Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-95

260 Az országgyűlés felsőházának 95. ülése 1943. évi december hó 21-én, kedden. A Dunántúlkutató Intézet^ felállítását hálás köszönettel vettük, de a hiányzó bölcsészeti karért kárpótlásnak már csak azért sem fogadhatjuk el, mert ez a Dunántúlkutató Intézet sem felelhet meg a maga feladatának bölcsészeti kar nélkül. Közbevetőleg legyen szabad hálás köszönettel nyugtáznom azt a meleg elismerést, amelyben erdélyi testvéreink közül többen is, részint magánbeszélgetésben, részint pedig itt a t. Felsőház nyilvánossága előtt is az egyetemünk kebelében Faluhelyl professzor buzgó vezetése mellett működő kisebbségi intézet munkáját és kiadványait részesítették. Hasonlóan elismerésreméltó munkát végez ebben a körben a Krisztics professzor vezetése alatt működő Magyar Szociográfiai Intézet. Mélyen t. Felsőház! A bölcsészeti kar a tanárképzés szolgáitatábau áll. A bölcsészeti kar és a tanári pálya elnéptelenedéséről 'ismételten esett szó. Itt én is nemzeti vezedelmet látóik és sürgős orvoslást tartok szükségesnek. Hova jutunk, ha a tanári pálya elnéptelenedik vagy ha a tanári pályára inkább csak olyanok lépnek, akik máshol nem boldogulnak, hol olt éppen a legjobbaknak kellene ezt <& pályát választaniuk? A tanárság szellemi színvonalának süllyedése szükségképpen maga után vonja nemzeti értelmiségünk színvonalának süllyedését. A családalapításra is hogyan szánja reá magát az a fiatal tanár, aki 10 évi szo gálát után még mindig osaik a IX. fizetési osz.álynia-k: megfelelő javadalomban rezesül? Ezzel pedig olyan erkölcsi veszedelmek járnak együtt, amelyek szöges ellentétben vannak a pedagógushivatás szent komolyságával. Ezen a bajon, amely különben nemcsak a tanárságnak, han- m a tanítóságnak és általában a kistisztviselői karnak hasonló baja, részint a tisztviselői létminimum felemelésével, részint magasabb fizetési osztályba való sorolással, részint pedig — és ene különösen súlyt helyezek — a feles g után járó családi pótlék tetemes feljavításával lehetne és kellene segíteni. Mindnyájan egyetértünk abban, hogy milyen óriási nagy jelentősege van a csa.áüvédelemnek. A családnak alapja a házasság, a családvédelmet tehát, — hogy úgy mondjam — itt kellene elkezdenünk, hogy értelmiségüniff nevelői olyan időben köthessenek házasságot, amint az nemcsak az egyéni boldogulásnak hamun a nemzeti érdeknek is a legjobban megfelel. Ami a tanárképzőt illeti, erre oJpave ez alkalommal a sok megjegyezni való közül csak azt az egyet szeretném hangsúlyozni, hogy véleményem szerint kívánatos volna a szakrendszer merevségének messzieimenő enyhítése. A szaktárgykörökben többnyire csak egymáshoz közeleső tárgyak vannak összefoglalva. Ez meglehetősen egyhangúvá teszi á tanár mun:káját. A valóságban pétiig azt tapasztaljuk, hogy a jobb szellemi képességekkel bíró emberek sokszor nagyoin is különböző tárgykörök iránt ér deklődnek és ha az érdeklődés már megvan, alökor miért nem volna lehetséges, akár az egyetemi évek alatt, akár később, abban a távolabb eső tárgykörben a tanításra való képesség megszerzése isí Mindenesetre szükségesnek tartanám az összes középiskolai szaktárgykörölk'kel a filozófiai és esztétikai tanulra/ányoknak olyan mértékű kötelező egybekapcsolását, amelv megfelelne a filozófiából; mint főtárgyból való doktorátus küvetelményednelk, hogy minden középiskolai tanár necsak a papirosom, hanem a valóságban is képes legyen kellő szakavatottsággal előadni a phiiosophia. propedeutúkát A mostani mérték e tekintetben semmi esetre sem mondUató kielégítőnek. A szakrendszer merevségének enyhítésével el lehetne érni azt is, hogy egy-egy osztályban egyidejűleg minél kevesebben tanítsanak. Ezt tudniillik azért tartanám jónakt mert ez is egyik módja volna annak, hogy a tanulók túlterhelésié elkerülhető legyen. Ha egy-egy osztályban lehetőleg kevesen látják el

