Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-91
Az országgyűlés felsőházának 91. ülése rítse a nemzet tagjait. Ugyanezt a feladatot .teljesíti a kultuszminiszter úr a népmívelés ügyének olyan erőteljes felkarolásával és kiépítésével, amelyet a múltban nem tapasztalhattunk. Mindezeknek a munkáknak azonban társulniuk kell azzal a nemzeti munkával, amelybe kell, hogy belekapcsolódjék minden egyház, minden társadalmi réteg és minden szervezet, mert a nemzetbe lelket csak az Isten helyezhet a nemzet által. Az ő leTke az, amely a nemzed nek a lelkét kell, hogy áthassa. Ez pedig elsősorban azt követeli, hogy a nemzet, mint egy ember álljon ott ebben a nehéz megpróbáltatásos válságos időben. Erezze azt, hogy róla van szó, az életíéíről, az exiszltenciájáról, a történelmi jövendőjéről. Erezzen ezzel a nemzettel minden ember, minden egyház, minden társadalmi osztály közösen. Ez a közösség azonban, mélyen t. Felsőház, nem az az egyszerű sorsközösség, hogy te koplalsz, én is koplalok, a te éhezésed megkönnyíti az ón éhezésemet, a te kopott ruhád engem könnyít abban a kötelességben, hogy én is kopott ruhában járjak. Egyetlenegy közösség adhat a nemzet egészének erőt: a nemzet küldetésébe vetett hit és az ebben való találkozás. S Azt kell éreznie ennek a nemzetnek, hogy nem a véletlenség sodorta ide, a Dunsmedeiicébe; éreznie kell azt, hogy lia százszor igaznak látszik Adynak az a verse, hogy mi itt a halál völgyében élünk, mert az emberiség országútja rajtunk vezet keresztül, mi mégis nem a magunk akaratából, nem a sors kénye szerint, hanem Isten rendeléséből állunk itt. Az Isten adott ennek a nemzetnek küldetést és ezt a küldetést kell teljesítenie. Jöhet rá nehéz idő. megpróbáltatás, sok minden összeomolhat, külső szervezetében változások állhatnak he, megváltozhatik elhelyezkedése, de nem változik meg az, amit Istentől kapott. Neki ezen a földön meg kell állnia és történelmi hivatását kereszthordozás között, görnyedten, de hittel, bátran hordoznia kell. Az erőnövelés kérdésénél be kell vallanom azt, hogy sok olyan vonás van a nemzet arcán, amely számomra nagyon fájdalmas. Kitör a maervaTbóli az önzés, az anyagi érdekek hajszolása, és míg az egyik oldalon a hősiesség csodálatos példáit látjuk, addig a; másik oldalon a kíméletlen és sokszor már leplezetlenné váló szemérmetlen anyagi érdekhajszolást. A kormány felad ai át abban látom, hogy azt. ami ennek részben okozója» igyekezzék megszüntetni: állítsa helyre a gazdasági élet egységét, hogy a termelés 69 az ipar, a mezőgazdaság és a kereskedelmi élet jusson ismét valami egységes összhangba. Azonkívül arra kell törekednipi ezután is, hogy az egységen munkálkodjék ez a nemzet Mélyen megszívlelendő igazságokat mondott erről Ravasz püspök tegnapi hatalmas/ megnyilatkozásában a keresztyén egység szempontjából. Ehhez én csak néhány momdatot fűzök hozzá A keresztyén egység nem lehet egyformásítás és nem lehet egységeknek megszüntetése. Az egyházak külön dogmatikai alapokon állanak, külön történelmi egyéniségeket mutatnak. Kultuszéleti különbözőségük is szembeötlő. Ma teháti lehetetlenség, hogy nehéz időben ezen az jilapon jussanak egymással találkozásra ; Ellen ben az együttműködését kell a keresztyén egyházaknak