Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-92
Az országgyűlés felsőházának 92. ülése 1943. évi december hó 17-én, pénteken, báró Perényi'Zsigmond, báró Radvánszky Albert és Wekerle Sándor elnöklete alatt. Tárgyal: Elnöki előterjesiWi. — Az 1944. évi állami költségvetésről szóin törvényjavaslat. Hozzászóltak : Gallus. Viktor, Szakát» Zolt::n, vitéz Bíró István, vitéz Meskó Zoltán, Gáspár Ferenc, S. Bálint György, Kukoreliv György, Vásárhelyi János, Nyáry 13éja, Rauner Mihály. — A le_kö?elebbi ül's idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvnek hit >losíté ;e. A korr-iány réssérbl jelen vannak : Bornemisza Géza, vitéz Keresztes-Ftscher Ferenc, ReményiSchneUer Lajos, Szász Lajos. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 6 vérekor.) (Az elnöki széket báró Çerényi Zsigmond foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetéséreAgorasztó Tivadar, a felszólalók jegyzésére pedig Tarányi Ferenc jegyző urakat kérem fel. Jelentem a t. Felsőháznak, hogy a közigazgatási bizottság a tanyai igazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyában jelentését benyújtotta. A bizottsági jelentés kinyomatott, szétosztatott, napirendre tűzése iránt pedig később fogok jia/vaelatot tenni. Napirend szerint következik az 1944. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Szólásra következik Kolumbán József felsőházi tag úr. (Felkiáltások: Nincs itt!) A felsőházi tag úr nincs jelen. Szólásra következik Gallus Viktor felsőházi tag úr. Gallus Viktor: Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház! Kettős elfogultság érzése fogott el, amikor az országgyűlés felsőházába beléptem: először a*6rt, hogy itt szólhat «sekélységem, ebbeln a Házban, ahol a történelmi Magyarország annyi kiváló államférfia és politikusa ült és ül még ma is, másodszor azért, mert a veterán katona meleg érzésével és szeretetével szólhatok hozzá a honvédség néhány kérdéséhez. FELSŐHÁZI NAPLÓ IV. Mélyen t. Felsőház! Itt ól ez a nemzet ezer éve a Dunamedencében, idegeuajkii népek között, rokonok nélkül, más szokásokkal, inas érzésekkel, más felfogásokkal és más militarizal is, mint mások. Azt mondtam, hogy miütarizmussal. Ali ezt is máéként értelmezzük, mint más nemzetek. Nálunk ez nem a kiatonai szellemiméi leplezett hódító cél. Nem azért él bennünk, nem azért tápláljuk, hogy fiainkat hadrendbe állíiVván, mások elnyomására, mások elpusztítására, kin keresésre használjuk fel A mi milif'arizmusuink ezeréves örökség, ezeréves hagyomány, ezeréves szent kötelesség, amelynek célját egyesegyedül hazánk határainak a megvédésében látjuk. Nálunk nincsenek boszorkánykonyhák, ahol sötét éjszakáknak idején orvtámadások elindítására adják ki a parancsot. A mi katonai zászlóink Szűz Mária képével lobogtak, hirdetvén, hogy az az ügy, amelyért ez a nemzet hadba száll, az szent és igazságos. Mélyen t. Felsőház! Visszaemlékszem, amikor egy kiváló államférfink Londonban egy előkelő és művelt közönség előtt, amely rólunk, hazánkról, történelmünkről kevéssé t kőzett volt, megdönthetetlen érvei között egy egyszerű példát is hozott fel a mi igaizunik melkt f. Éta ellopják az aranyórámat, az én jogos tulajdonomat, támadónak vagy rendbontónak vagyok-e kievezhető, ha aZt visszaveszem 1 ! Békebontónak vagy támadónak nevezhető-e ez a nenuzet, ha azért száll hadba, hogy megvédj« az őt Isten és ember előtt megillető, minden 19