Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-91

120 Az országgyűlés felsőházának 91. ülése 1943, évi december hó 16-án, csütörtökön. den esziközt fel kell használni a kormánynak arra, hogy mindenütt és mindenkor, akár írás­ban, akár szóval 'terjesztenének felforgató gondolatokát, meggátolja az ilyen gondolai ok terjesztését, amelyek nem a konstruktív nem­zeti őrzésit szolgálják. Ha már most azt! nézem, hogyl megtörté­nik-e ebben a kérdésben minden, akkor őszin­tén be kell vallano,mi hogy kéréssel keil for­dulnám a kományhoz. Nemi egyszer, hanem igen sokszor láttunk ugyanis sajtótermékek­ben olyan megnyilatkozásokat, amelyek min­dent szolgálnak, csak az egyetemesi magyar érdekeiket nem. (Ügy van!) Egészen csodála­tképpen olyan sajtótermékeket is átenged a • cenziúra, amelyek pedig nagyon rászolgáltak arra, hogy a cenzúra ollója kivágja őket. Akár­hányszor nem engedi meg viszont, hogy nap­világot Lásson szakszerű és konstruktív, ha itt-ott találni bíráló, die jószándéktól vezetett kritika. A sajtóval és a rádióval ma talán a legjobban lehet és kel] is irányítani minden gondolatterjeisztést. Pia azonban ilyen tévedése­ké m hibákat látunk, amelyek — mondom — sokszor előfordiulma'k. akkor ősz'ntén szólva meg kell kérdetznem, hogy tulajdonképpen miért is van cenzúra. Mert, ismétlem, nagyon sokszor nem enged nyilvánosan tárgyalni olyan kérdéseket, amelyek pedig s©mtmi mást nemi szolgálnak, csak ai nemzet egyetemes' ér­dekeit. Legyen szabad égy példával szolgálnom. Nemrégiben megjelenít eigy újságnak, a Nem­zeti Tábornak a mutatványszáma. Ha elolvassa valaki ennek az újságnak egyik cikkét, akkor olyan támadást tlaiaï benne a vagyon, a tőke és ember egyénisége ellen, amely semími körül­mények között sem leihet iránya és intenciója a magyar királyi kormánynak.. Azt mondottam, hogy meg kell tartani a nyugalmat és rendet. Meg kell' tartami, mert, figyelmeztetem az igen t. kormányt, hogy még most is folyik egy aknamunka, amelynek szer­vezői és terjesztői akár egyéni hiúságból vagy egyéni érvényesülési vágyból,, akár pe­dig forradalmi gondolatoktól vezettetve*, vég­veszedelembe akarják dönteni az országot. Nem tanultak 1918-ból. Nem akarják, levonni azt a következtetést, hogy Trianon sem követ­kezett volna be, ha nem bonul ott volna meg a magyar nemzet polgárainak lel'kd egyensúlya. Nem. akarják belátni, és e mellett a tűz mellett akarják, megsütni a maguk pecsenyéjét. Ha a belügyminiszter úrnak a rend; a békesség és ia, nyugalomfemintartására szolgáló intézkedé&piit nézem, akkor megnyugvással lá­tom, hogy mindent elkövet, a rend megőrzé­sére és biztosítására. Azt iV» látom, hogy szociá­lis elgondolásod végrehajtásával kiküszöbölni igyekszik minden olyan ellentétet, amely a kér­dések forradalmi felvetésére alkalmas lenne- De egyet kérek: e szociális intézkedésekben*is ififcn óvatosan kell feljárni, nehogy olyan kérdése­ket vftsseneki fel ezeki az intézkedések az embe­rek lelkében, amelyek azután megníyugvás he­lyett néha nyugtalanságot is idézhetnek elő. Égy példát hozok fel erre. Bizonyosan mind­nyájan örömmel vettük az úgynevezett Oncsa.­házak építésének gondolatát. Kétségtelenül nagy szociális elgondolás rejlik benne, >/ tudniillik, hogy a többgyermekes szegény csa­ládok otthonhoz jussanak, higiénikus és meg­felelő lakásban lakhassanak. De kérdezem,: nem kell-e vigyázni arra, hogy amikor aas ilyen Oncsa.