Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-92

146 Az országgyűlés felsőházának 92. ülése 1943. évi december hó 17-én, tjénteken. kétséget kizáró jogos tulaj'donát, hazáját, me­lyet ezer éve a Dunamedenoében birtokol? (Ügy von! Ügy van!) Tökéletesen igaza van a magyar királyi miniszterelnök úrnak, aimikor egyik beszédé­ben azt, mondotta: a világégés máglyáit nem mi gyújtottuk fel, gyengék és kicsinyek Is va­gyunk azokat elolltani, de hogy ezek a lángok ne kapjanak bel© a magyar eresebe, annak megvédése a magyar katonának és annak a magyar társadalomnak kötelessége, amely szegénységében is 1 minden áldozatot meg kell hozzon, hogy a magyar honvéd teljesíthess« ezt a kötelességét, hogy a magyar honvéd tel­jesíthesse szent küldetését. Ezért — és csat ezért — min«! több katonát akarunk látni, mi­nél fegyelmezettebb katonát akarunk látni, ahogy azt József ő királyi fensége mondotta tavalyi beszédében; fegyelmezett katonát, a katonák legnagyobb ékességéivel «Hatott és korszerű' eg felszerelt katonát. Most méltóztassanak nekem megengedni, hogy pár gyakorlati katonai kéirdéshez is hoz­zászólhassak. (Hadijuk! Hal juk!) Köszönetet érdemlő újítás valósult meg akkor, amikor lehetővé tették, bogy a osapat­tjszthelyettesek a tisztikarba bekerüljenek, így a magyar honvédség még szorosabb kapcso­latba jut u néppel és ezeknek a derék, katonákr nwk régi vágya, régi álma teljesül. Ennek az újításnak intézményes keresztülvitelében van azonban valami, amit szóvá kell tennem, még­pedig az, hogy az átveendő tisztihelyettesek új rangfok oza ti elnevezésben, mint külsőségek­ben különböznek a többi tiszttől. Hadnagy-, főhadnagy- és századoshelyettes a nevük és a rendszeresített ezüstcsillagok egy új csoportot fognak kialakítani magán a tisztikaron belül. Én félek, hogy az egységes tiszti szellemre ez károis lesz. Történjék a kiválogatás a lehető legszigorúbban, de ha valaki már ezeknek a legszigorúbb követelményeknek megfelelt, ak­kor iné legyem különbség sem az elnevezésben, sem a külsőségekben. (Ügy van! Ügy van!) Megpróbálom, mélyen t. Felsőház, ezt az újoncnak szempontjából is megvilágítani. Az újonc, akit én szeretetem jeléül — méltóztas; sanak ezt nekem, mint öreg katonának és régi tisztnek megengedni — bundásnak fogok ne­vezni, mondom az újonc, ez a bundás, ki már úgy_ m elfogultan áll a laktanyában, araik OJT beöxtöztetik és érzi, hogy milyen kicsi, amidőn oda bekerül és milyen nagy úr az őrvezető, a tizedes, a szakaszvezető, az őrmester, a törzs­őrmester, n főtörzsőrmester, az alhadnagy ós az, aki tiszti rendfokozatot visel. Emnek a mi jó bundásnaknak falusi tejét nem fogja-e meg­zavarni és nem lesz-e nála fogalomzavar ab­I»61. amikor atzon töri a; fedet, vájjon a két arany­lagot visilö iöliadnagy úr, vagy a három, do ezüflfosillagoft viselő századoshelyettes úr a rangban nagyoibb-e? Félek, hogy a mi bundá­sunknak ez felette nagy fejtörést fog okozni és a végén oda fog kilyukadni, hogy mégis csak az »őrmester úr« a legnagyobb úr. (Élénk deiüMseg.) Tavaly abban a szerencsés helyzetben vol­tam, — hangsúlyozom, szerencsésnek nevezem — hogy mint volt régi császári-királyi lovas­tiszt a magyar királyi honvédség kÖCelékében szolgálhattain. Ott igen megszerettem a honvéd löi kart. Ezek a derék emberek szin­tén csapaattisitbelyettesekből