Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-91

112 Az országgyűlés felsőházának 91. ülése gyeiemmel közeli. A háború befejeztével előreláthatólag az ipari üzemek kontinuitásának gerincet az anyagellátás képezi. Rendkívül fontos, hogy különösen az átmenet első hónapjaiban megfelelő nyersanyagkészletek á.Üanak rendelkezésre, amelyeket, ha másképp nem, a hu ború vegén ea-endedt tárolással kell bizto. síiani, mert valószínűleg a behozatal azokban az időkiben teljésen meg fog szűnni. Tekintve, Vogy az átintene, gazdálkodás, a mai modern háboirfú rettenetes pusztításait figyelembe véve, esetleg évekiig fog *ariani, amely idő alatt nyersanyag dolgába« az ország önimagára lesz utaWa, teljes elismeréssel kell adóznom az iparügyi miniszter úr azon bölo3 előrelátás ánajt, aimelyre már képviselőházi beszédében iU célzott, hogy hazai nyersanyagforrá8aink feltárásával ós műanyagok előállításával igyeicszuk az ipar termelései az átmonetr gazdálkodás ideje alatti biz osí tani. Az iparügyi minisztérium két legutóbbi tkiöUiségvetése m/egieiiLilékezik iái maglen^szalmá ból készült kotooikiról, ameily elsőrangú gya potpótló műanyag. Ehhez még hozzá szeretném fűzni azt, hogy azi újabban üzembe helyezett kotoningyárak kenderkócból is előállítják ezt a műanyagot, aimieiy különösen a textiliparban, mint igen megfelelő fonal nyer a.kia.imazást. Meggyőződésem, hogy a háború után a kendemeritt-ieléâ folytán az árak erősen viszszaesnek és 'nemcsak az átmeneti időre, biar nem később a béke éveiben is ez a műanyag állandó felhasználást feg nyerni. Az ipari, üzemek folytonosságának fenntartása. kü

1 önösen a háború utáni hónapokban, rendkívül nagy jelentőséggel bír, mert a hadsereg leszerelése folytán a felszabadult munkaerőket azon íal mur.kához kell juttatni, Itvén a munkanélküliség legjobb melegágya a forrada mi mozgalomnak, mint azt az 1918—19. évi események is bizonyítják. Mélyen t. Felsőház! Az átmenetgazdá'kodás további kérdése a racionalizálás. Már előzőleg is említettem, hogy a csonkaországi és a visszatért területek ipari üzeme, az autarkia védőbástyái alatt kü'önböző államokban má» és más viszonyok között fejlődtek. Az átmenetgazdálkodás idejében már ezen iparáerak összehangolását egy tervszerű és az ország nyersanyagforrásainak és fogyasztásának figyelembevételével kidolgozott programm alapján kell elvégezni, különben a konjunktúra megszűnése után az inarvá'lalatok jórésze el fog hullani. Fontosnak tartom továbbá olyan iparágak megteremtését és életrehívását, amelyekhez akár a mezőgazdaság, akár pedig az újonnan feltárt ipari nyersanyagok megfelelő bázist nyújtanak, nehogy ezek a nyersanyagok kül* földi feldolgozás után készáru formájában visszakerüljenek az országba. Amit az iparügyi miniszter úr képviselőházi beszédében a szabványosításról' és bizonyos ipari típusok bevezetéséről mondott, gyáripari körökben a legnagyobb elismerést váltotta ki, mert ily módon nemcsak azt a dzsungelt szüntetjük meg, amely a békeévek fogyasztói által indokolatlanul idéztetett elő, hanem ezáltal a racionális termelés következtében az elállítás leegyszerűsítése és az önköltségek csökkenése válik lehetővé. A szabványosítás terén még csak arra szeretnék rámutatni, hogy a visszatért területeken az utódállamok által bevezetett német méretek, ú. n. DIN-normák voltok életben, amelyeket egyet cikkeknél, pl. caa19.13. évi decemher hó 16-dn, csütörtökön. varárunál stb. még ma is fenn kell tartani. A háború után egységes normák bevezetése különösen a vas- és fémiparban egyúttal óriási fontosságú szerszámkérdés is, amelyet csak akkor lehet majd bevezetni, ha kellő mennyiségű olcsó szerszámacél áll majd rendelkezésre. Ez az időpont bizonyára csak két-három év múlva következik be, amikor majd azt is mérlegelni kell, hogy a vezető ipari államokkal egységes szabványokat hívjunk életre, különösen a kivitel figyelembevétele miatt. Végezetül az ipari decentralizáció kérdését tartom szükségesnek megemlíteni. Erről a kérdésről az iparügyi miniszter úr még miniszterségének első ideje alatt a

z Országos Ipar ügyi Taniács előtt részletesen nyilatkozott A miniszter úr e kérdés elsőrangú ismerője, ennélfogva csupán a decentralizáció azon legfontosabb indokaira óhajtok rámutatni, amelyek a decentralizációt a gyáripar léte. és fenn maradása szempontjából indokolják. A decentralizáció legfontosabb kérdése az anyagéi! látás, az üzemerő és a munkaerő kérdése. Ahoi e létfeltételek fennállanak, a decentralizációt meg kell valósítani és ilymódon bizonyos vi doki ipari centrumokat létesíteni. A gyáriparnak a fővároeibain és környékén való letelepedése káros nemcsak a honvédelem szempontja ból, hanem a munkások ellátása és különböző más munkáskérdések miatt Ja. A háború befejeződése után országunk agráripari jellege még jobban kifejezésre fog jutni és a felesleges mezőgazdasági munkásoknak az iparban való elhelyezése »okkal egyszerűbb és kön y nyebb az ipari decentralizáció megvalósítása útján, mert a volt mezőgazdasági munkások megélhetése ilymódon jobban biztosítható, lévén legtöbbnek a vidéken háza, némi földje» stb., amelyet szabad idejében megmunkálhat. A munkásosztály elproletarizálódását ilymódon lehet a leghatékonyabban megakadályozni T. FeLsőház! Az iparügyi miniszter úr * képviselőházban elmondott beszédében rész'o tesen foglalkozott az ipari munkásság szociális helyzetével is. Nekünk, akik az elszakított terű letekről kerültünk vissz« szeretett hazánkhoz és ennélfogva az ú. n. utódállamok és Magyarország szociális intézményei között összehasom lítást tudunk ten«i, meg kell állapítanunk, hogy Magyarország szociális intézményei, akár mezőgazdasági, akár ipari munkásokról van szó, messze felette állnak azoknak az intézményeknek, azoknak a szociális berendezkedések nek, amelyekkel az utódállamok reudelkezmek. A m. kir. kormány mai szociális gondolkodása ég a megvalósítás üteme mellett a háború befejezte után nagyobb lehetőségek közepette a szociális problémákat bizonyára oly mórtékben fogja megvalósítani, amely a legelőrehaladottabb ipari államokkal szemben is megállja a versenyt. Az idő rövidsége miatt e kérdéssel nem kívánok hosszasabban foglalkozni és csak azt óhajtom megállapítani, hogy a

z ezévi július 1-ével keresztülvitt árrpgzítéssel kapcsolatban a bérrögzítés megfelelő nyugalmi helyzetet teremtett és egycsapásra megszűnt az ipari munkásság vándorlása egyik üzemtől a ma síkig. A bérrögzítés azonban csak az esetben lesz állandó, ha gondoskodás történik arra vonatkozólag is, hogy a munkásság elsőrendű közszükségleti cikkeit De a feketepiacai aie rezze be, hanem a megállapított árakon kapja