Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-66

Az országgyűlés felsőházának 66. íi állásra csak a szociális munkájuk jelentőségéhez és felelősségéhez mért és arra alkalmas orvosok alkalmazhatók. Az orvosok anyagi helyzetét kellőképpen meg kell alapozni, mert csak, ezzel lehet szép hivatásukat megnemesíteni és vonzóvá teinni. Erre a vonzóerőre nagy szükség van, annál is inkább, mert az utóbbi években feltűnően lecsökkent az orvosi pályára törekvők száma. Az egész vonalon elidegenedés észlelhető ettől a pályától, aminek magyarázatát adhatja az előzőkbein már említetteken kívül a rossz anyagi helyzet, a lakosság és a széles néprétegek anyagi nemteljesítő képessége is, A belügyminiszter úr közmegnyugvásra állapította meg, hogy a városi, községi és körorvosok a tisztiorvosi státusba is átvehetők, ami biztosítja a fizetési fokozatban is az előmeneteli lehetőséget. A községi és tkörorvosok remélhetőleg automatikusan fognak előlépni a rang- és rendfokozati előléptetés szempontjából, megfelelő szolgálati pragmatika alapján. , A községi és körorvosok közül többem fordultak hozzám azzal a kijelentéssel, hogy azt hallották volna, hogy a magasabb korbelieket, mondjuk, a 60 éveseket az államosítás során nyugdíjazni fogják. Egy pillanatig sem hittem ebben, és valami rémképet és balhiedelmet vélek felfedezni részükről, mert hiszen az államosításnak nem lehet érdeke, hogy amikor ma a községi és körorvosok számában olyan nagy hiány van, ezt a hiányt még növeljük munkaképes orvosok nyugdíjazásával. Meggyőződésem, hogy a belügyminiszter úr is igen megnyugtató kijelentést fog tenni ebben a kérdés, ben. Meg kell említenem ennél a kérdésnél, habár nem tartozik közvetlenül a belügyminiszter úr hatáskörébe, a magyar államvasúti orvosok siralmas és szánalmas helyzetét. (Zaj.) Ök is a rendes státusba akarnak jutni, és nem kívánnak mást, mint a jogi és mérnöki képesítéssel rendelkezők. Egészen különlegesen kialakult álláspont az, hogy az orvosi tanács, adói állásom kívül magasabb rendfokozatot nem érhetnek -el, kivéve az igazgatóságnál beosztott orvosreferenseket és a Máv.-kórház főorvosát. Elszomorító jelenség, ha az az orvos, aki olyan hosszú életpályát fut be, olyan nehezen és nagy költségek árán szerzi meg a diplomáját, az államvasutaknál beszegődve, oda beállva magasabb állást nem érhet el akkor, amikor a jogász és a mérnök, akinek ezt az előmenetelét egy pillanatig sem sérelmezem, sőt örömmel^ állapítom meg, a magasabb rendfokozatot eléri. Az államosítás természetesen magával hozza azt is, hogy az orvosok áthelyezhetők legyenek. Ez magától értetődik. Fontosnak tartja azonban az orvosi kamara memoranduma ebben a vonatkozásban azt is kifejezésre juttatni, hogy az áthelyezések elvileg az illetők érdekeinek sérelme nélkül és szemmel tartásával valósíttassanak meg, tehát áthelyezés esetében őket mégis csak kérdezzék meg. Olyan esetekben azonban, amikor az áthelyezés fegyelmi okokból vagy büntetési célzattal történik, természetesen a felettes hatóságnak joga, sőt esetleg kötelessége is, hogy úgy járjon el, ahogyan azt a. leghelyesebbnek találja. Az áthelyezés lehetősége kisebb községekből, falvakból jobb javadalmazással 'bíró centrális fekvésű városokba, ahol az illetők gyermekeiket is neveltethetik, vagy ahol iobban boldogulnak, megnyugtató és igen helyesnek találásé 194-2. évi július hó 14-én, kedden. 