Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-66
/ Az országgyűlés felsőházának 66. ülése 1942. évi július hó 14-én, kedden. 45 tába bocsátkozni a keresztény egyházakkal és azoknak általam nagyrábecsült vezetőségével, akik bizonyára meggyőződésből állanak azon az alapon, hogy a keresztség szentsége átalakító hatással van. Magam is jó keresztény vagyok, erős katolikus, egyházam, hű fia, azonban az átalakítás lehetőségére vonatkozó tantétel a gyakorlatban nem mindenkor válik be. Meg kell állapítanom azt, amit ma már a törvény is kifejezésre juttat, hogy a zsidóság nem felekezet — a magyar törvények mondták ki ezt, — hanem faj. Faji alapon joga van az élethez, joga van ahhoz, hogy érvényesüljön, fennmaradjon, erősödjék, boldoguljon minden vonatkozásban, joga van ahhoz, hogy fajilag kiélhesse és kiélje magát, de nincs joga ahhoz, hogy a magyar nemzetet, annak egységét megbontsa, magyart a magyarral szembeállíthasson és közéjük éket verhessen. Az az irányzat, amely nálunk sajnálatosan felülkerekedett évtizedeken keresetül, terem» tette meg azt az állapotot, aminek a következményeképpen a kormányzat szükségesnek lattá végre e kérdés rendezését, beavatkozni és olyan rendszabályokat alkotni, amelyek alapján _ a zsidóság fokozott érvényesülését csökkenti, illetőleg meg is szünteti. A mai sorsdöntő órák tudatára kell, hogy ébresszenek mindenkit kivétel nélkül, hogy ez a kérdés nemcsak a magyar nemzet kérdése, de egésszen világosan elsősorban az európai nemzetek és államok kérdése. Azok a ; kapcsolatok, amelyek az egész zsidóságot összekötik, azok a nagy elvi és világnézeti különbségek, amelyek minket tőlük elválasztanak, nem engedhetik meg azt, hogy egymással szembekerülhessünk. A zsidókérdést úgy is mielőbb és pedig végérvényes módon meg kell oldani. Az előttünk fekvő törvényjavaslat azoknak a hozzátartozóit, azok érdekeit védi, foglalja magában és óhajtja megvalósítani, akik a hazával szemben kötelességüket teljesítették és áldozatokat hoztak és fognak hozni. Ezek különleges elbírálást érdemelnek. Sajnos, mint az utóbbi időben ismételtem, ez alkalommal is a zsidók különleges aïbiralasanak kérdése került előtérbe, ami alkalmas arra, hogy a javaslat egyik fontos, sarkalatos pontját és pedig a 3. §. 3. pontját vita tárgyává tegye és amelynek eredményeiképpen az együttes bizottság az eredeti és pedig a képviselőház által elfogadott törvényjavaslatban megállapított ezt a pontot nem eredeti szövegében tette magáévá, azaz nem az 1941 : Xy. te. alapján, fajvédelmi alapon bírálja el a kivételezést, hanem azt az 1939 : IV. te. alapján óhajtja megvalósítani. IJgy hiszem és meggyőződésem, hogy a felsőház töhbsége is azon a nézeten van, hogy ezt semmiesetre sem teheti magáévá. Vezető politikai egyének, nemcsak képviselők, do miniszterek állapították meg, hogyl a kérdéses 1939 : TV. te. homályos, félremagyarázható és számtalan kibúvója van. És kimondották elvileg annak szükségességét, hogy ezt új törvényjavaslattal kell pótolni. Ezt tette sok tekintetben az 1941 : XV. te., amit röviden fajvédelmi törvénynek szoktunk nevezni. Egyenesen csodálatos és érthetetlen, hogy akkor, amikor újabb törvény szabályozza a zsidókérdést, illetőleg a kivételezést, hogy ki tekinttessék zsidónak, akkor visszatérünk egy megelőző, kifejezetten hibásnak minősített törvényre, amelynek