Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-66
Az országgyűlés felsőházának 66. ülése 1942. évi július hó 14-én, kedden. 59 fogadott végszerkezetben, igen vagy nem? (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjaviaslatot a képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik az, igaziságügyi bizottság jeelntése alapján az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet fedezeti alapjának növeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy az igazságügyig bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. vitéz Görgey László jegyző (felolvassa a bizottság jelentését). Elnök: Szólásra jelentkezett Papp József felsőházi tag úr ő méltósága. Pap József: Nagyméltóságú Elnök Ür! T. Felsőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat hat §-ával rövid kis törvényjavaslat benyom mását teszi, lényegileg azonban tartalmánál fogva egy igen fontos szociális kérdést old meg és nagyjelentőségű lesz kihatásaiban. En ezt a törvényjavaslatot Örömmel és megnyugvással fogadom, nemcsak mint gyakorló ügyvéd, aki már 57 éy óta gyakorlom az ügyvédséget, de mint az Országos tîgyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet elnöke is, amelynek 29 év óta állok élén. Ez a törvényjavaslat egy hatalmas sarkkövet képez a szociális épületnek az alátámasztásánál, A mai kormány és általában a háború utáni kormányok, a szociális politikának voltak a hívei és röviden azt értették szociálpolitika alatt, hogy a rászoruló nagy rétegek ne momentán kisebb, vagy nagyobb segélyekben részesüljenek, hanem olyan intézményeket^ kell létesíteni, amelyek biztosítják ezen rétegeknek — amennyire lehet — a tisztes megélhetését. A magyar ügyvédi kar már 50 évvel ezelőtt is tudatában volt annak, hogy az egyes foglalkozási ágak és osztályok között valódi szolidáris gondolkodás, érzés és együttműködés csak akkor lehetséges, ha a szociális gondolat, a társadalmi igazság megvalósul és éppen azért elhatározta, hogy egy intézményt létesít saját erejéből, a kormány minden támogatása nélkül, amely a rokkanttá vált ügyvédeket, ügyvédi árvákat és ügyvédi özvegyeket gyámolítja. Ez az intézet létrejött az 1908 : XL. te. megalkotásával. Ezen törvény megalkotásánál nagy nehézségek voltak, mert az egyes kamaráik decentralizálva, mások pedig központilag, országosan kívánták az intézetet felállítani és még a kormánnyal is kellett harcot vívni, mert aggályok mutatkoztak arra nézve, vájjon az egyéni szabadság megengedi-e azt, hogy a törvény kötelező belépést mondjon ki minden ügyvédre vonatkozólag. Meg kellett Mzonban alkotni &z intézetet azért, mert már ötven évvel ezelőtt is nyomor volt az ügyvédi karban, ezt a nyomort pedig csak karitatív módon és kis mértékben tudták orvosolni. Hogy csak egy példát hozzak fel, 1885-ben az ügyvédi rendtartás fönnállásának tizedik évében 1550 forintot irányzott elő a budapesti ügyvédi kamara, mégpedig úgy, hogy ebből hét özvegy 80—80 forintot, kilenc özvegy 60—60 forin. tot, tizenkét ügyvéd ápolási díj címén 25—25 forintot kapott és öt ügyvéd temetési költsége 30—30 forint volt. Megalakult tehát az 1908 : XL. te. által alkotott intézet, ez azonban aem nyugdíjintézet volt, bár a törvény címében benne van a »nyugdíjintézet« szó. Csak az 1914 :LI1. te. építette ki az aggkori Öregségi ellátást, az úgynevezett ügyvédi nyugdíjat, világosan, ha. tározottan kimondva, hogy a törvényhozás erre a c'lT*a évi 500.000 aranykorona államsegélyt szavazott meg. Ez a nyugdíj, ez az öregségi ellátás azonban a mai napig sem lépett életbe, mert a következő dolgok történtek. Jött először Trianon, továbbá elveszítette az intézet eddig összegyűjtött tartaléktőkéjét, amely 12 és félmillió aranykoronát tett ki, az államháztartás egyensúlyának fenntartásáról szóló 1942 : IV. te. megszüntette az 500.000 aranykorona államsegélyt, az igazságügyminiszter törvényhozási felhatalmazás alapján felfüggesztette az intézetnek azt a kötelezettségét, hogy az 1914 : LII. te. alapján aggkori ellátást kell szolgáltatnia, és ami a legnagyobb baj volt, az infláció következtében beállott veszteségek folytán a rokkant ügyvédek, az árvák és özvegyek egy garast sem kaphattak, mert az erre a célra szolgáló tartalékok felemésztettek. Ennek folytán a törvényhozás felhatalmazta az ígazságügyminisztert, hogy azt az államsegélyt, amelyet 500.000 pengő helyett évről-évre fokozatosan mindig nagyobb és nagyobb összegben szavaz meg a költségvetési törvényben, ne nyugdíjra fordítsa, hanem a rokkant ügyvédeknek, az özvegyeknek és árváknak ellátására. Ez azóta is mindig így^ van. Ennek következtében meg kell állapítani, hogy az ügyvédeknek nincs nyugdíjintézetük. Az évi járulékok úgy, mint harminc évvel ezelőtt is, ma is keveset tesznek ki, úgyhogy a járulékok és az államsegély együttvéve a legminimálisabb létfenntartási költségek alapulvétele mellett sem tudják biztosítani a rokkant ügyvédek, az özvegyek és árvák tisztességes ellátását. Az intézet és a magyar ügyvédi kar ezeket az állapotokat nem nézte ölbetett kézzel, de arra az álláspontra helyezkedett : segíts magadon és akkor megsegít az Üristen, mert az autonómia harcaiban megtanultuk azt, hogy az egységben, az egységes akarásban és cselekvésben van az erő. Ennek következtében kieszközöltük, hogy a kormány rendeletet bocsátott ki, amely szerint a közmegbizatások után járó honoráriumoknak 10%-a a nyugdíjintézethez fizetendő, — ez tehát az ügyvédek önmegadóztatása — kieszközöltük, hogy az 1930:XXXL te. kimondotta, hogy az ügyvédi meghatalmazásra pótilletéket kell ragasztani, amelyet sem a saját félnek, sem pedig az ellenfélnek felszámítani nem lehet- Ez is önmegadóztatás. Mindig szorgalmaztuk továbbá az igazságügyi kormányzatnál az állami segély felemelését. Az intézet így lassan-lassan megerősödött. Hiszen 1925-ben, amikor mélypontján volt az intézet, csak 465 egyénnek adott ellátást, még pedig romlott koronákban, amelyek pengőre átszámítva kitesznek 378.676 pengőt, 1941-ben pedig az intézet már 1564 egy énnek adott ellátást, még pedig 1,172.486 pengő összegben. Ebben az ellátásban a rendes ellátás csak 534.191 pengő, az átmeneti segély pedig még mindig 643.294 pengőt tesz ki.
