Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-67

Az országgyűlés felsőházának 67. ült Tényleges és nyugdíjas tisztviselők, közöttük egészen idős esaládtalan emberek, gyermektelen özvegyasszonyok, kereskedők, vállalati igazgatók, banktisztviselők, hivatásos katonatisztek, egyetemi tanárok igyekeztek földet szerezni, akik legnagyobb részének egyáltalában nem volt szándékában, hogy maga gazdálkodjék, hiszen ez hivatásuknál és foglalkozásuknál fogva sem lehetett módjukban. Bármilyen szép és nemes intenciók vezeti ék ib őket, es bármennyire értékes tagjai is a nemzeti társadalomnak, mégsem lehet az a cél, hogy olyanok kezébe kerüljön a fold, akiknek egészen más hivatásuk van, akik ahhoz nem is érthetnek, a Kiknek részére a földszerzés inkább csak tőkebefektetés, akik sohasem gondolhatnak arra, hogy maguk gazdálkodjanak, hanem kénytelenek a földet béi beadui. A helyes birtokpolitika és a mezőgazdasági termelés szempontjából nem lehet Kívánatos és nem is lehet célszerű, hogy m ás hivatása egyének 10—20—30 hold földet szerezzenek meg, amelyet önmaguknak nem állhat módjukban megművelni. Sokkal helyesebb, ha a föl(!et az azt megművelő hivatásét gazda kapja közvetlenül saját tulajdonul és nom csuoán egy másik birtokszerxőn keresztül, mint bérlő használhatja azt. Történtek esetek, amikor nagyobb bjj toktealek is kerültek zsidó birtokokból n gazdálkodástól nagyon is távolállók, közöttük vállalati igazgatok, gyárosok, es más, nagy tökével rendelkező egyének tulajdonába, líizt nemcsak azért keli kifogásolnom, mert szerintem a földnek elsősorban hivatásos gazdák kezébe kell jutnia, hanem azért is, mert ezek a vásárlások kétségkívül kedvezményes áron történtek. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy zsidók, csak azért, hogy szabadkézből értékesíthessék birtokukat, vagy annak egy részét, hajlandók voltak alacsonyabb áron eladni azt, mert hiszen ezáltal bizonyos előnyökhöz jutottak, a birtok vételárának százszázalékát készpénzben kapták meg, amit részükre, de még keresztény birtokosok részére sera biztosít az 1940. évi IV. te, a földbirtokpolitikai törvény általános renidlelkeziése sem. Ilyen módon tehát nagy tőkével rendelkező egyének is jogosulatlan haszonhoz jutottak zsidó birtokok megszerzése révén. Nézetem szerint nem volt szerenesés, hogy ezeket a vásárlásokat jóváhagyták, azt pedig határozottan kifogásolni vagyok bátor, hegy egyes esetekben, a helyi viszonyokat nagyon jól ismerő vármegyei albizottság megkérdezése nélkül, vagy annak véleménye ellenére történt a jóváhagyás. így például éppen Veszprém megyében is megtörtént, hogy egy nagy tőkével rendelkező hadianyaggyáros szerzett meg hasonló módon egy zsidóbirtokból alakított középbirtokot, amely vétel a gazdasági albizottság ellenvéleménye dacára lett jóváhagyva. Eltekintve azonban a zsidó birtokoknak szabadkézből való eladásától, a zsidó birtokoknak hatósági úton való kiosztásánál is nagy előnyöket élveztek azok, akik éppen onnan kaptak földet, hiszen tudjuk, hogy a vételár alacsonyan volt megállapítva. Ez helyes volt a zsidó birtokossal szemben, nem volt helyes azonban, hogy a juttatott is ezen a kedvezményes áron kapta a földet és mert ez niem jelentett egyenlő elbánást azzal ^ szemben, aki nem zsidó birtokból szerzett, illetve kapott földet a földbirtokpolitikai intézkedések során. Ezért a legteljesebb mér3 1942. évi július hó 15-én, szerdán. 