Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-91

142 Az országgyűlés felsőházának 91. ülése ben megjelent a Christi fideies Graeci című bulla és ennek alapján felállították d hajdu­dorogi, magyar görögkatolikus püspökséget. Érdekes, hogy ennek a püspökségnek a« előkészítésével és ennek nagy munkájával Paeelli akkori szentszéki előadót bíztak meg, aki ennek a munkának teljes egeszében iu gyón helyesen és okosan megfelelt. De kérdem, hogy a most élők közül úem magyar-e Dudáa Miklós, nem magyar-e PaPj» Antal, n magyarságáért kiűzött érsek? Nem magyarok-e Bariba» Olivér, az Illések, a Dp íogi' farkasok, a Nizsalovszkyak, közéletünk­nek ezek a kiváló jelesei? Nem magyarok-e azok a Hajdudorog környékén élő színtiszta, tősgyö­keres egyszerű magyar földmívesemberek, nem magyarok-e a Szabolcsban, a miniszterelnök úr szűkebb pátriájában élő szegény, de annal tisztább lelkű és igazjnagyar emberek és nem fájó érzés-e ezeknek, hogy ennek ellenére,, az ő tősgyökeres magyarságuk ellenére megi* számtalanszor hallják, hogy nem vagy magyar, mert görögkatolikus vagy. Mély tisztelettel felhívom a legilletékeseb­beknek, az igen t. kormánynak a figyelmét arra, hogy gondoskodjék különösen a közhiva­talokban arról, hogy ez a téves közhit ne érez­tesse hatását; Mert hogy érezteti, erre- sajnos, számo* dokumentumom van. (tPgy van! UQU van!) De kérem a kultuszminiszter urat is, mi vél a közhangulat alakítása mégis csak az is­kolában kezdődik, hogy iskolakönyveinkben, ahol szertartásokról és egyházakról esik szó, méltóztassék talán egy kicsit több teret szen­telni a magyar görögkatolikusok ügyének és igenis abban az iskolaköny\ ben legyen meg írva* hogy ahogy vámnak a római katolikusok között magyarok, németek, tótok és mások, épp úgy a görögkatolikusok között vannak románok, rutének és tótok, de elsősorban magyarok van­nak. (Élénk helyeslés és taps.) Ez az általános része a dolognak. Most röviden rátérek a keleti részek kérdésére, mert ezt tartom ebben a dologban a legfontosabb­nak. Minden magyar emberinek nagyon nehéz volt az élete a megszállás ideje alatt, de állí­tom, hogy a legnehezebb a magyar görög ka; loliikusok helyzete volt. Ami a debreceni bombamerénylettel nem M'kierült, azt hitték, hogy a trianoni merénylettel sikerülni fog. Mert ne méltóztassanak elfelejteni, három hét­tel Trianon után a bécsi nuncia túra először 42, rá két bélre pedig .'14 magyar egyházközséget csatolt el a hajdudorogi egyházmegyétől és. csatolt oda a fogarasi ro/mán érsekséghez, ille­tőleg a nagyváradi román püpök.séghez. Azt hitték, könnyű lesz a dolguk, mert most már ez itt é'U'J magyar görög katoli'kuso'kinaiki nem­csak a magyarságát tudják erőszakkal elvenni, hanem a hitében is meg fogják rendíteni és sikerülni fog. ami más eszközükkel nem sike­rült nékik. Nagyot csalódtak.. Csodálatos volt en mik a magyar görög katolikus társadalom­nak és népnek a hűsége és ragaszkodásai. K% 1930. évi román népszámlálás alkalmából egyet­lenegy magyar görög katolikus nem akadt Erdélyben és a keleti megszállt területeken, aki ne vallotta volna magát magyarnak. (Élénk éljen': es es faj) s.) Ennek a legszebb példái különösen a Szé­kelyföldön voltak. Ne méltóztassanak elfelej­teni, a Székelyföldön is nagyon sok magyar 