már régen el kellett volna tűnnie a magyar törvénytárból. FELSŐHÁZI NAPLÓ III. Meggyőződésem, hogy az egész felsőház a legmesszebbmenő bizalommal van a honvédelmi miniszter úr személyével szemben- (Éljenzés és tavs a felsőház minden oldalán.) Az utóbbi négy esztendő, amely nemzeti és honvédelmi szempontból súlyosnak volt minősíthető, beigazolta azt, hogy helytállóit és a hadsereg megszervezése, felszerelése, kiképzése, fegyelmezettsége kifogástalan és abban a miniszter úrnak oroszlánrésze van, (Ügy van!) hogy a honvédség helytáll, őseinktől örökölt katonás szellemmel és fegyelmezettséggel küzd egy boldogabb és jobb jövendőért. Az a rendszer, amelyet a*honvédelmi miniszter úr bevezetett és amelyért mindannyiunknak hálásaknak kell lenni, akiknek alkalmunk volt, mint a véderő bizottság tagjainak a honvédség kiképzésének, harci készségének, felszerelésének — nyíltan meg kell mondanunk — egyedülálló fegyelmezettségének szemtanúi lehetni azokon a harci gyakorlatokon, amelyeken jelen lehettünk, megérlelte mindenkiben azt a meggyőződést, hogy a honvédség, annak tisztikara, vezetősége és legénysége egyaránt a helyzet magaslatán áll, tudja, mi a kötelessége, hivatása és az egész nemzet bizalommal lehet velük szemben és hálával is tartozik nekik. Ez az előttünk fekvő javaslat a nemiét komolyabb érdekeinek szemelőtt tartásával került a parlament elé és a korszellemnek megfelelően, de hangoztatni kívánom, nem divatból, hanem az elmúlt idők tapasztalatainak és tanulságainak figyelembevételével. Tudom és teljességgel > átérzem annak komolyságát, hogy mindannyian egy közös cél érdekében a legjobbat akarjuk: a nemzet boldogulását. Ha vannak is véleménykülönbségek, végeredményben mindannyian egy cél felé törünk, hogy meg 'kell egymást ' értenünk. Ezt a célt szolgálja az előttünk fekvő törvényjavaslat is. mert hiszen végeredményben mégis csak az államfenntartó és államalkotó magyarság sorsának és érdekeinek kell dominálnia. Nem mellőzhető az ország hangulata sem, ami kétségtelenül ebhen az irányban nyilatkozik meg és kifejezetten nemzeti és faivédelmi alánon áll. (ügy van! — Tapsi balfelől.) A felsőház közismert bölcsessége és higgadtsága bizonyára ez alkalommal is. mint a múltban *s mindenkor, meg fogja találni az egyedül helyes utat. A törvényjavaslatból ezt az egyetlen pontot elhajtottam megvilágítani, erősen megfontolva mindent, amit mondtam, lelkiismeretem megnyugtatására éè magyar^ fajtám iránti szeretetből. A honvédelmi miniszter úr meggyőződésem szerint tökéleteset alkotott, a tör vény javaslatot lelkiismeretesen szerkesztette meg, magyar katonához méltó módon, amit áthat a magyar faj iránti szeretet és le kellett. küzdenie minden más ezzel ellenkező felfogást. A törvényjavaslatot ezek után a képviselő ház által elfogadott eredeti szövegezésében úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadom. (Éljenzés és taps-) Elnök: Kíván valaki még általánosságban hozzászólni a törvényi avaslathoz. (Nem!) Ha szólni nem kíván senki, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a törvényjavaslafot általánosságban a részletes tárgyalás alapiául el c ogadni. igen. vairy nem'? (Ja en!) Kimondom n határozatot, ho^v a felsőház a törvényavaslato + általánosságban a részletes tárgyalás alán iául elfosradta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a