1 ia különböző tantárgyak tanítását és az a néhány tanár az osztályfőnök vezetése alatt időnkint megbeszéléseket tartana a munka 'menetéiről, ezzel, is sokat lehetne enyhíteni a tanulók» túlteihelésén és az egész munkát jobbá lehetne tenni. A tanulóik túlterhelésié különben is nagyon időszerű dolog. A kötelező tananyag bősége valósággal didaktikai materializmusba süllyesztette középiskolai tanításunkat. Pedig már egy, a Krisztus előtti VI. században élt efezusi görög bölcs, Herakleito» megmondotta, hogy a tudás tarka sokféleségétől az ember nem lesz

v

okosabb. Ha csakugyan tantervi reform, készül, jó lesz ezt a harmadfél évezredes bölcseséget *-zem előtt tartanunk: nőni muJta, sed múltúm; inikább kevesebbet, de azt, jól és alaposan, mint sokat, azaz igen sokfélét, de felszínesen. Ez legyen a tanterv reformjának a jelmondata. Ezzel kapcsolatban legyen szabad azt * gonaoiaiot ftivetuem. nem lenetne e eddig küíoxi azeixPüő egyes uuuaigyaknait az anyagút egtíszuea, vagy reazOon a magyar nyeivi oivttooivonyvek'be îeivenniï Az első osztálytól kezdve teiY^zeru beosztás mellett ezen az úton is le íeiieuie vezetni a túlságos auyagbóaeget és eseueg az óraszámot is korlátozni khetne, A tantervreformban íeláilítolt szabálynak kell természetesen ervényeaüruie a tankönyvekben, is. Erre nézve csak azt szeretném megjegyezni, hogy a tankönyvednek olyan tiszta, szép és jó magyar stílusban és oiyan világos logikával keilene megírva lenniök, hogy érdemes legyen azokat könyv nélktül is — a szép francia szóval ed/ve: pair coeur — megtanulni. Mélyen t. felsőház! Tudott dolog, hogy mostanában a középiskolai, sőt az egyetemi ifjúság időbeosztásában nagy teret foglal el a testnevelés, a sport, a leventeség, a cserkészet Egy szóval sem kívánom érinteni azt, ami ebben egészséges, jó ás helyes. Mindnyájunknak hő óhajtása, hogy testben-lélekben egészséges, derék magyar ifjúság nevelkedjék; hiszen elsősorban erre alapítjuk nemzetünk jobb jövendőjtueik a reményét. De az említett dolgoknak máris bekövetkezett talán egy bizonyos túltengése, ami méltán vált ki aggodalmakat a komoly pedagógusokban. Ne másoljunk ebben a tekintetben kölföldi példákat, hanem rendezkedjünk be úgy, ahogyan saját, jólfelfogott nemzeti érdekünknek megfelel. Hiszen már a külföldön is komoly pedagógusok súlyos aggodalmakat táplálnak a szellemi színvonal sülylyedése miatt. Ettől a veszedelemtől mindenesetre meg kell óvnunk ifjúságunkat, nemzetünket. Itt is áll Krisztus Urunknak az a szuva: mit használ valakinek — hozzátehetjük, mit használ valamely népnek is,*— hannind e vi> lágot megnyeri is, die lelkében kárt vall. Ez is elemi igazság. Ezzel kapcsolatban azt a kívánságot is hangsúlyoznom kell, hogy a tanuló ÍTjúság és az iskola időbeosztását illető ügyek-