Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-67

Az országgyűlés felsőházának 67. ülése 194-2. évi július hó 15-én, szerdán. 67 Mélyen t. Felsőház! A zsidóság: anyagi hatalmának visszaszorítása annyira fontos és a nemzet létérdekét éppen ma annyira érintő probléma, hogy szerintem a jelen törvényjavaslat ezt a célt kellőképpen nem szolgálja. Ennek a t célnak szolgálatában intézményes, pozitív célokat megjelölő törvényjavaslatra lenne szükség, olyan törvényjavaslatra, amely erősebben domborítja ki éppen a faj védelmi szempontokat úgy, mint ahogyan felszólalásomban körvonalaztam. Kérem tehát a földmíveléstigyi miniszter urat, nyújtson be mielőbb a magyar törvényhozásban egy ilyen fajvédelmi jellegű birtoktörvényjavaslatot, Ä2 elmondottak szerint a jelen törvényjavaslatot nem fogadom el. (Éljenzés és taps a jobbközépen.) Elnök; Szólásra következik Jókay-Ihász Miklós felsőházi tag úr ő méltósága, Jókay-Ihász Miklós: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! *Az előttünk fekvő törvényjavaslat indokolása igen érdekes visszatekintést nyújt a magyar történelem elmúlt századai folyamán a zsidóság térfoglalásával szemben történlt intézkedés ékről* amelyek időnként meg-megújultak és amelyek elsőisorban éppen a zsidóság birtok-, illetőleg ingatlanszerzését igyekeztek megakadályozni. De nemcsak nálunk, ; hanem más államokban is történtek időről-időre a történelem folyamán az államhatalom részéről intézkedések a zsidóság térfoglalásával szemben. A zsidó fajnak vannak olyan tulajdonságai, amelyek nagyon erősen jellemzőek rá, és amelyek szinte fajtulajdonsággá váltak. Ezek között kétségkívül vannak olyanok, amelyek a faj saját szempontjából f nagyon értékesnek mondhatók, így az erős és fejlett üzleti érzék, a céljai megvalósításában való kitartó szorgalom és az összetartásnak az az erős ösztöne, amelyre alig van példa más fajoknál. Csakhogy az erős üzleti érzék és fejlett üzleti szellem a zsidóságnál módfeletti üzérkedési és nyerészkedési vággyá fajul el, amely mindenütt, ahol a zsidóság szabad érvényesüléshez jut. az anyagiak terén való határtalan terjeszkedésre, a korlátlan vagyonszerzésre és nyereséghajhászásra törekszik, és amely nem ismer semmiféle kíméletet mások jogos érdekeivel szemben. Ezek azok a tulajdonságok, amelyeknek következtében a zsidóság mindenütt, ahol erőre kap és elhatalmasodik, számbeli és erkölcsi súlyát messze meghaladó mértékben érvényesüli' éisi ez a tűlérvényeisüMs az, anyagi erők birtokában természetszerűleg átterjed a közélet terére is, ami viszont ismét természetesen kell. hogy azoknak a rovására essék. akik között a zsidóság él, tehát ama nemzet rovására, amely nekik hazát adott. Ez tette a zsidóságot ellenszenvessé és ez váltotta ki a védekezés ösztönszerű érzetét azokból a nemzetekből, amelyek között a zsidóság időrőlidőre elszaporodott és elhatalmasodott. Ez váltotta ki nálunk is^ az utóbbi idők folyamán az ilyen irányú intézkedéseket. Nem mesterségesen szított és megszervezett antiszemitizlïi us tehát, amely ezeket az intézkedéseket életrehívta, hanem egy történelmi folyamat, amelynek előidézője éppen a zsidóság hirtelen ós hihetetlen arányban történt számbeli és anyagi megerősödése és az államalkotó nemzet rovására történt túlérvényesülése. Kétségtelen, hogy ennek a törvényjavaslatnak a rendelkezései éppen úgy, mint a zsidók térfoglalásáyal szemben hozott egyéb intézkedések is, elég radikális módon igyekeznek megoldani a kérdést, mert hiszen nem csupán a megfelelő arányszámra igyekeznek visszaszorítani a zsidóság érvényesülését, hanem nagyon sok esetben úgyszólván teljes mértékben ki akarják szorítani a zsidóságot a gazdasági élet egyes tereiről úgy, mint éppen a jelen törvényjavaslat a föld birtoklásából. A régi, liberális szemüvegen át nézve ez talán nem látszik egészen méltányosnak és igazságosnak. Történelmi szemléleten át azonban ez a folyamat egészen természetes. Minden akció reakciót szül és minél erősebb volt az akció, annál erősebb lesz a visszahatás is. Épen a zsidóiság tárfoglalásának és elhatalmasodásánlak a gazdasági éleit terem aránylag oly rövid idő alatt, aránytalanul nagymértékben történt bekövetkezése szülte eat a visszahatást, amely ilyenformán minit történelmi szükségesség következett be. A törvény javaslat indokolása nagyon érdekes adatokat sorol fel arranézve, hogy a zsidóság a gazdasági élet egyéb ágaiban való erős térfoglalása mellett milyen rohamosan tört elő a földbirtok tulajdonba vétele és haszonbérlete terén is. Látjuk, hogy a közép- és nagybirtokok területének 16'5 százaléka volt zsidók tulajdonában, a nagy- és középhaszonbérleteknek pedig 38'4 százaléka volt 1925-ben a zsidók kezén. Ezek a számok már magukbanvéve mutatják, hogy a zsidóság mezőgazdasági téren is milyen erősen érvényesült és hogy itt is főleg a vezető pozíciókat foglalta el. Sőt miután a multak tapasztalata azt mutatja, hogy a zsidók először mint bérlők helyezkedtek el a földbirtokon és ott meggyarapodva később tulajdonai szerezték meer azt, ezekből a számokból a jövendő valószínű lejlődés képe is előre vetette már a maga árnyékát, ami azt jelentette volna, hogy ha az. államhatalom nem parancsolt volna megálljt, akkor előreláthatólag folytatódott volna a: eddig megindult folyamat ési a zsidó birtokok aránya még nagyobb mértékben növekedett volna. Ezek a számok tehát magukbanvéve élénken igazolják a sürgős közbelépés és az intézkedés szükségességét. A törvényjavaslatot indokolása fajvédelími javaslatnak mondja és a földmívelésügyi miniszter úr is nyomatékosain ihlangsűlyozza ezt kijelentéseiben. Az indokolás többek között azt mondja, hogy: »az államra nézve fontos, hogy a föld azoknak a kezében legyen, akik tagjai a nemzeti közösségeit alkotó történelmi népességnek« — »akikben a közösséghez való tartozás, annak erköTesli jelentősége tudatosan él és hatékonyan működik«. A földmívelésügyi miniszter úr képviselőházi kijelentései szerint az élniakaró^ nemzetnek kötelessége, hogy az ország földjét az államfenntartó réteg «'zámára biztosítsa. Mindezeket teljes mértékben aláírom és azt vallom, hogy ha faj védelmi jellegű lesz a megalkotandó törvény a zsidósággal szemben, úgy fajvédelmi célja kell, hogy legyen a magyarság megerősítése tekintetében is, vagyis kell. hogy a zsidóság tulajdonából elvont földek maradéktalanul az államalkotó magyarság birtokába kerüljenek és ezízel is szolgaijaik a magyarság: anyagi és nemzeti megerősítését. Éppen, miután elsősorban fajvéídelmi célja van a törvény javaslatinak, helyes, ihogy annak megállapítása tekintetében, hogy ki a zsidó,