Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-95
Az országgyűlés felsőházának 95. ülése 1943. évi december hő 21-én, kedden. 231 ben kívülről ne történjék semmiféle intézkedés a hivatott és feleiős pedagógusok megkérdezése és hozzájárulása nélkül. Mélyen t. Felsőház! A nemzetnevelés érdeke kívánja meg azt is, hogy azt, ami színházban, moziban, rádióban, zeneien, táncban, »ajtóban, irodalomban vagy bárhol erkölcs- és nemzetrontó hatással van. bárumilyen előkelő nevekhez fűződjék is, vagy az embereknek vagy csoportoknak tármilyen gazdasági érdekein esik is ezzel sérelem, teljes elszántsággal igyekezzünk kiküszöbölni a magyar élet világából. Csak példakép említem: valahányszor jazz-zajt hallok — zenének nevezni átallom — mindig mintha oldalba szúrnának, mindig Spengler és a Nyugat alkonya jut eszembe. Kérdem, miért ne lehetne ezt az egész nyegle, dekadens, giccses, a magyar karakterhez sehogy sem ülő stílusféleséget száműzni legalább fokozatosan, de tervszierűen, gyókeresen kiirtani a magyar élet világából? Tudom és hálásan ismerem el, hogy kormányunk a nemzetnek szellemi tisztítása érdekében is igyekszik megtenni minden tőle telhetőt, de kétségtelen, hogy étben a tekintetben még mindig igen sok a teendő és mintha éppen legújabban ezek a teendőink még szaporodnának is. Hála Istennek, van elég értékünk, annelyei a helyébe tehetünk annak, amit keresztény nemzeti érdekből el kell vetnünk; ahol pedig még hiányok vannak, ott megfelelő^ újat kell teremteni. Meg vagyok győződve arról, hogy a magyar géniusz még nem merült ki és imég nem borult rá a Nyugat alkonya, csak elszunnyadni ne engedjük. A tanügyi igazíratás és kormányzat szervezete az utóbbi években a decentrnilizáció irányában bővült es terebélyesedéit. Ennek bizonyára megvan a mBga.eeî«zerfi«ége és ba c zrn. amiint arról magam is meggyőződtem, csak attól ez -ogytől legyen szabad ezzel kapcsolatban <"< tanári ós a tanífói munkn ezolilerri önállósága üdékében óvnom, hogy va^mikép itt 's túltengővé ne válj'k a Sanctu? Bürocratius kultusza. Melyen t. Felsőház! Végül liesryen szabad még egyet előhoznom, ami tudtommal eddig itt nem került szóba, de aminetk kétségkívül nagyon nagv jelentősége van nemzetnevelési szempontból. Értem az úgynevezett tehetségmentő akeiót, amelynek oüia. hogy n'tpünk alsó rétegeinek valóban tehetséges e'em» it feVrejjük. megnyissuk előttük a nemzeti értebrrségünk magasabb kor'be való felemelkedés űtiát és í<ry mozdítsuk előre nemzeti erWm. : *egttnV ßzellemi felfrissültét. Hogy PZ az ücrv knlönösen a szívemhez nőtt, azzal függ össze, hogy évek óta elnöke vagyok a soproni evangéV líceum öregdiákjai szövetségének a Î^Tré'^bb enemü egyesülésnek é« egyik rendkívü 1 Je'kes é* áldozatkész öregdiáktá^unk kezd-im&iy«^ sér<» íóval aZ országo«? akció megindulás* eloMt indította ei diákszövetségünk az egész Dunán tói evairg-likusságára kiterjedő tehetségre"tfM akciót. Időközben megindult az országo? ak-ió^ és ennek c'üára költségvetésünkbe Ls tetemes Összeget vettünk fel. Mólyen t. Felsőház! Nem vagyoík híve a kórmilyen demokráciának, de az ideális demokráciának igen, mint ahogy híve vagyokaz ideális arisztokráciának is. amely tudvalevően a lg jobbak uralmát jelenti. Azt hiszem, hogy ezt a tehetségmentő akciót méltán nevezhetjük a legideálisabb demokrácia egyik jellegzetes tényének és érdemes érte meghoznunk