69 tékben helyeselnem kell azt, hogy a jövőben ez meg fog szűnni és a földmivelésügyi miniszter úr kijelentései szerint nem lesz többé megkülönböztetés és kedvezmény azokna<k javára, akik zsidó birtokból fognak "földhöz jutni, mert ezek is teljes vételárat fognak fizetni, a vételárkülönbözet pedig a telepítési alapot fogja gyarapítani. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a múltban történt hibák a jövőben ne forduljanak elő. A földművelésügyi miniszter úr idevonatkozó nyilatkozatai e tekintetben a legnagyobb mértékben megnyugtatóak. A miniszter úr hangoztatta, hogy egészséges kisbirtokok létesítésére, a törpebirtokoknak kisbirtokokká való kiegészítésére van szükség és középbirtokok alakítását is. szükségesnek tartja. Ezt csak a legnagyobb mértékben helyeselhetem. A kis földmíveeexisztenciák megerősítébe és azok megteremtése a nemzeti élet legszilárdabb alapja, a középbirtok pedig egyrészt a köz részére való termelést szolgálja, másrészt pedig a mezőgazdasági haladás példamutatója és a vezetésre hivatott falusi középosztály létalapja. Ismételten hangsúlyoznom kell itt, hogy a zsidó birtokokból akár kisebb, akár nagyobb darab földet csakis a gazdálkodással hivatás- * szerűen foglalkozó és ahhoz értő egyéneknek szabad kapniok. Minden foglalkozáshoz kell bizonyos szakképzettség. Tisztviselő csak az lehet, akinek arra kvalifikációja van, banktisztviselő, kereskedő, iparos csak az lehet, akinek szintén meg van a hozzáértése, gyári munkás és egyéb szakmunkás is csak az lehet, akinek az illető szakmában jártassága van, így van ez mindenféle életpályán. Lehetetlen tehát, hogy a föld birtoklására mindenki egyformán képesítve legyen. Annak a földnek birtoklására, amely miként az indokolás nagyon helyesen mondja, nem lehet kereskedelmi árucikk és a föld. ugyancsak az indokolás szerint »nem csak jogok, de velejáró súlyos kötelességek forrása is«. Ezeknek a súlyos kötelességeknek a teljesítésére, a földnek akár- verejtékes testi, akár szellemi munkával való okszerű megművelésére, a föld gyümölcseinek termelő munkával való előállítására helyesen és tökéletesen csak az lehet képes, aki a földhöz hozzá van nőve, aki a földből és a földnek él, akit egész hivatása a földhöz köt, akinek részére a gazdálkodás nemcsupán mellékfoglalkozás és aki a földet nemcsupán tőkebefektetésnek tekinti. Miután a föld nem szaporítható a végtelenségig, be kell látniok a többi foglalkozási és hivatásos ágakhoz tartozóknak, hogy.nem juthat mindenki földhöz és bármilyen tiszteletreméltó és értékes tagjai is ők a nemzeti társ'adalomnak, nem mindenki vindiikálhatjaj magának azt. hogy ő is földhöz jusson, akkor, amikor a földből élők számára sem áll föld elegendő mennyiségben rendelkezésre. Éppen a közérdek kívánja meg azt, hogy azok kezében legyen a föld, akik azt meg tudják művelni és termelni tudnak nemcsak saját megélhetésükre^ hanem az összesség ellátására is. Annak biztosítása érdekében, hogy valóban olyanok kezébe kerüljön a föld, akik komolyan akarnak gazdálkodni, kimondandónak tartanám nemcsak a zsidóbirtokok kiosztásánál, hanem egyáltalában minden földbirtokpolitikai alapon történő juttatásnál azt, hogy a juttatott föld bizonyos időn keresztül, esetleg harminc éven át nem adható bérbe. Természetesen fel kellene , hatalmazni a

t földmivelésügyi miniszter urat arra, hogy bizonyos kivételes méltánylást ér-