Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-66

52 Az országgyűlés felsőházának 66. i pálya elvégzését, de bizonyára szívesen jelent­kezűének és köteleznék magukat az állami szol­gálatra a neveltetés ellenében. (Folytonos zaj.) Nagyon szépen kérem a mélyen t. felsőházi tag urakat, méltóztassanak csendben meghall­gatod, mert ha csend nincs, lehetetlenség el­mondanom mondanivalóimat. (Halljuk! Hall­juk!) Tudomásom szerint a honvédelmi minisz­ter úr 182 ilyen ösztöndíjat tudott biztosítani, és az ösztöndíjasok a diploma megszerzése után bon védelmi szolgálatra j elein tkeznek majd. Ezt meghonosítani a közérdek szempont­jából nagyon kívánatos lenne itt is. Ezért fel­hívom a belügyminiszter úr figyelmét mély tisztelettel, hasonló ösztöndíjak alapítására, ami az utánpótlás lehetőségét jórészt biztosí­taná. Mielőtt a kórházi kérdéssel foglalkoznék, meg kell emlékeznem az orvosi (nyugdíj és jó­léti intézmények kérdéséről is. Sajnos, a ma­gyar orvosi rend nyugdíjkérdése igen hiányo­san van megoldva, tulajdonképpen csak rész­leges megoldás, mert hiszen az Országos Orvo­si Szövetség Nyugdíjintézete az alapja, és ez elsősorban biztosító intézmény gyanánt kí­vánja az orvosok érdekeit szolgálni. Az orvosi tömegek munkaképtelensége, valamint öreg­sége esetére semmiféle megfelelő intézmény rendelkezésre nem áll. Hasoinló a helyzet a jó­léti intézmények terén is. Betegség, munka­képtelenség, elöregedés, kórházi vagy szanató­riumi kezelés, baleset, stb. eseteiben teljesen minden támogatás nélkül állunk. Özvegyi, ár­vasági, valamint neveltetési segítség simcs. Ezek a komoly kérdések évek óta foglalkoztat­ják és képezik gondoskodása tárgyát a ma­gyar orvosi rendnek. Az Országos Orvosi Ka­mara egy külön bizottságot küldött ki, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik, és elaborátumá a belügyminiszter úrnak már elő is terjesz­tette. Tudomásunk Van arról, hogy egy ta­nácskozás lehetősége belátható időn belül be­következik^ amely foglalkozni óhajt ezzel a kérdéssel. így remény van arra, hogy az orvosi rendet a legközvetlenebbül érintő kérdés mi­előbb à megvalósulás stádiumába fog lépni. Az ország örvendetes területi gyarapodá­sával kapcsolatosan az orvosi kamarák száma is megszaporodott, azonban ezeknek ia kama­ráknak a teljes megszervezése még nem történ­hetett meg, mert a feltételek jórésze, illetőleg a fellebbezések még nem nyertek elintézést. Az országos kamara nevében mély tisztelettel ké. rem a belügyminiszter urat, hogy ezt a kérdést közmegnyugvásra minél előbb megoldja és ren­dezze. Mert a mai helyzet már sokáig nem tart­ható, fenn. A kamarán kívül lévő orvosok egész sora folytat magángyakorlatot ellenőrzés, fel­ügyelet és felelősség nélkül, ami semmiesetre sem kívánatos. Meg kell emlékeznem arról a tényről is, hogy a tudományegyetemek egy némelyike a törvényadta kereten bejül, ha bár elenyésző kis számmal, még mindig felvesz zsidó fajú hall­gatókat az egyetemre. Mondom, ez törvény­adta joguk, de tekintettel arra a körülményre, hogy a kamarák a létszámhoz képest megálla­pított zsidó százalékos arányszám után a meg­engedettnél többet már nem vehetnek fel, be­látható időn belül egyáltalában nem fognak felvenni zsidó fajú orvosokat. E miatt végérvé­nyesen szüneteltetni kellene a zsidó fajú hall­gatók felvételét az egyetemre, mert hiszen