Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-67

70 Az országgyűlés felsőházának 67. ülése demlő esetekben, mondjuk, családi okokból fel­mentést adhasson ez alól a rendelkezés alól. A zsidóbirtokok t juttatását bizonyos te­kintetben összefüggésbe kell hozni az általá­nos birtokpolitikai intézkedésekkel. Azon kell lenni, hogy minél több igényjogosult nyerjen kielégítést a zsidóbirtoikokból már csak azért is, mert ezáltal tehermentesíteni lehet az ősi keresztény magyar birtokok egy részét az igénybevétel alól, amit az 1940 : IV. te. rendel­kezései egyébként lehetővé tesznek. (Helyes­lés ) Éppen ezért olyan helyekre, ahol zsidó birtokokra vagy nincs elég igénylő, vagy pedig nemzeti szempontból kívánatos és meg­felelő igénylők nincsenek, feltétlenül áttele­pítést kell eszközölni szapora és színmagyar lakosságú vidékekről. Az pedig feltétlenül és szigorúan szem előtt tartandó, amire nézve nagyon örvendetes kijelentéseket hallottunk, hogy a zsidóbirtokok felosztása csakis a faj­magyarság földhözjuttatására, annak erősíté­sére használható fel. Ami az erdőket illeti, helyesnek tartom a törvényjavaslat erre vonatkozó intézkedéseit. Itt is szükségesnek tartom, hogy amennyiben egyének részére történik a juttatás, az erdő is csak igazán arra hivatott egyéneknek le­"gyen juttatva. A dolog természeténél fogva az erdőbirtok kisebb részekre való parcellázásá­ról nein igen lehet szó. Annak azonban néze­tem szerint nem lehetne akadálya, hogy oly községekben; illetőleg olyan vidékeken, ahol nincs közbirtokossági erdő, vagy ahol a kis­emberek nem rendelkeznek erdőterülettel, köz­birtokossági erdők létesíttessenek. Felhasználhatók lennének az erdők arra is, hogy azokból kárpótlást nyerjenek olyan közérdekeket szolgáló birtokok, mint például a tanítószerzet-rendek birtokai, az egyéb isko­lai, nevelési, közművelődési, közjótékonysági, vagy egyéb alapítványi célokra szolgáló bir­tokok, amelyek mezőgazdasági birtokrészük­ből az 193Ó:XXVIL, vagy az 1940 :IV. te. értel­mében bizonyos területet leadni kényszerül­nek. • De kárpótlást lehetne ebből adni egyes magánbirtokosoknak is mezőgazdasági birto­kuk egy részének igénybevételéért, sőt fel le­hetnie használni ezt csereterület gyanánt olyan birtokosok részére is, akik hajlandók lennének erdőterület fejéhen mezőgazdasági birtokuk­ból juttatás vagy telepítés céliára bizonyos területet átetngedni. A gyakorlatban ugyanis na­gyon sok olyan birtokos van, aki nem rendel­kezik erdőterülettel és aki nagyon szívesen cserélné el szántóterületének egy részét olyan erdőterületért, amely birtokának kiegészíté­sére szolgálna és gazdasági szükségletét biz­tosítaná. SŐt megengedhetőnek tartanára azt is, hogy csereterület nélkül is megszerezhesse­nek vásárlás útján egyes birtokosok kisebb erdőterületet saját gazdaságuk faszükségleté­nek ellátására. A miniszter úr is hangsúlyozza kijelenté­seiben & középbirtok nagy jelentőségét mind a termelés szempontjából, mind nemzeti szem­pontból. Erre a magam részéről is rá kell mutatnom. A magyar történelmi középosz­tály^ törzse a magyar birtokok társadalom volt. . A régi nemesi középhirtokos osztály — sajnos — nagymértékben kipusztult. A zsidók birtok­szerzése legelsősorban éppen ennek rovására történt. Amidőn középbirtok létesítéséről be­szélünk^ bizonyos mértékben a tradíciót is szem előtt kell tartanunk