Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-91

Az országgyűlés felsőházának 91. ülése helyes a föidmívelésügyi kormány tenyész­állat-akciója, amely arra törekszik, hogy minél magasabb színvonalra emelje az állattenyész­tést. E tekintetben nincs is hiba. Egyes országrészekben hiányoznak az apa­állatok. A minisztérium pótolni igyekszik őket. De nem látok előrehaladást a legelőgaz­dálkodásban. (Úgy van!) Évek óta kérem a földmívelésügyi miniszter urait, hogy uraikor a földlmívelósügyi minisztérium nagyobb mér­tékben földet oszt, a meglévő haszontalan föl­det iparkodjéik megjavítva odaadni a népnek. Ertem a meglévő haszontalan földek alatt a községi és közbirtokossági legelőket, amelyek­nek javarésze hasznavehetetlen, Körülbelül 5—600 katasztrális hoki az a legelőterület, amely tüskék, vakondtúrások és különféle egyéb hibák miatt nem használható. Fáj az embernek a szíve, ha községről-községre megy és látja az elhanyagolt legelőket. Ezeket a lege­lőket megjavítani, jókarba hozni, ha kell, eré­lyes rendeletekkel is. a legsürgősebb feladat. Szociális agrárpolitika ez, mert a legkisebb einíbernek segítségére sietünk vele. Földje ugyanis nem mindenkinek van a faluiban, de egy-két állatja majdnem, mindenkinek van és kihajtják a legelőre, hogy takarmányozva legyen. Arra kérem tehát a földmívelésügyi mi­niszter urat, hogy a legelők megjavításához és rendbentartásához minél .sürgősebben és a leg­erélyesebb kézzel fogjon hozzá, mert ezzel elő­segíti állatállományunk növekedését és szín­vonalának emelkedését. A másuk lehetőség, amely az állattenyész­tés színvonalának emelését szolgálná, a tej­szövetkezeti mozgalom fejlesztése. E tekintet­ben azonban szintén visszaesést Iáitok, ameny­nyibeu a tejszövetkezeti mozgalom visszafej­lődött. Annakidején, a világháború alatt tel­jesen összeomlott a Darányi Ignác kormánya által nagyon szépen kifejlesztett íejszövetke­zeti hálózat, amely pedig 800 tejszövetkezetet számlált az országban. A háború után a Beth­len-kormány azonnal észrevette e/t a hely­zetet. Tisztában voltunk azzal, hogy az állat­állományt a tejértékesítés megszervezése nél­kül talpra állítani nem lehet. Elkezdtük tehát a tejszövetkezeteik szervezését és a gazdatársa­dalom részvételével, meg a földmívelésügyi kormányzat segítségével megszerveztük a tej­szövetkezeti központot. 15 év alatt hatalmas munkát végzett a központ és 15 év után nem­csak nagyon szép üzleti egyensúlyt mutatott fel, de 1100 tejszövetkezetet is szervezett az országban. Még a Csehszlovákiából visszatért területeken is megszervezte a szövetkezeti hálózatot, úgyhogy egyetlen falu sem volt ebben az időben, amelyben nem lehetett volna jól értékesíteni a tejet. Jött azonban a reform­terv. Ebben a Házban is kértem a földimívelés­ügyi miniszter urat, hogy ehhez a kérdéshez ne nyúljanak hozzá, tekintsen el a reformtól, hiszen maguk a gazdák (kérték a hálózat fenn­tartását. Azt kérték, hogy a tej szövetkezeti hálózat megerősítésére tejszövetkezeti törvény­javaslatot hozzon a földmívelésügyi miniszter úr a Ház elé, hogy a tejszövetlklazeti központ olyan hatáskörrel, minit az Országos Központi Hitelszövetkezet, támogathassa a községbeli tejszövetkezeteket. Ehelyett egy másik gondo­lat merült fel, amelyet a gazdatársadalom, a tejszövetkezetek elleneztek. Előrebocsátom, hogy egészséges verseuy­1913. évi december hó 16-án, csütörtökön. 