51 juk magunk is. Mi így szeretnénk értelmezni az orvosi áthelyezés kérdését. Igen fontos kérdés a községi és körorvosi kinevezéseknél aziok Jelhelyezési leheltősége, vagyis a lakáskérdés. A belügyi kormányzat mar eddig is intenzíven foglalkozott ezzel a kérdéssel, tudatában lévén annak, ismerve a helyzetet, hogy a községékben, falvakban milyen nyomorúságos elhelyezési viszonyok vannak és ezen segíteni óhajtván, az orvosok részére lakóházakat és megfelelő épületeket igyekszik építeni. Azonban még mindig nagyon sok tennivaló van. A községek egész sora nem adja meg az orvosok jórészének azt, hogy legkisebb kulturális igényeiket kielégíthessék. Nagy elhatározás szükséges tehát sok esetben ahhoz, hogy községi orvosi állásokat orvosok «elfoglaljanak. (Folytonos zaj-) Kérem a nagyméltóságú Elnök urat, méltóztassék egy kis csendet teremteni. (Halljuk! Halljuk!) Ebben a tekintetben még nagyon sok tennivaló van és a törvényhatóságoknak kötelességük volna a nép legszélesebb rétegei érdekeinek védelmében orvosi lakásokat építtetni és ezzel a nép legszélesebb rétegeinek közegészségügyét szolgálni. Biztosítani kell a letelepülés lehetőségét is a községekben, megfelelő anyagi támogatással és házassági kölcsönök nyújtásával is, aminél alapul szolgálhat a szociális alap, illetőleg a Nemzeti Onállósítási Alap is. Fontos közérdek az is, hogy a falusi orvosok szabadsága biztosi ttassék a helyettesítés kérdésének megoldásával, tanulmányi szabadságok lehetővé tételével; az orvosi továbbképzés érdekében legalább négyévenkénti turnusokban tudjanak a községi és körorvosok városokban együttes továbbképzés céljából megjelenni, természetesen szemmeltartva azt is, hogy ez a továbbképzés kifejezetten gyakorlati jellegű legyen. Itt kell megemlékeznünk az orvosképzés és az orvosi utánpótlás igen nagy fontosságáról. Az orvosképzés kérdése államdóan foglalkoztatja az illetékeseket és az arra hivatottakat, a tudományegyetemek professzorait és magát a minisztériumot is. A tantervek megváltoztatását is célul tűzték ki, A gyakorlati kiképzésnek nagyobb teret kellene adni. Általános tudással és gyakorlattal rendelkező orvosokra van elsősorban szükség, akik — amint a múltban is — helytállanak és minden körülmények között tudják is teljesíteni kötelességüket. Csak ez a felfogás biztosíthatja a községek, a falvak és a tanya világ népének biztos és tökéletes gyógykezelését és életlehetőségeit. A szakképesítés túlteng. Magyarázata az, hogy az orvosok tömegei a városokban helyezkedvén el, általános gyakorlatot mem óhajtanak folytatni, inkább a szakszerűségre törekszenek. Fontos volna az is, hogy mielőtt valaki a gyakorlati életbe átmegy, megfelelő kórházi gyakorlattal rendelkezzék. Az orvospótlás hiánya gondot okozhat a mai viszonyok mellett, mert hiszen — amint említettem — az utánpótlás lassanként mindjobbam csökken és csökken. Kívánatos lenne, hogy amiként a hónvédelmi miniszter úr a honvédség utánpótlására Ösztöndíjakat alapított, ugyanúgy a belügyminiszter úr a falusi, valamint kórházi orvosok állományának pótlására szintén alapítson ösztöndíjakat, így az Ösztöndíjasok felett rendelkezési joggal is bírna, és ezeket községekben helyezhetné el a diploma megszerzése után. Megítélésünk szerint lennének, akiknek anyagi viszonyai mem engedik meg a költséges orvosi •