megteremteni, hogy a nemzet jöven1943. évi december hó 16-án, csütörtökön. "" dője szolgálatában kulturális, szociálisa közéleti tekintetben tudjanak találkozni, egymással egy asztalhoz békességben leülni, egymás szemébe ii és úgy élni és munkálkodni a maguk egyházi életében- hogy mindegyik a másik £35©mébe nyugodtan beletekinthessen. Szükség vau erre az egyházak szempontjából is. Rövidlátásnak tartom azt, amikor a mai időben nem látjuk meg az egyetemes keresztyénség felé közeledő súlyos, veszedelmeket. De szükség van erre nemzeti szempontból is. Én is azt vallom, ami.nek az egyik felszólaló adott kifejezést, hogy mi a mi nemzeti állami szekerünket nem köthet jük rajtunk kívülálló hatalmak diadalszekeívhez. Minekünk Istenen kívül önmagunkra m kell támaszkodnunk és a bennünk rejlő erkölcsi és anyagi erőket kell kitermelnünk. Ma megint igazsággá vált Zrínyi igazsága, aki karddal és tollal egyformán védte ezt az áldott, magyar földet: magúinkban kell bíznunk, a saját erőinket kell kitermelnünk. Csak akkor 'várhatunk eredményt, ha mindnyájan egy szívvel, lélekkel, segítségül híván Isimnek szent nevét, körmösen nyúlunk a magunk dolgához és fâVl dunk, vigyázunk, tusakodunk a mi életűinkért. Ez a feladat vár reánk! Istent segítségül híva, egymással egyesülve. körmösen nyúljunk hozzá, fáradjunk, vigyázzuink, mert a mi életünket — Isten kegyelmén kívül — csak ez a nemzet tarthatja meg ég biztosíthatja a jövendő számára. A költségvetést — a lformáuy iránt érzett bizalommal — elfogadom. (Élénk étíénzés és laps. — A szónoktot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik vitéz Purgly Emii] önagyméltósága. Vitéz Purgly Emil: Nagyméltóságú Elnök Mélyen t. Felsőház! Amikor a költségvetési vitában feliratkoztam, tettem ezt azért is, hogy a kormány külpolitikai vonatkozásaival elértő szavamat hangoztassam. Kétségtelenül áll az, amit a miniszterelnök úr egyik beszédébea mondott, hogy külpolitikai kérdésekkel csak sa. foglalkozzék, aki ennek minden adottságával, minden vonatkozásával mindenkor teljesen tisztában van. Kétségtelenül a magamí részéről ezt el is fogadom és meg is fogadom. Nem is kérek mást az igen t. miniszterelnök ós külügyminiszter uraktól, mint azt, hogy hallgassák meg a becsületesen, magyarul gondolkozó embereknek aggodalmas kifejezéseit, amelyeket a jelen sorsdöntő órában a nemééiért külpolitikai vonatkozásban is hangoztatnak. Kérem őket, hogy figyeljenek miniden mozzanatra, és a sorsunk különféle fordulataiban a nemzet jövőjéért, megmaradásáért! és a jobb sorsra való érdemességéért használjanak feli miiíden alkalmat és ne mulasszanak el egy mozzanatot sem, hogy a kivezető utat megtalálják, hogy a neméét ebből az igen nehéz helyzetéből a maga érdeme szerint kikerülni tudjon. Kétségtelen azonban, hogy egy sikeres külügyi politikáinak is csak akkor van, illetőleg akkor lesz megfelelő eredménye, ha az arseágban fenni tudjuk tartani az orseág jövőjébe vetett hitet és» meg tudjuk erősíteni magunk között azt a gondolatot, hogy e haza minden polgárának, szellemi és fizikai munkásának egyformán ki kell vennie réssé! abból, amit a sors ránk hárított. Nem bad megengedni, hogy tiefet izmus vagy niféle felforgató saándék legyen úrrá, amely megbontja a békét és nyugalmat. Min-