Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-66

60 Az országgyűlés felsőházának 66. ülése 194-2. évi július hó 14-én, kedden, Ilyen körülmények között szükségesnek látta az ügyvédi kar, hogy a kormányhoz forduljon azzal a kérelemmel, hogy az alap növelése céljából és ezáltal az ellátási összeg nagyságának meghatározása okából nyújtsa be ezt a törvényjavaslatot, amely szerint az ügyvédi kereseti adónak alapját véve alapul, minden egyes ügyvéd bizonyos percentuációval köteles hozzájárulni az intézet fenntartásához. Ez kissé szintén önmegadóztatás. Ezt a törvényjavaslatot az ügyvédi közvélemény egyáltalában örömmel üdvözölte, az ügyvédi kamarák és az Országos Bizottság mind elfogadta. Nagyon kérem a

r mélyen t. Házat, méltóztassanak ezt a törvényjavaslatot elfogadni, mert ez nemes szociális alkotás, a kulcs nem magas és progresszíven van megállapítva: aki többet keres, az nagyobb kulcs szerint járul hozzá az alaphoz, aki kevesebbet keres, az kisebb kulcs szerint. Én belátom azt, ami a törvényjavaslat indokolásában ki van mondva, hogy ma máskép nem lehet megerősíteni intézetünket, mert minden ügyvédre általában lineáris módon kivetni egy nagyobb járuléki összeget lehetetlen, a mai rossz kereseti és gazdasági viszonyok ezt nem tűrnék el- Ma tehát a közösség eszméjéből kifolyólag, aki tehetősebb, annak nagyobb mértékben, aki kevésbbé tehetős, kisebb mértékben kell hozzájárulni a segítséghez. A jóléti hozzájárulás — a törvény világosan kimondja — minden tekintetben azt a célt fogja szolgálni, mint az 1908 : XL. te. által megállapított évi járulék, tehát ezt nem lehet az ügyvédi nyugdíjra felhasználni, csupán rokkant-, árva- és özvegy ellátásra. Tartsuk szem előtt, méltóságos Felsőház, azt a bifurkációt, amelyet az 1908:XL. te. és az 1914:LII. te. létesített. Az egyik egy gyámolító intézet, a másik egy nyugdíjintézet. Nagy különbség van a rokkantsági ellátás és az ügyvédi nyugdíj között. A rokkantsági ellátást csakis rokkant ügyvéd kaphatja, ellenben az ügyvéd a nyugdíjat 65. életévének betöltése és tízévi ügyvédeskedés után tekintet nélkül arra, hogy rokkant-e vagy nem rokkant, vagyonos-e vagy nem vagyonos, megkapja. Az államsegély a minisztérium gondoskodása folytán, amiéit hálás köszönetet kell mondanom az intézet nevében az egész kormánynak, de kiváltképpen az igazságügyminiszter úr ő excellenciájának, megnövekedett 410.000 pengőre. Tudniillik, amióta visszacsatoltuk Felső-Magyarországot, Kárpátalját, az ország keleti részét, Erdély északi ' részét, a Délvidéket, az államsegély az eredeti 220.000 pengőről megn övekedett 190.000 petngő vei. Mégis ki kell jelentenem, hogy nyugdíja az ügyvédi karnak nem lesz mindaddig, amig az államsegélyt nem fogjuk felhasználni a nyugdíjalap létesítésére, vagyis más szóval, amíg az átmeneti segélyek nem fognak megszűnni, amelyeket most a rokkant ügyvédeknek, az árváknak és az özvegyeknek adunk, azért mert teljesen elveszítették befizetett tőkéjüket és így de lege nem járna nekik semmi. Az indokolás elismeri, hogy az .intézet fenntartása szükséges, hogy az Kozszükségletet elégít ki. Én azt mondom, hogy politikai szempontból is rendkívül fontos ennek az intézménynek fenntartása, mert amikor az ügyvédek megalapították ezt az intézetet, már akkor tanújelét adták annak, hogy az egyéni érdekeket alá kell rendelni a közérdeknek. Szükséges az intézet fenntartása azért, hogy a szociális nyomort nagymértékben enyhítse és szükséges azért, mert — gondolom — példát fog adni ez az intézmény a többi szabadpályán működő egyéneknek, szervezeteknek és testületeknek, hogy iparkodjanak hasonlót teremteni. A magyar ügyvédi karnak mindig nagyon jelentős szerepe volt a magyar közéletben, mind a társadalmi, mind a politikai életben. Nem akarok most a Deák Ferencekre és a Kossuth Lajosokra hivatkozni, csak arra hívom fèî a méltóságos Felsőház figyelmét, hogy a parlamentáris kormányzás életbelépte ota hány száz és száz kiváló államférfiút, minisztert, államtitkárt, bírót, egyetemi tanárt es képviselőt szolgáltatott ez a kar az országnak. Megérdemli tehát ez a kar, hogy róla jóakarattal emlékezzenek meg és hogy kívánságait, amennyire lehet, teljesítsék. ' '. Az igazságügyminiszter úr a képviselőházban kijelentette azt, hogy ő az ügyvédi foglalkozás es az ügyvédi hivatás nemességérő] iíl/n£«A í«