és a régi történelmi középbirtokos osztály megerősítését és feltá­1942. évi július hó 15-én, szerdán. masztását is elő kell segítenünk, amely jó­részben éppen a zsidóság terjeszkedésének lett áldozatává. A képviselőházban Padányi Gulyás Jenő országgyűlési képviselő vetette fel azt a gon­dolatot, hogy a zsidóbirtokok felosztásánál méltányos lenne lehetővé tenni, hogy a régi keresztyén magyar birtokoscsaládok tagjai, illetőleg leszármazottjai, amennyiben arra ér­demesek és anyagi erővel is rendelkeznek, az ősi bii'tok egy részét visszaszerezhessék, lehe­tőleg a régi lakóházzal és annak környékével együtt. Ez nagyon szép és feltétlenül a törté­nelmi tradíciókban gyökerező gondolat, ame­lyet örömmel teszek a magamévá. Természetes, hogy az ősi földhöz visszatérni kívánó család­nál nem lehetne akadály, hogy annak jelenlegi tagjai hivatásuknál fogva nem gazdák, hanem másfoglalkozású hasznos polgárai a hazának. Tölbb oldalról aggályok merültek fel ab­ban a tekintetben, hogy a zsidóbirtokok igény­bevételére vonatkozó eljárás, főleg az ellen­érték megállapítására vonatkozó rendelkezé­sek esetleg precedensül szolgálhatnak a ke­resztyén magyar birtokok tekintetében is. Ez­zel szemben áll az, hogy az 1940 : IV. te. ide­vonatkozó rendelkezései, amelyek ma érvény­ben vannak, egészen máskép szólnak és amed­dig ezek érvényben lesznek, addig ennek az aggálynak valóraválása semmiképpen sem fe­nyegethet. Meg vagyok róla győződve, hogy ez a veszély nem fenyeget mindaddig, amed­dig a jeleni kormány, illetőleg az azt követő jobboldali nemzeti irányú kormányok kezében van az ország kormányrúdja. A távolabbi jö­vendő szempontjából azonban mégis helyes és szükséges azt hangoztatni, és leszögezni, hogy semmiképpen sem tartanánk megengedhetőnek soha^ semmiféle viszonylatban, hogy a jelen törvényjavaslat, illetőleg a megalkotandó törvény rendelkezései bármily tekintetben is alkalmazást nyerjenek, akár az igénybevételi akár a vételár megállapítása tekintetében a keresztyén magyar birtokokra nézve. A földmívelésügyi miniszter úr a magyar szabadság, függetlenség és dicsőség ősi föld­jének és a magyarság újabbkori súlyos szen­vedései színhelyének, Erdélynek szülöttje, aki­nek lelkét a magyar faj iránti meleg szeretet hatja át. A megalkotandó törvény végrehaj­tása az ő bölcs irányítása mellett a földmíve­lésügyi minisztérium birtokpolitikai csoport­jának kiváló gárdájára vár, amelyet ő fejlesz­tett ki mai méreteire, és amelynek élén az or­szágos telepítési főigazgató személyében egy szakmájában kiváló és fajszeretettől ugyan­csak izig-vérig áthatott férfiú áll. Abban a meggyőződésben, hogy a minisz­ter úr és munkatársai kezébe a legjobb helyre lesz letéve a megalkotandó törvény végrehaj­tása, a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául teljes bizalommal elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Szólásra következik Berczelly Jenő felsőházi tag úr Ő nagyméltósága. Berczelly Jenő: Nagyméltóságú Elnök TTr! T. Felsőház! Az előttünk fekvő törvényjavas­lat alapján körülbelül 700.000 hold mezőgaz­dasági szántóföld és egyéb terület fog elvo­natni tulajdonosaiktól egy eddig szokatlan el­járással, amely nem a kisajátításnak törvé­nyes útján, hanem egy új, úgynevezett sema­tikus eljárással lesz igénvbevéve. "Ügy is, mint jogász, úgy is, mint földbir-

Next

/
Oldalképek
Tartalom