dip­lomával a kezükben kamarai tagokká amúgy ése 194-2. évi július hó 14-én, kedden, sem lehetnek. Nem igazságos és nem helyes el­járás tehát zsidó fajú diplomásokat az életbe menni engedni, akik a kamara tagjai nem le­hetnek. Itt kell megemlékeznem arról is, hogy a törvényjavaslat egy pontja, a 3. § az 1939:IV.' te. értelmében bírálja el a kivételezéseket, tud­niillik,'hogy ki tekintendő zsidónak, ami meg­ítélésünk szerint nem egészséges és nem helyes felfogás. Ma, amikor elvileg iaz 1941 :XV. te. alapján, tehát faj védelmi alapon áll mindenki, akkor a régi törvény, tehát az 1939-es törvény aliapján elbírálni a kivételezést, semimiesetre sem helyes és igazságos a mi felfogásunk sze­rint. Meg óhajtok emlékezni röviden a kórházi orvosok kérdéséről is. Elvileg kimondandónak és megvalósítandónak tartja az egész magyar orvosi rend az ország területén működő vala­mennyi kórház államosítását. Ismerjük ebben a tekintetben a belügyminiszter úr felfogását, hogy bár elvileg maga is kívánatosnak tartja ezt, az ország jelenlegi anyagi helyzetében azonban kivihetetlennek mondja. A visszacsa­tolt területek kórházainak javarészét államo­sították, ami reményt nyújt arra, hogy ezek a kórházak a lehetőségig kellőképp berendezve, felszerelve, szakszerűen és korszerűén teljesít­hetik hivatásukat, szakképesített orvosok ve­zetése mellett. A kórházkérdés egy nagyon komoly és sok tekintetben aggodalmat is keltő probléma. Tehetném talán azt a súlyos kijelentést is, hogy a kórházaink jórésze csődbe jutott a má­sodorvosi kar hiánya miatt é^ a korszerű be­rendezés éis felszerelés feltűnő hiánya^ miatt. Alkalmam volt a szabadkai, zombori és újvi­déki kamarai tagértekezletek során az ottani kórházakat is megtekinteni és alkalmam volt megállapítani, hogy ezek siralmas állapotban vannak. A megelőző impérium közegészség­ügyi kérdésekkel alig foglalkozott, és huszon­négy év multán olyan állapotokat talált a ma­gyar királyi kormány, amelyek egyenesen két. ségbeejtőek. A népbetegségek, a tuberkulózisba venerea, a trachoma, a malária, valamint más fertőző betegségek aratnak, az egészségügyi kormányzat által megtett intézkedések t azon­ban reményt nyújtanak arra, hogy mielőbb megnyugtató állapotok következnek be. A kór. házak állapota eíszomocító. Johann államtit­kár úrnak alkalma volt betekinteni legutóbb ebbe a kérdésbe Zomborban és Szabadkán. Hiszem, hogy az ott látottak alapján sürgős segítséget fog nyújtani ezeknek a városoknak, amelyek a maguk erejéből ezt a két kórházat talpraállítani nem bírják. Ügy értesültem, — örömmel állapítom meg — hogy Szabadka ja­vára négyszázezer pengős kölcsönt folyósít az állam, az egészségügyi kormányzat, hogy kór­házát valamennyire legalább karba helyez­tesse. Hasonló támogatás volna szükséges elvi­tathatatlan módon Zombor részére is. A zom­bori kórház lehetetlen állapotban van. A szerb impérium épített ott egy nagy objektumot, amely kívülről gyönyörű szép alkotmány, be­lülről azonban teljesen tönkre van téve, lehe­tetlen, hasznavehetetlen állapotban van. Emel. tetett ott egy másik épületet is négyszáz hold magyar föld alapítványából. Ezt a négyszáz hold magyar földet eladta a szerbeknek, és az értékéből egy házat épített. Ez az egyetlen ob­jektum áll ma rendelkezésre az összes társa­dalmi osztályok számára. Meg kell azonban

Next

/
Oldalképek
Tartalom