miadeu szükséges áldozatot. Méltóztassék megengedni, hogy az ügy rendkívüli fontosságára való tekintettel ezt néhány szóval ugyancsak etikai szempontból megvilágítsam. Először is hangsúlyozni kívánom — és azt hiszem, ebben a tekintetben mindnyájan egyetértünk, — hogy a tehet ségmentesnok csak akkor van igazi jogosultsága és a közre nézve igazi haszna, ha a tehetség bár nem jó móddail, — hiszem ebben az esetben éppen ez van kizárva -7 de mindenesetre jó erkölcseikkel párosul. Ebből folyik az a további követelmény, hogy ezt a tehetségmentő segélyezést sem az illető gyermekeknek, sem a szülőknek nem szabad olybá venniök, mint olyan kedvezményt, amelyre az Istenadta tehetségnek puszta megléténél fogva jogigényük fés érdemük van, hanem valóságos jótéteménynek kell érezniök. amelyért hálával tartoznak. A hálatartozásnak mélységes, lelkiismeretes átérzése mélkül minden jótétemény erkölcsileg kárbavész. Ehhez hozzátar tozik az is hogy a Jótéteményt az illetők csak addig és csak olyan mériékb?n vegyék igénybe, ameddig és amilyen mértékben csakugyan rászorulnak. A segélyezett tanulóknak egy pillanatig sem szabad megfeled kezniök arról, hogy a nekik juttatott rendkívüli kedvezmény is alapjában véve ösztöndíj aniclv ő'-pt fo' ózott szorgalomra, fokozott kötelességhű.si'gre s minden tekintetben példás magaviseletre kell. hogy ösztönözze. Mihelyt mód és alkalom kínálkozik, igyekezzenek saját munkájukkal, teckeadta**!, instruktorkodással legalább viszonvlag önállósítani magukat és lehetőleg csökkenteni segélyre szoru Its águk mértékét, hogy ismét mások ím úiabbaJc részesülhessenek töhb «rgélyben. Azokban az úgynevezett ré^i ió időkben ia voltak földhözragadt s-zorény diákok, de olyanok, akik nem várták azt, hogy minden kedvezmény ingyen hulljon ölükbe, hnnpra vnlnmi mondhatatlan tudomáTivszornpWgtól h-itva, délutáni óraadással és éjjeli tanulással, elszánt kitartással küzdöttek fel magukat forró vágyálmaik fokára és ezek értek legtöbbet. Ezeknek az erőslelkíípknek pé'dáia szerint kell nevelni a mostani kedvezményezetteket is és vigyázni kell ráiuk, hogy lelki, szellemi, erkö'csl puhányokká ne váWftPak. Fzért, amikor a nemzet á'irozitna készségét és e 1 ben e szeretet't érezteti velük, óvakodtunk attó\ hnery őket aeryondédelgessük és agyontám^crnssuk és az igényessé és a hiúsásrot növeljük bennük nagvrft. barem men'ü^k Irántuk fokozottan szifc^rubb követelményeket tájnflsztani és igvekeízünk c^et olvan erköVei is R7Pl1pmi önáT^sáer*' nevernî. amely az önkéntes lolkes kntele~sé«> i 'tpb"p c 'íté c 'hen és magasabb hivatástudatban te'jesedík ki. Mélyen t. Felsőház! Ezeket tartottam) szűk ségesnek a tehet^égmentés ücryével kapcsolatban hangsúlyozni, mert kétségtelennek tartom, hogy ennek az ügynek nemzetünk jövendőjére nézve messze kiható jelentősége van és meg vagyok győződve arról hogy ha ezeknek az egészséges neve'ési alapelveknek és szempontoknak nem tudunk az egész vonalon következetesen • érvényt szerezni, akkor ez az eszményi szempontból annyira üdvösnek és örvendetesnek feltűnő tehetségmentő akció nemzeti értelmiségünk szellemi, erkölcsi hanyatlásának, e'proletnrizálódásának veszedelmét rejti magában. Ezt a lehetőséget is meg kell látnunk azért, hogy elkerüljük. De meg is kell tennünk mindont, hogy ezt a veszélyt elhárítsuk és tehetségmentő akciónkból ne kár, hanem áldás — és csak áldás
