillagokat, időtálló értekeket lát, és meg vagyok róla győződve, hogy ezt sokkal jobban megvilágította a régi gimnázium, mint a mai gimnázium, (ügy van! Ügy van!) Természetesen ahhoz, hogy a tanuló megláthassa azoKai a csillagosait, es a maga eileuzekerének rúdját mintegy feléjük irányíthassa, hozzájuk köthesse, szüksége van az iskolának a jó tanárra, aki ezeket a csillagokat megmutatja neki. És a mai gimnáziumban, mélyen t. Felsőház, itt van a legnagyobb veszedelem: hiányoznak ma — és az a veszedelem fenyeget bennünket, hogy hiányozni is fognak — azok à tanárok, aktik a fejük fölött valóban csillagokat, időtálló eszményeket, örök értékeket látnak, és azok felé tudják a reájuk bízott ifjúságnak a tekintetét irányozni. A gimnáziumban tudnillik maholnap nem lesz tanár, nem lesz senki, akti vállalkoznék erre a c. dllagmutogatásra. Ennek sokiele oka vam Oka mm<K nnsetre az is, hogy korunkban a szellem szolgálata a legtöbb ember lelkétől ide még ha a szellem megbecsülése fog bekövet« k zni is, aminthogy meg vagyok győződve róla, hogy ebben az anyagias ágban elmerült világban egyszer fel fog támadni a vágy a szellemnek az értékei és a felüdítő hm iránt, mondom, még ha be fog következni Is a szellemnek ez a megb esülése, ha egyszer a fegyverek» zajának elültével újra M foir szökni a szellem ázsiója, akkor rem lesz a tanári pálya vonzó az ifjúság legjobbjaira, nem azért, mert más pályákon, ahol a szellem megbecsülése ugyancsak lehetséges, meg fogja találni azt az óhajtott megbecsülést, ahol az tisztesség s iavnr'a 1 'rr.fl7i'ís r a 1 fa ? társa+lnlom oa becsülésével is lesz egyb r kötve. A tanári nálva usrvinis méltón t Tvu-fi. bfíz. ma n"t ío'enti — nerszo a kö^érv k^ln? f$nárí nélyáról bc^é'ek- — bocry snT-qosfli pHegvo7.ték ma^nknt p R7e< w énys^ r *" ,r, l rV ^"m nr,7ft1 P e r rpn'/>ry\-'H(\r*r*p'\ nfrtnl vófl VÍ^JÍ-^OP f : o 7 + ^1 n+ és megbecsülés Jár, hnnem amely félszeggé tesz és mnsnlrflt r zá ri r<kn7Ó moíMvv! ké«-»*r>t. VT gyón ierem7.ő. rto<ry ha a tr»t»/í-» ror-ónvek^ii vngv színd'""rabokban S7erenol pjlprrWßn e komikum fkomra, hol «ff a lefrnemnoobb é« 1***m^tnsnbb félők *7oVél«tn a7 övé linp-v ttirÍnlilíik Pz ifiús*''? R'-'ivéljen meppryö^erpjt*«*«! 87/n,r^k, a íónflfc. a nern«snek knltnf neki kel 1 elvo^o^nie e7 ifiút BZ él°t krrnn' boe-v ^T.nv fizntán belénve. mnnVAfi é« b^ r '^r\oH tagjává lehessen a nemzeti közösségnek. Mi ennek a mai visszás helyzetnek -"z oka? Az li a tanár életén egy fájdalmas kettősség ura kodik, amit úgy is szokás mondani, h< más az iskda és más az é.et. A tanár bármily nagy és kiváló lehet a katedrán, félszegei