1943. évi december hó 16-án, csütörtökön. görög katolikus él, nem is szórványszerűen, ha­nem egyes falvakban egészen tekintélyei szám­ban. Sajnos, ez a székely nép most tévelygésé­ben és bolyongásában nem tudja» mitévő le­gyen. Vall'ásváltoztatásra határozta el magát. Rátérek, arra is, hogy miért. E vallásváltozta­tjátstkor tekintélyes rész a latin szertartású ka­tolikus vallást választotta a maga számára, arai tetszetős, megnyugtató bizonyos szempont­ból, mert azt mondja az az ember, hogy most már senki sem fogja rá azt mondani, hogy rem magyar. Ez tetszető.««, de nagy hiba. Arra a görög katolikus magyarságra ott a rámán tenger szélén 'különösen nagy feladat; várt volna, mert pillért építeni egy híd két oldalán sokkal könnyebb, mint csak« az egyik oldalon. Ha a keleti részem is meg tudtuk volna építeni ennek a hídnak ia pillérjét, hogy «aem a, hídon visszatérhessenek, az ősi hitre azok, akik az el­románosodás folytán tőlünk elszakadtak, aktkor sokkali könnyebb lett volna a dolog a székely pillérrel, minit így, amikor csak «nyugat felől tudtuk ezt a hidat megépíteni. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen, tisztelt Felsőház! A bécsi nuneia­tura két-három hét alatt elszakított bennünket a hajdudorogi püspökségtől. Itt jön most a magyar görög katolikusok nagy nyomorúsága és bánata: immár negyedik esztendeje a ma­gyar görög katolikusok a keleti részen ma is ro­mán püspökök fennhatósága alatt állnak. (Egy hang: Szégyen!) A magyar görög katolikus gyermekeket még ma is román papok tanítják hittanra. (Zaj és mozgás.) Méltóztaissanak el­gondolni ezeknek az, embereknek a mélty fáj­d/almát és keserűségét. Mind abban a tudatban élteki, hogy a boldog visszatérést követő két­három hét, esetleg egynéhány hónap után visszatérnek a hajdudorogi püspökséghez és megint édes magyar nyelvükön dicsérhetik az Urat. Nem történt ezideig ebben a dologban jó­formán semmi selm. Tévelyegnek, bolyonganak, keresik a kiutat és nem, találják meg. Félek, • hogy elkésünk vele, mint ahogyan ellkéstünk | arról a történelmi és lélektani pillanatról, ami­kor, hal ai visszatérés után bennünket vissza­csatolnak a hajdudorogi egyházmegyéhez, állí­tom, 150.000 magyar görög katolikussal többet száfnijálnánkf ma a hassában. T. Felsőház! Nem végzem beszédemet an­nak a nyíregyházi egyszerű parasztembernek a megjegyzésével, aki azt mondta nekem most a nagygyűlésen: uram, nem mérnek' nekünk egyforma mértékkel. Nem is annak az in­telligens embernek a meghatározásával, akii azt mondta« hogy úgylátszik, Balázsnál vának még mindig nagyobb befolyása van a, magyar gö­rög katolikusokra, mint iEsztergomnak. Nem. Én a kratolikus embernek a Szentszék iránti hódo­'atávail és biza Urnával remélem, hogy ez a kér­dés megnyugvásra és úgy oldatik meg és pedig nem bosszú idők multával, hogy minden ma­gyar görögkatolikus lelkét megnyugtatja és minden magyar ember igényét kielégíti. Én teljes bizalommal! kormányunk határo­zott fellépése iránt, amelytőj igenis elvárom, íiogy tekintélyének teljes latbavetésével ezt a kérdést megoldáshoz vezeti, (Helyeslés.) a költ­ségvetést elfogadom. (Élénk hetij/eslés, é jenzés és taps. — A szónokot sok m üdvözlik.) Elnök: T. Felsőház! Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom