Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.
Ülésnapok - 1939-91
108 AM országgyűlés felsőházának 91. ülésé 194i. évi december hó 16-dn, csütörtökön utánra kell halasztani. (Helyeslés.) Meg vagyok ró a győződve, hogy akkor azi arányosabb elosztást sikerül keresztülvinni. Öiömme^ álla* pítom meg, hogy az iparügyi miniszter úr irutézkedése következtében legfrissebben már működik egy tárcaközi bizottság, amely a sorrendet iparkodik megállapítani. A mezőgazdasági anyagellátás) tekintetében föltétlen javulást várok ennek az intézkedésnek következtében. T. Ház! Rövidebben szólhatok a közellátásról, az ország gazdasági kitartása másik pillérének fenntartásáról. Közellátási poétikánkban a jó Isten nagyon szépen támogatta a köze látástigyi miniszter urat a bőséges gabonaterméssel. (Ügy v n! Ügy van!) Nagyon örülök annak, hogy az országban e réven nemcsak a régi fejadagokat lehetett fenntartani, hanem még emelni is lehetett őket. Ez kétségtelenül igen jó hatással van az egész országra, népünk kitartásának folytatására, és ezért a Gondfiselé« után a közellátásügyi miniszter úrnak szívesen mondunk köszönetet. Nem szabad azonban tévedésbe esni még egy Jó gabonatermés utón annak megítélésében, hogy wi új pontrendszer be fog-e válni. Hogy a pontrendszer bevá'ik-e vagy sem, azt júi'íU8 elsejével mondhatjuk meg, amikor t a gazdasági év végén majd azoknak a gazdáknak is kel beszolgáltatniuk nemcsak a gabonát, hanem egyéb dolgokat is, akiknek nem termett elég. A pontrendszer mellett, amely háború« intézkedés, feltét'énül fenn kell tartani a másik rendszer feltételeit, és úgy látszik, a közellátásügyi miniszter úr fenn is tartotta a cséplési ellenőrzéssel. Rászorulunk esetleg <arra a legtermészetesebb rend-zerre, hogy minden termelő a maga szükségletét visszatarthassa, feleslegét pedig átadja a köz ellátásnak. A köze'látás szerve7ete azonban — anélkül, hogy a miniszter úrnak ez volna az intenciója — itt kezd öncéllá válni. (Ügy van! Ügy van!) Egy helytelen elv nyilatkozik meg a közállátási politikában, amely nem az ellátatlanok számát iparkodik csökkenteni, lianem azt növeli. (Ügy v.nl Ügy van!) Termelők vannak a városokbnn nagyon sokan, akik magukat ellátnák mindennel, (Ügy v w! Ügy van!) sőt el'átásuk révén még segítenének azokon 's, akik hozzájuk közel állnaK. (Ügy van! Ügy van!) Ezt részben nem engedik meg, részben pedig, ha megengedik, a lebonyolítás tekintetében felesleges szekatúrának vannak kitéve az alióbb közegek részéről. (Ügy van! Ügy v n! — Tap*.) akik a. közellátásügyi miniszter úr intencióit már nem e"trtik. En a közellátásügyi miniszter urat arra kértem a múlt évben, hogy a beszerző csoportok szervezését és ellátását tegye lehetővé. Őszinte kös 7 önetet mondok neki, hogy ezt meg is tette. E tekintetben a miniszter úr felfogása nagyon he'yes, és meg vagyok róla győződve és állítom a t. Ház előtt, hogy éppen a t'isztviselőtársadnlomra való tekintettel a beszertési csoportok álta'ános megszervezésére szükség lesz, mert különben hiába jövünk akármilyen fizetésemeléssel, nem tudunk rajtuk segíteni. (Ügy van! Ügy van!) Ezeknek a beszerzése csoportoknak a megszervezése és ellátása a letmrsrycbh háborús érdek. Azt látjuk viszont, hogy az önellátásban nehézségeket támasztalak mindenfelé. Ha például egy termeld hízlaltat a vidéki gazdaságában, és behozza a háetartáisába a félbevágott disznót, el kell mennie a közvágóhídra és ott kiveszik a vámot. (Gróf Széchenyi Viktor: Kálváriát kell járnia!) Ha azt látom, hogy a mezőgazdaság sok bőrt termel, és mégi* a gaz* dasáigi cselédek nincsenek ellátva lábbe'ivel, ami hovatovább a meaőgazadsági termelés folytonosságának kritikus pontja lesz, (Ügy van! Ügy van!) akkor igazat kell adnom az iparügyi miniszter úrnak, atki a legutóbbi propagandaértekez'eten azt mondta, úgy látja, hogy a bőr kérdését nem vették kellően kézbe. De meg vagyok győződve arról, hogy az iparügyi miniszter úr intenciója a közeljövőben érvényesülni fog. Ami már most a pengő vásárlóerejének csökkenését illeti, tudom, hogy a pénzügyminiszter úr nem szorul rá a védelemre, mert önmagát és po'itikáiját nagyszerűen meg tudja* védeni, de igazságtalanságnak tartom, amikor eíryp'dül a pénzügyminisztert teszik felelőssé a pengő vásárlóerejének e«ökkenéséért. holott felo'öciek ezért a többi tárcák is. amelyek érmen a háború miptt túleott igényekkel lépnek fel a pénzügvi tárcával szemben. (Ügy van! Ügy van!) "De felelős az egész társadalom, amely nho'vptt. hogy a ppngő vásárlóereiének fenntartására törekednék, nemcsak a fekete piaccal, hanem ogvéb módon is min d'en kennen iparkodik a ppnerőt lebecsü'ni. Méltóztassék megfiervelni: akármerre jár az ember, ha a fek^tfl nrfíVról vpn szó, mindi«? az extrém ár^kait halttá, mindig art mesélik el, hogy egy pár ^izmát vplaki 600 pengőért vett, s,tb. egypwóval mindig a legmagasabb áraikat emWetik. F7"knpk s/ áraknak a híre természetesen terjed és i>y terjed a feketepiaci áremelkedés is. Azt mondtam, hogy az ellátatlanok számát nem szabad szaporítaná, ellenkezőleg az ellátottak számát kell emelni és mindenkinek lehetővé kell temni, hogy az adminisztráció és a bürokrácia megterhelése nélkül tudja magát a maximális árakom tisztességesen ellátni (ügy ' Ügy van!) akár magángazdasága révén, akár másként. Ennek bizonyítására most egy pé dát mondok el. Méltóztatnak tudni arról, hogy az idén nálunk nagy gabonatermés volt ós hörülbelül ugyanilyen nagy gabonatermés volt Romániában, a szomszéd országban is. Romániában már a múlt esztendőben engedélyezték az élrImiszer szabad bevitelét Bukarestbe. Én a múlt évben hibáztattam a burgonyatermés zár alá vételét, mert hiszen nagy felesleg volt. Ha nem vették voilma zár alá, kevesebb költséggel jobban lehetett volna ellátni a városokat. Bukarestben az ellenkező történt. És mit látunk most odaátí Romániában a nagy gabonatermés folytán gabonában, lisztben és naivon sok élelmiszerben szabadforgalom van. s éppen a napokban érkezett panasz a miuiszterel.DöVi úrhoz, hogy Arad megyében bezárnak gazdákat azért, mert az iriányár alatt adtak el búzáit. (Ügy van! Ügy van!) Ez tanulságos abból a srempontból :(s, hogy nem szabad mindent zár alá venni és az értékesítést mindenképpen korlátozni, de figyelmeztet a mellett arra is, hogy amint komolyabb békehírek érkeznek, abban a pillanatban számolni kell a mezőgazdaság nehézségeivel. Azért helyezek súlyt erre a fejtegetésemre, mert az< egyik legutóbbi propagandaértekezleten éppen a közo'látásügyi államtitkár úrtól, akinek a közellátás megszervezése terén nagy érdemei vannak, olyan kijelentést hallottunk,
