Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-91

Áz országgyűlés felsőházának 91. ülése nyában a famegmunkáló székely embernek csak rnorzsa jut a keresetből, mert a jövedelem nagyobb része nem az övé. A faipari kölcsönök segítségévet a faipari telepek átállítása részben már megtörtént, de a fafeldolgozó nagyobb gyártelepek, ipari üzemek, mint bútorgyár, lá­dagxár, cellulózegyár, stb. felállításával lehetne csak elérni azt, hogy a székely erdők értékének nagyobb része maradjon itt, székely érdekeket szolgáljon, több munkást foglalkoztasson, a jó­létet emelje s a székelyt ideikösse. A sokat emlegetett iparosítás érdeke óhaj­tandóvá teszi a képviselőházi bizottsági tár­gyaláson már szóbakerült székelyföldi kiren­deltség felállítását és pedig Marosvásárhelyen, ahol jelenleg is a kereskedelmi és iparkamaránk »zékhejye van. Megemlítendőnek tartom azt is, hogy a szé­kely iparosság gyenge anyagi helyzete érezteti hatását az ipartestületek bevételeinél is, sőt to­vábbmenve, a székely iparkamaránál: is. Pedig mindkét intézményünkre hovatovább mind na­gyobb feladat hárul s hogy ezeknek megfelel­hessenek, anyagi megsegítésükről feltétlenül gondoskodás kellene valami módon történjék. A kereskedelmi és iparkamarával kapcso­latban általános óhajtás, hogy a mostani mi­niszteri biztosi rendszer helyett vissza kellene állítani a kamara autonómiáját, kamarai taná­csokkal, kamarai elnökkel, alelnökökkel és bi­zottságokkal. Bár'tudomásom von arról, hogy a kormány is foglalkozik ezzel a kérdéssel, szé­kelyföldi kamaránkra vonatkozólag már /most eleve kérem az iparügyi miniszter úr különös gondoskodását a kamara megerősítése érdeké­ben» hogy ezáltal is szolgálva legyen az az ér­dek, hogy a Székelyföld a múlt hibáinak hely­rehozásával megerősödjék, illetve megerősíttes­sék s a Székelyföld népe, benne az iparos- és kereskedőtársadalom végre nyngodt, boldog éle­tet élhessen, s imég fokozottabb mértékben fe­lelhessen meg a maga hivatásának azon a meg­szentelt földön, mert erős meggyőződéssel hi­szem és vallom, hogy Erdély magyar voltának a megtartása nagymértékben a Székelyföld, a székely nép erősségétől és kitartásától függ. (Helyeslés.) Bízva a kormány további jóindulatában s bízva abban, hogy ,a megindított alkotó és se­gítő munka még fokozottabb mértékben fog továbbfolytatódni, tisztelettel bejelentem, hogy a tárgyalás alatt levő költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik Medv'igv Fe­renc őméltósága. Medvigy Ferenc: Nagyméltóságú Elnök Űri T. Felsőház! Úgy érzem, mulasztást követ­nék el, ha egy nemzetpolitikai szempontból magyfonitosságú kérdéssel niemt foglal kőznék, amelynek nagy hordereje különösem a vissza­tért keleti részekkel kapcsolatos és amelynek sürgős megoldása igen fontos feladat. Ez a kérdés a magyar görögkatoükusok ügye. vagy egy másik meghatározás szerint: a görögsizer­tairtású katolikus magyarok ügye. Méltóztassék megengedni, hogy először ál­talánosságban foglalkozzam ezzel a kérdéssel. mert ez szükséges. (Hatjuk! Hatjuk!) Szjüiksé­ges azért, mert a magyar görögkatolikuso'k ügye, nem úgy és nem abban n formában jelent­kezik a köztudatban, amint ez a nagyfontos­ságú kl'rdés megérdemli. Kzt a köztudatot külföldön különösen propaigá'ltíak ugyanis 1943. évi december