Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-91

106 Az országgyűlés felsőházának 91. ülése ber, — az adminisztráció egyszerűsítése érdekében — hogy azután a Beveridge-terv alapján .járadékot kapjon, mondjuk, nálunk herceg Esterházy éppúgy, mint a legkisebb falusi napszámos. Ez Angliában megfelel. A RooseveltPlan hasonló téren mozog, általánosítja a biztosítást a tekintetben, hogy mindenkinek meglegyen a kenyere. Úgyszintén a Ley-terv is, amely az állam erejét iparkodik felhasználni arra, hogy szűkölködő ember az államban ne legyen. Ezek háború utáni tervek, amelyeknek mindenesetre bizonyos propagandaízűk is van. T. Ház! Nekünk, Magyarországnak vannak! szerveink, amelyek révén sokat lehet megszervezni, a teljes államosítást azonban nem fogjuk tudni keresztülvinni. Mindenesetre támogatnunk kell azokat a törekvéseket, amelyek a termelést előmozdítván, lehetővé teszik azt, hogy ebben az országban mindenki megéljen. Amikor erről van szó, fel kell állítanom egy tételt és ez a tétel ez: a föld sem nem szociálpolitikai eszköz, sem nem közsegély-eszköz. (Élénk helyeslés.) Amely pillanatban azt gondoljuk és aszerint cselekszünk, hogy ha majd lesznek bajok vagy elégedetlenség, van még föld, odadobjuk koncul és elhallgat az elégedetlenkedő tömeg: rendkívül elhibázott termeléspolitikai követünk, (Ugy van! Ugy van!) mert a föld arra szolgál, hogy abból minél többet kihozzunk, a nemzetet minél jobban lássuk el és kenyeret adjunk azoknak a kisembereknek is, akik a földdel dolgoznak. T. Ház! Nem szívesen látom, — és visszatérek megint erre, — a már évek óta hangoztatott "aggodalmamra — hogy a magyar kisgazdatársadalom száma az országban mindenfelé erősön fogy, a magyar kisbirtok elporlódiik. Akármerre jártam a falvakban, ahol tíz óv előtt a kisgazdák többségben voltak a törpebirtokosokkal, vagy pedig a földnélküli földmű vesékkel szemben, ma a/t Látom, hogy a kisbirtokosok jórésze törpebirtokossá vált, kisgazdákat alig látunk a falvakban. Amikor pedig földbirtokreformról beszélünk, nincs szó olyan reformról, amely a kisgazdatársadalmat megerősítenéMi nemzetvédelemről és nemzeterősítésről beszélünk és nem látjuk azt, hogyan pusztul egy társadalmi réteg, amely nemzetfenntartó elem, >amely a bolsevizmussal és minden támadással szemben megállotta a maga helyét(Ügy van! Ügy van!) Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy la kormány ezzel