-házak építéséhez szükséges építőanyag a központi kiutalás folytán rendelkezésre áll, ugyanakkor az 0;ncsa.-ház mellett lakó másik becsületes ember háza se ömöljék össze ? Nem kell-e gondolni arra, hogy igenig legyen építő­anyag, hogy az Oncsa-házzal szomszédos ház­ban lakó szorgalmas és iparkodó ember is ki­cserélhesse házának korhadt szarufáját, nehogy összedőljön a háza? Nem egyszer megtörténik ugyanis, hogy az Onosa.-házhoz jutott több­gyermekes családapa nem is volt olyan szor­galmas és iparkodó, mint szomszédja; aki vi­szont hiába vár anyagot háza ki,tatarozására. (ügy van!) Ilyen építőanyag , a , mész is. De nemcsak építőanyag, hanem lehetőséget nyújt az ott­hon ti:>r/tan)tairtasara és afc ilUiíiőnek betegsé­gektől való megóvására.. Kérdezem: nem tör téntek-e mulasztások, amikor 8—10.000 lakosú községnek hónapokig min adtak meszet ós az ömlőének fertőMenítieini. Se tudták otíluonuíkat Kérdezem: helyes-e és jó-e a szappannak lúg­kővel való kifőzéséí' rendeletekkel megakadá­lyozni 1 ? Békében bőséges világban ez talán helyes intézíkfedési lenne, de nehéz viszonyok között felesleges és nem szükséges. Merem ál­lítani, hogy ma már sok helyen tetvek lépnek lel és így lehetősége nyílik a legnagyobb ve s/.edelenmek, a kiütéses tifusznak. Az országgyűlés két Háza annakidején megszavazta a honvédelmi törvényt. Tette ezt a maga. hazafias lelkiismeretének sugalla­tára és abban a biztos tudatban és hitben, hogy az ország fegyveres védelmének min­dent meg kell adni, <amire szüksége van. Tisztában voltunk taczza'l), hogy hadseregünk fejlesztése nagy és súlyos kiadásokkal jár, hiszen a trianoni béklyó megfosztotta az or szagot hadseregétől. Tisztában, voltunk azzal, hogy anyagi erőnknek nagy felfokozására van szükség, hogy felfegyverezzük hadseregünket. De mondom; abban a biztos hitben és tudat­ban) voltunk, hogy azoknak a fiainknak vesz szűk meg a fegyvert, akik odakint a harcté ren vagy a belső fronton szívesen és örömmel védiki majd hlazánkait. őszinte,, megvallom íizonbans hogy amikor megszavaztam ezt a törvényt, nem gondoltam arra, hogy e tör vény hatálya alaltt olyan kérdések és felada­tok megoldása, intézése tartozik majd a had serefr keretiébe, a|mVjlyelk szerény nézetem szeriint — elsősorban' gazdasági kérdésekről beszélek! — olyan egyének intézkedése alá kell, hogy tartozzanak, akik szakszerűséggel és a kérdés általános! ismereteivel neindelkezneik. Igen ]. Felsőház! Ne|m lehet eléggé hang­súlyozni és kérve kérem ai honvédelmi minisz­ter úron keresztül a kormányt, hogy ne en­gedje tovább meg ma azt a pocsékol ásat az anyagoknak, ami ezen a vonalon történik. (Ügy van! Ügy van!) A hadsereg felszerelésé­hez «szükséges plé'nzt minden magyar embernek a legszi M kell megadnia s <>zf meg is fogja lenni. De tökéletesen helytelen, hogy a tartalékolás gondolat ábóiHolyóla g olyan anva"­vesztesóg származzék, mint amilyent a muliák­ban tapasztaltunk. (Ügy van! Ügy van!) Azo­kat a dolgokat, ;iimlyek a gazdaság szükségle­teinek legfontosabb részei, a gazdaságoktól el­vonatva, f elraktározzák ós akkor , esek az„ anyagok ellrohadnak és, megégnek. (Ügy r »! Ügy van!) Araik'or mindenki tudja, hogy va­súti síneinkben milyen romlás van, ugyanak

Next

/
Oldalképek
Tartalom