hó Í6-án, csütörtökön. Hl aiként, hogy aki görögkatolikus, az nemi ma­gyar, az vagy rutén vagy román vagy tót vagy más nemzetiségből származik. Ennek a téves hitnek ellentmond a történelem, de eWentmond a jelen ils. A történelem; bizonyító ereje sze­rint — hogy csak erre mutassák rá röviden — mar a X. száziad közepén Gyula és Bulcsú fe­jedelmek Bizáncban vették fel a keresztségét, Szent István királyunk édesanyja^ Sarolta asz­szony, görögszertartású keresztény volt « az ő ideiében Veszprémben görögszertartású ap„ foglalatos kod ta'k. Ezt a történeti-mi tényt éppen a külföldről származó román propaganda' is kénytelen elismerni és ma már azt mondja, hogy vauinak ugyain magyarszármaBáeú gö­rögkaitolikusok, de azért a legtöbb görögkato­likus a románokból magyarosodott el. Hogy ez a tétel mennyire nem áll, megint történelmi ihóldákkal tudnám bizonyítani, de nem gyek olyan messzire visza. hanem csak hivat­kozom Papp György nyíregyházai Kanonok­nak egyik kiimutaitására és megállapítására, amelyet a »Magyar Sors Könyvei« címiű soro­zat egyik füzetében sorol fel s amely könyvé­ben megállapítja, hogy .a nagyváradi román görögkatolikus püspökség semiatiznrusában egy régebben ott felsorolt 264 pap és napi növen­dék közül többnek, mint 50 százaléknak tős­gyökeres miagyar a neve. lia meg méltóztat­nalk engedni, fel is olvasok egy pár nevet. A román nagyváradi görögkatolikua püspökség­nél a papok nevei a következők: Aáron, Ábra­hám, Antal, Bélteky, Bilkey, Buda, Gsighy, Czinka, Dállyay Papp, Erdélyi, Fábián, Farkas, Fejér, Fodor, Gáborffy, Gergely, Görög, Hosz­szú, Illyés, Karácsonyi, Kardos, Kerekes, Keresztelky, Kováts, kőváry, Krasznay, Ma>­darászy, Magyar, Markos, Mátyás, Molnár, Nagy. Neme», Oláh, Orosz, Paál, Pallady, Papfa,lvy. Papfy, Papp, Pataky, Radnóthy, Rácz, Rezei, Simon, Sutha, Szabó, Szády, Szé­kely, Szentkirályi, Szilágyi, Szőtsi, Tatilpassy, Tóth, Vajklia, Véghzö, Vité?, Vullkán, Bónyi, Bisztrai, stb. Más bizonyíték nekem nem keli abban a tekintetbein, hogy a görög szertartású magya­rok roimánosodtak«ei el, vagy viszont. A példa mindennél jobban bizonyít. De a szabadságharc hősi halottja, a láng lelkű apostol Vasvári Pál, a nyírva&vári gö­rögkatolikus pap fia nem volt magyart Mégi* egy raostiani október 6-i ünnepélyen az ünnepi szónok, aki különben nagyon intelligens em ber volt, többek között aast mondta; hogy a, ma­gyar nemzetneki nagy átalakító erejére egyik legjobb példa a román Vasvári Pál származása é* esete, (Mozgás.) E z megtörtént most, október 6-án. (Nagy mozgás.) Hát nem volt-e magyar Szabó Jenő, az akkori főrendihúznatk egy igen tekintélyes és jeles tagja, aki, mondhatnám egész élletét a magyar görögkatolikus gondo­latnak szentelve zarándoklatot hozott össze és két fennkölt gondolkodású görög szertartású pap vezetésével: a munkácsi egyházmegyei püspöknek. Firczák Gyulának, az eperjesi egy házmegye püspökének, Pá! Jánosnak, emnek a két nem magyar szertartású görögkatolikus püspöknek vezetésével zairándoklatot vitt Ro­mába, hogy az itt élő és magyarajka görög katoliklusoik részére egy magyar görögkatolikus püspökséget állítsanak fel. Ennek a zarándok útnak, enneik az igen nehéz munkának és önvé­delmi harcnak volt az eredménye, hogy 1912-

Next

/
Oldalképek
Tartalom