1 a kérdé gazdasági téren és jogi téren egyaránt sürgősen foglalkozzék, mert minden országban a háború után már nem az a kénlés fogja jelenteni a földkérdést, hogy a földeket hogyan osszák lel« hanem az, hogy a kisgazdákat, az egészséges birtokokait hogyan erősítsék meg 8 hogyan alkossanak olyan fäldbirtokpoli titkát, amely arra irányul, hogy az üzemek épségben tartása mellett a ki sga/A-i társa dal mat erősítse és akisgazdák számát szaporítsa. Ezt örömmel üdvözlöm, de végzetesnek tartanék olyan birtokpolitikát, 'amely arra irányulna, hogy a középosztályt ejtsük el és a középbirtolkbt se védjük meg, hanem osszuk fel. (Úgy van!) Középosztály nélkül nem élhet meg egy nemzet. (Ügy f<ni!) A középosztálynak két 'GTÖS rétege van: az egyik az értelmiségi osztály, a tisztviselőtársadalom, a másik pedig a közópbirtokos osztály. Ez utóbbi független rétag volt. De összeomlott, amikor ia 80ias években bekövetkezett az első agrárválság- Most végrehajtás 1943. évi december hó 16-án, csütörtökön. •alatt van egy földreform. Egy évvel ezelőtt Berlinben a német pénzügymiTiisziter jelenlétében azt kérdezték tőlem, miiért folytatunk! mi állandóan földosztást, ímég a háború alatt is? Azt feleltem, hogy ez nem földreform, hanem fajvédelmi reform. Mosolyogtak és azt mondották, hogy ez nem fajerősítés, mert a háború alatt »az üzemeknek épségben kell maradniok, a háború után mindig ráérünk elintézni a reformok. De attól eltekintve, hogy mindez a háború alatt töriténik, a háborús birtokpolitikában egy bizonyos kapkodást is Iáitok. Nagyon gyorsan és talán meggondolatlanul jött az első törvény, amely kimondom bátran — a keresztény erkölcsnek se felet meg; a harctéren hősi halált halt keresztény emberek árváiból is elvették a földet és megkapták sokszor olyanok, akik a harctéri szolgálat alól M voltak mentve, magasrangú tisztek. A falu népe pedig nézte, hogy mi történik és egyes községekben olyan megjegyzések hangzottalk) el, hogy az urak kommunizmusa érkezett elMaga a kormány is behVta, hogy elhibázott lépés történt, és most hirtelen ia földosztáshoz folyamodott. Egy elrontott lelki helyzetben, amikor a falu népe már kívánja, hogy a föld az övé legyen, természetesen mehéz azt mondani, hogy a középbirtokot pedig fenntartjuk. Pedig erre feltétlenül szükség vau. Azok, akik jóhiszeműen ibeLeulibek a bérlettíkibe, valószínűleg nem tudják megvárni a termés betaIkiarítását, kiteszik őket a birtokból. Azt is lehet mondani persze, hogy végeredményben mindenki maga felelős, maga látja a, konzekvenciákat, miért meiiit bele 'a dologba. De feltétlenül szükség van egészséges kisbirtokok es kisebb középbirtokok alakítására és elsősorban azokat akarom látni e kis- és középbirtokokban, akik gyakorlatban] és mint okleveles gazdák elméletben is foglalkoznak a földdel. Mondom, ne méltóztassék jutalomként! tekin teni a földet A föld nemzeti kincs, csak az nyúlhat hozzá, aki ért hozzá. (Ügy van! ügy ,,;,„/ __ Taps.) Azofklat, akik más hivatásban műkőidnek, a maguk hivatásában kell jutalmazni. H»a van az országban valaki, hat en vagyok az első, aki azt mondom, hogy minden katonai, harctéri érdemet kellőképpen, sőt fényesen kell jutalmazni, de nem úgy, hogy olyan helyre viszik az illető megjutahnazottiat, amelyet később maga is megbán. (Helyeslés) Földművelésügyi politikáinknak az a másik része, amelyben nem tapasztalok! elég előrelátást, az állattenyésztési politikia>. Tisztában kell lennünk azzal, ihogy ezután a háború után gyorsabban jön az agrárválság, mintáz elmúlt világháború után. Nyitott szemekkel kell néznünk. A kereskedelmi hajótér pótlása nemcsak megtörtént, de ma már niagyobb a kereskedelmi hajótér, mint volt a háború kezdetekor. Nem lehet tehát arra számítani, hogy — mint az első világháború után — hosszú időt vesz még igénybe a hajótér pótlása- A gabonának tengerentúlról való áthozatala azonnal megindul a háború után, nagyon gyors válsággal állunk majd szemben, amely a gabonatermelést érinti és különösen

1 egyes olajos növények értékesítésében hirtelen zuhanás következik be. Elsősorban csak az állattenyésztés menthetii meg a mezőgazdaságot. (Ügy van!) Állatállományunk színvonala nem csökkent és ezt a földművelés• ügyi kormány érdemiéül tudom be. Nagyon