kerültek ki, sok tanulással kerültek a katonai irodákba. Ezek­nek elnevezését mesterkéltnek találom. Gya­kornok, tisztviselő, főtisztvse'lő, aligazgató: ez soha a köztudatba á'tmenmi nem rfog. A ma­gyar közönség szokva van a régi hagyomá­nyos rendfokozati elnevezésekhez és azokat használja. Nem is lehet annak semmi akadálya, —• nem akarok kontárkodni — hogy miért ne lehetne nekik az irattáros zászlós, nyilvántartó főhadnagy, számvevőségi őrnagy, stb. elneve­zéseket adni? így egységesíteuők a rendfoko­zati elnevezéseket és a becsületes munkával ek>t eredményt jutalmaznánk vetle,. Meg kell még emlékeznem arról is, hogy helyesnek tartom, hogy a csillagokat helyettesítő rozet­ták megmaradjanak, hogy az egyes állomány­csoportokat meg tudjuk különböztetni. Mélyen t. Felsőház! Beszélnem kell a kard­ról. Hallottam hangokat, hogy a kardot, mint nem korszerű fegyvert, a tiszti felszerelésbe törölni készülnék. So Kan a kardot feleslegesnek tartják a tiszt oldalán; kényelmetlen viselet­nek mondják. A kard, a magyar kard az ezer­éves ősi vitézségnek szimbóluma. Akit egyszer azzal fölöveztek, iaz annak letéteményese egy életen át Korszerű hadseregek is használ­ják, higy csak a japánt említsem; a japán tiszt még a háborúban is — most ebben a háborúban is — használja, kardját, büszke rá és ragaszkodik ősi sízialmuráj-kardjához. A harctéren, a menetöltözetben úgyis pisztolyt visel a tiszt, de itthon és a laktanyában, társa­ságban hadd maradjon meg makulátlan ősi kardunk derék tisztjeink oldalán. Beszélnem kell a szolgálatilag utazó tisztek beszállásolásáról is. Épről még mindig az 1870. évi beszáHásolási törvény intézkedik. A be­saálláaolási jeggyel a szállodában megjelentő tisztet nem tekintik úgy, m nt a rendes fizető vendéget; teher ez a szállodások részére, mert utánjárást igényel, amíg az őket (megil'iető szobabért a városioktól megkapják. Ügy gondo­lom, hogy ia tiszt személyére mézve egyene­sen sértő, hogy az ő megjelenését tehernek és nem szerencsének tartják. Ezen, szerény véle­ményem szerint, könnyen is lehetne segíteni, még pedig úgy, hogy határoz'tasisianak meg úgy a fővárosban, mint a vidéki városodban azok a szállodák, ahova tisztet lehet beszállá­solni; ott a tiszt fizesse ki a rendes szobabért úgy, mint más fizetővendég a szálloda nyug­tája ellenében, ez a további elszámolás tárgyát képezheti. A tisztek tekintélyét, a tisztek sze­mélyét azonban — úgy érzem — minden vontór Ion védeni kell. (Ugy van! Ugy van!) Tudatában vagyok annlalk, hogy maga sabb szolgálati érdekeikből a 'tisztek, tiszthe­lyetteseik gyaikorii áthelyezése szolgálati okokból szükséges. Egy áthelyezés a fizetésére utalt tisztnek és tisz/thelyet'-esnek^ valósággal anyagi leégést jelent. Az új lakás berende­zése, a sokat hurcolt bútorok renováltatása, sokszor a gyermekeknek egyik iskolából való kivevése s a másik iskolába való beiratása» tankönyvek beszerzi'se, stb., ez mind nehéz •anyagi gondok elé állítja a tisztet. Hallottam, melyen t Felsőház, hogy pl. egy Ludovika akadémikus, ez a fiatal gyerek, amikor beke­rült a Ludovika Akadémiára, már tíz iskolát látogatott, tiszt édesapjának gyakori áthelye­zései következtében. Tudom, hogy ezen a kér­désen nem lehet segíteni; esak arra kérem a mélyen t. honvédelmi kormányzatot, znéltózr

Next

/
Oldalképek
Tartalom