Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-91

Az országgyűlés felsőházának 91. ülése kor 40 vágón kész vasúti síu't építkezére hasi­nál 1 fel ai hadsereg. Ezek olyan kérdések, amiiölyek méltót nein, lehet szótlanul elmenni. Nem lehet azt mondani, hogy ezek a honvé­delmet szolgálják. Tiszta meggyőződéssel mie­rem állítani, hogy ezeknek a kihatásai éppen a ho.nvédelem szempontjából fogják a maguk reakcióját meghozni. (ŰQy van! Jjgy vam!) Nomi tudom elképzelni, miért ne lehetne olyan rendet és rendszert hozni be az igénybe­vételeknél is, amely a megnyugvást szolgálja, mert nem lehet honvédelmi érdek, hogy a be­szolgáltatások kapcsán olyan metódusok le­gyenek úrrá, amelyek a kint, a harctéren lévő honvéd! apjának a lelkében keserűséget hagy­nak. Ha méltóztatnak kívánni, előhozok egy példát. Ma behíuják a lovakat és megkapja az illető gazda azt a jegyzéket, amelyen az érté­kelés fel van tüntetve és ebben az esetben, ame­lyet példaként amllítek, meg is kapta az érte járó ellenértéket. 20—«JÜ—40 kilométer távol­ságra kell ezeket a lovakat bevinni s akkor kap az illető egy katonai rendelkezést, hogy vigye vissza a pénzt Visszaviszi a pénzt, átadja a katonai hatóságnak és kéri a lovat, Erre azt mondják neki, hogy tulajdoniba vtwszaadjuk a lovat, de birtokba nem adjuk, mert a katonaság tovább használja. Kérdezean: megiiyugínitó el já­rás ez? Nem lehetne-e itkennél helyesebb metó­dust találni? A magyar gazdasági élet általában véve két szempontból bírálható és 'bírálandó el. Egé­szen ívilágos és mindegyikünknek be kell látnia s tudnia kell, hogy háborúban vagyunk, amikor egyrészt a köznek való beszolgáltatások, más­részt a gazdasági szükségletek bizonyos ütköző­pontba is kerülnek. Azt is tudnunk kell. hogy végeredményében azok a körülmények, melyek mellett ezeket a kérdéseket intézik, részbea} a háború egyenes következményei. De legyen szabad 1 azt is megmondanom, hogy ezeknek az intézkedéseknek egy része nem ilyen módon, nem ilyen formában volna szükséges. Mert igen t. Felsőház, ha egybefogom a kérdéseket és nem külön taglalom, hanem az összes gazda­sági kérdéseket, amelyek a.földmívelésügyi mi­nisztériumot, az iparügyi minisztériumot, a közellátásügyi minisztériumot érintik, együtt tárgyalom, akkor ezt azért is így kell tennem, mert nem tudom széjjelválasztani a ktéfodéscíkeit, hiszen ezek a kérdések úgyi össze vannak fo­nódva és a hatáskörök annyira nem tisztázó­dottak és nem tisztáztattak, hogy nemi is tudom ma megmondani, hogy egyik vagy másik kér­désben melyik minisztérium' az, amelynek az­illető kérdéssel kötelességszerűen foglalkoznia kell. így van ez a kérdéseknek legnagyobb zö­mével, de így van a rendeletek tömkelegével is. A rendeletek nap-nap után jelennek meg és olyan tömegben,, hogy egész bizonyosan merem állítani, talán még azok sem ismerik a rende­letek összességében konstruált fogalmakat és a rendelkezések imperatívuszait, akik kibocsátot­ták ezeket. (Ügy van! Ügy vanü A rendeletek egymás, közt ellentételek, egy­más közt érthetetlenekké válnak. Hozzáteszem még azt is. hogy ni'figa az egyes rendeletek mondatfűzése és folytonosan más törvényi*, rendeletre való hivatkozása szírbe lehetetlen káoszt teremt. Akik benne vagyunk a gazda­sági életben, azoknak nem az a hivatásszerű FELSŐHÁZI NAPLÓ IV. 1943. évi december hó 16-án, csütörtökön. 