107 nek tartottuk, hogy egy másik kereskedelmi tejvállalat dolgozzék a fővárosban, hogy az egészséges konkurrencia megnyugtassa a gazdaközönséget, hogy a tejszövetkezeti köz­pont is megfelelőképpen dolgozik. Felmerült az a gondolat, amely — elismerem — szintéu jogosult volt, hogy a fővárosban racionalizálni kell a tejelosztást. E célból vetették fel, hogy a két intézményt fuztionáltatni kell. Az lett a vége, hogy a tejszövetkezeti központot elvették a tejszövetkezettől, a tejszövetkezeteket kire­kesztették belőle és részükre egy más erkölcsi testületet, érdekképviseletet kreáltak, amely most a tejszövetkezeteket rendszabályozza, iparkodik rajtuk segíteni, a panaszokat fel­veszi, de a panaszokkal azután anost már nem a tejszövetkezeti központba megy át, hanem az Országos Tejértekesítő Központba. En azt hiszem, hogy a földmívelésügyi miniszter úr maga is be fogja látni, hogy a szövetkező gazdatársadalommak az a kívánsága, hogy a régi állapotot állítsák vissza, hogy a tejszövet­kezeti központ a tejszövetkezeteke és a tejter­melő gazdaközönségé legyen, hogy oda be­mehessenek, nemcsak jogosult; hanem feltét­lenül kívánatos is a jövő fejlődés szempontjá­ból. Kívánatos azért, mert én szomorúan lá­tom, hogy a tejszövetkezeti hálózatban erős visszaesés indul meg, bizalmatlanság fejlődik ki a központtal szemben,azonkívül a tejszövet kezetek nem találják meg a maguk központját mert két grémium iparkodik velük foglalkozni. Ezekre az aggodalmakra azzal válaszolnak, hogy a világháború az oka a tejszövetkezeti hálózat visszafejlődésének. Engedelmet kerek, tudom, hogy a tejbeszolgáltatás sokkal nehe­zebben megy, mint békeidőben, éppen a köz­ellátásügyi minisztérium új rendszere me 1 lett azonban már erősebb a tejbeszolgáltatás és így megállapítom, hogy a tejszövetkezetek visszafejlődésének nem a háborús viszonyok az okai, hanem éppen ez az intézkedés, amely a tejszövetkezeti központot szétbontotta. T. Ház! Itt is az önsegély és nem az álla­mosítás a helyes. Az önkormányzatot kell a gazdaközönségnek és a tej szövetkezeteknek visszaadni, hogy a tejszövetkezeti hálózat is az állattenyésztés növelésének és erősítésének erős instrumentuma legyen. T. Ház! Ezekntán meg kell állapítanom, hogy a mezőgazdálkodásban a termelés folyta­tásának rendkívül nagy akadálya az az anyag­Hiány, amelyről a vitában már többen szóltak és amellyel nem akarok bővebben foglalkozni; elsősorban ez az oka, hogy a faluban nemcsak építkezni, hanem tatarozni sem lehet. Hiszen az új építkezésekről le lehet mondani és ha nincs kellő anyag, le is kell mondani, a tataro­zásra azonban feltétlenül szükség van. Feltétle­nül szükség van a mezőgazdaság folytatásához szükséges anyagok beszerzésére, alkar textil­félékről, akár pedig vasról vagy más anyagok­ról van szó. Azt gondolom, hogy itt se kerül­gessük a forró kását, hanem állapítsuk meg, hogy feltétlenül szükség van az anyaggazdál­kodásnak olymódon való folytatására, hogy a mezőgazdasági termelés, mint szintén hadi­termelés, megkapja a maga szükségletét. Eu örömmel szavazok meg mindent és nincs e Háznak egyetlen tagja, aki ne szavazna meg örömmel mindent, amire szüksége van a hon­védelemnek a háború alatt, amivel meg lehet védeni az ország határait, de amire a háború után van szükség, azt feltétlenül a háború­it*

Next

/
Oldalképek
Tartalom