V

'°KÍ^

ól

r.

es

J

an Shelve, kijelentette továbbá azt is, hogy az indokolásnak egy passzusa ugy értelmezendő, hogy az államsegélyt nem akarják a jövőre megszün v1SÍ™

S

?

Pan a ma

\.f

a

^asági és financiális viszonyok nem engedik, hogy ez folyósíttassék. £S következtében tárgytalanná vált az a rílSír m

i - y

. az- ^saeüeyminifizter úrhoz a nyugdíjintézet részéről adatott be mnUh^VíJ^ ka

? hivatását úgy, amint a múltban tette, a jövőben is teljesíteni fogja mégpedig nemcsak a jogvédelem terén, hanem szolgalatokat fog tenni továbbra is a nemzet. nek a nemzet nagy erdekeinek is, őre lesz továbbra is az alkotmány fenntartásának, a jogeszme kifejlesztésének és a haladás biztosításának. Az ügyvédi kar azt hiszi, szerénytelenség nélkül elmondhatja magáról is azt, hogy Mercedes detur fidei probatae. Az ügyvédi kar miridig hű volt az államhoz, a joghoz és hű lesz a jövőben is. Ezek mellett az elgondolások mellett a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadom. (Éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Hoepfner Guido felsőházi tag úr. Hoepfner Guido: Nagyméltóságú Elnök úr! Mély en t. Felsőház! Amikor az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet fedezeti alapjának növelése tárgyában elénk terjesztett törvényjavaslatot kézhez vettem és annak nemcsak helyes, hanem meggyőző indokolását is elolvastam, önkéntelenül eszembe jutott egyik vezető politikai előkelőségünknek az a 2—3 év előtti feltűnő nyilatkozata, amelyben szomorúsággal és szinte szemrehányóan.. csodálkozásának adva kifejezést állapította meg azt, hogy a fiatalság már pályafutásának kezdetén a nyugid íjra gondol. Igaza volt, hogy ezt kifogásolta, igaza volt abban, hogy ez helytelen irányzat, amely szöges ellentétben áll_ az állam és a nemzet azon érdekével, hogy minél több önálló, adófizető, államfenntartó exiszítencia keletkezzék, de nem kutatta az okát. A jelén törvényjavaslat és ennek indokolása megadja a magyarázatot. Szemrehányás ezért nem érheti a fiatalságot, amely okulva Öreg szülei, vagy öreg ismerősei szomorú helyzeté. nek láttán, természetszerűleg azon igyekszik, hogy ugyanilyen szerencsétlenül ne járjon, öregségének, munkaképtelenségének idején. A fiatalság látta, amint szorgalmasan dolgozó, takarékos, tisztes, önálló exisztenciák öregségükre nehezen gyűjtött — mert a mérnöki fog-