121 feladatunk, hogy a rende'letek tömkelegét ol­vassuk, kutassuk és fiirtossuk és mindennapi kérdésekre, a statisztikai hivatal kérdéseitől kezdve végig, minden vonatkozásban válaszol­junk (Farkasfalvi Farkas Géza: Szörnyű!), hanem nekünk gazdáknak az a hivatásunikv hogy a magunk gazdaságában kiint járva, aZ •ott végzendő munkák ellenőrzését és irányítá­sát teljesítsük. (Farkasfalvi Farkas Géza: Arra már nincs idő!) Igen Urailm! Egy ország termelésének el­Iniroikiratizálását a magáim részéről nemi lom helyesnek. A bürokráciát ma nem is tu­dom másnak nevezni, mint egy túlnőtt szerve­zetnek, amely ma már kezd öncélúvá válini. (Ügy van! Ügy van!) és annak a rengeteg el­helyezett embernek, aki nna* ezekbe az új hi­vatalokba ós az u. n. egykézszervezeteikbe be van állítva, sem szakéri elme. sem szorgalma — lisztélet a kivételnek — nincsen, hanem abban éli ki míagát, hogy mennél több rendeletet, még­pedig olyan rendeletet hozzon, amelyet aligha­nem maga sem tud megérteni. Hogy a bürokrácia mit jelent, erre nézve legyen szabad felolvasnom egy földim ívelés ­ügyi miniszteri rendeletnek pár sorát. Ez a ren­delet va'lainieninyi víztársulathoz van intézve. Ugyebek közt a következőket mondja (olvas sa): »Felhívom ennélfogva a Társulatot, hogy három napon belül közölje azon anyagok és áiiucilkkek felsorolását, amelyek külföldi be­szerzése a háború utáni szükséglet szempont­jából Ikdvánatiosnak lá'tlszikv« (Derültség.) Ma felszólítanak egy viztársulatot, hogy a háború ntájni szűkületét közöl je«, még hozzávéve, hogy az összeállításában külön felsorolandok azok az árucikkek, amelyek kizárólag külföldről szerezhetők' be és külön azok, amieilyeknek elő­állításáról a hazai ipar is gondoskodhatik! Méltóztassanak megengedni, hai ez nemi túlzás, akkor nem tudom, hogy milyen fogalom a la tartozik ez az eljárás. Ez így van mindenütt. Itt van a másik példa. A Imezőhegyesi miéneslbirtoknak saját vágóhídja van. Amint méltóztatnak tudni, igeu sok munkással dolgozik, sok risz tv .belője isi wai. Az) uradalom^ nincs jogosítva s'ajat vágó­marháját (> saját vágóhídján levá&aitini, (ha­nem először pro forma él kell adnia egy ke­reskedőnek jutalékért és csak úgy viheti be a vágóhídra. (Derültség. — Farkasfalvi Farkas Géza: így van!) Méltóztassanak megengedni, ezek csak egyes kiragadott példák s elő tudnék hozni még na­gyon sok ilyen esetei. Be tudnáni mutatni, mi­lyen kálváriajárásra van ma Ítélve a gazda­társadalom. Azt mondjuk, nemi lehet a vasúton utazni. Do kérem, a gazdáit kénytelenek Budapestre jönni, mert egy.egy kéréssoj végig kell járniok a minisztériumokat és ott bizony sokszor nem is barátságos fogadtatásra találnak. (Derült­ség.) Sokszor hónapokig tart, amíg sok után­járással el tudnak intézni egy-egy kérvényt. Jankovich-Bésán igen t. felsőházi tagtársam volt szíves már ezt a kérdést megenniíte ( ni és én nem akarok i sínét lésekbe bocsátkozni. Mél­l.óztassanak azonban megongodni azt a kijelen­ti semot, hogy mindazt, amit az előbbiekben! voltam bátor elmondani, a háborúval kapcso­latos nehézségekkel indokollni fcalám mégsem helyes. Igenis vámnak olyan hibák és téve­dések, amelyeken segíteni lehet és kell. l(i

Next

/
Oldalképek
Tartalom