Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-66

Az országgyűlés felsőházának 66. ülése 194-2. évi július hó 14-én, kedden. 43 gyan kellett volna. Mégis rámutatok például az iskolákról szóló rendeletre, amelyről tavai v költségvetési beszédemben szóltam; — akkor, amikor az iskolai rendeletet kiadták és .az n magyarság kárára és a szórványok teljesen pusztulásra vezettek, hiába jelentkeztem. Amikor a felsőoktatással kapcsolatban rendeletet adtak ki, — amely szintén nem vált be — annak kiadása előtt csekélységem is jelentkezett, de az illetékes miniszter nem ért rá meghallgatni. Amikor a belügyi igazgatásban rendelkezés < történik a helyes, törvényes alapon álló közigazgatási beosztással szemben a közrendészeti beosztás elválasztása terén, ez akadályozza a közigazgatás és a csendőri szolgáltat rendes menetet. Ismételt felszólalásom sikertelen volt ebben a tekintetben. Eá kell mutatnom azonbaín azokra a kérdésekre, amelyek ma speciálisan sürgősek és fontosak, amelyekre részben Szluha igen t. tagtársam is rámutatott napirend előtti felszólalásában, amelyeknek megoldása okvetlenül szükséges, ha azt akarjuk, hogy rend és igazságosság legyen ezen a téren. Ilyen például az anyaggazdálkodási bizottság működébe. Méltóztassék elhinni, hogy a falusi kisés nagygázdáknak sok nehézséget okoz, hogy hónapokon át nem jutnak hozzá egy kiló mészhez, egy kiló szeghez, cementhez vagy téglához, ugyanakkor pedig, ha Budapestre jönnek és zugbani vásárolnak, mindent kapnak, sőt egészen jó helyről még címeket is adnak nekik. Beadott kérvényük azonban hetekig nem kerül elintézésre Mélyen t. Felsőház! Nem^ lehet az egész mezőgazdaságot arra kényszeríteni, hoffy feketén, három-négyszeres áron vásároljon. Az anyaggazdálkodási bizottság ' azonban nem érti meg, hogy ki kell javítani azokat az épületeket s azok kijavítása legalább olyan fontos, mint az, hogy Budapesten újabb és újablb bérházakat emeljenek. Ezen a helyzeten, segíteni kell s nem lehet, hogy a miniszter és államtitkára, vagy mások, akik rendelkezésre jogosultak, azt mondják: nem érünk rá fogadni. Látjuk ugyanis, hogy fogadnak, de azokat fogadják, akik nem tanácsot adnak közérdekből is. hanem csak a saját érdekükben járnak el. Méltóztassék elhinni, hogy lehet ezen segíteni, -nagyon kis jóakarattal. Éppen így előfordul, hogy illetékesek nem jutnak benzinhez vagy autóhoz, ezzel szemben csak végié: kell nézni Budapesten, hogy kik szaladgálnak autóval és kiknek az autója áll éjjel-nappal a különböző mulatóhelyek és kávéházak körüJ

; Ezeket a visszásságokat mind lehet rendezni és nem kell hozzá más, csakerély, amellyel a kiadott rendeletet végrehajtják vagy az a helyes gyakorlati érzék, amelynek birtokában ezeket a rendeleket megfelelő formában bocsátják ki. Itt van egy másik kérdés, amely egészen újkeletű. Kiadják a gabonarendeletet, de elfeledkeznek az állattenyésztésről valfr gondoskodásról. Megértem, hogy a zsírellátás érdekében elrendelik, hogy akik tíz disznót ^hizlalnak, azoknak meghagyják az árpájuk és zabjuk egy részét- azt szeretném a

r

/onban. hogy aki ezer süldőt nevel- . annak^ is hagyjanak meg valamit és a közellátási hivatal ne írja azt, hogv ez lehptetlen. Nem lesz hizlalni ; va ló disznó ha nem le«z malac, amelyet tenyésztenek. (Űoy van!) Nem lehet ez^k megfontolása nélkül helyesen beállítani a dolgot, hiszen a gyakorlati életben először malacot kell nevelni, mert addig nem lehet disznót hizlalni. Mélyen t. Felsőház! Egy másik kérdés, amellyel kapcsolatban nemcsak csekélységem, hanem mások is jelentkeztek és nem találtak meghallgatásra, a vízrendezés kérdése. A legutóibfbi két évben is, de már egy évtized óta is intjük a kormányt: tessék rendelkezni, hiszen törvényünk van, csak végre kell hajtani. Nem vették készre a mulasztást, hiába mondottuk, mert csak a miniszter ajtajáig jutottunk, tovább nem. A nyakunkra jött a mostani lehetetlen belvízi állapot, a kormánybiztossággal együtt, s megtörténhetett, hogy az egyik vízitársulat ülésén a társulat igazgató főmérnöke jelentette, hogy a kormánybiztosság által tavaly elrendelt és tavaly novemberben elkészített belvízlevezető árok vagy csatorna az idén áprilisban úgy eltűnt, hogy már nyoma sincs. Milliókat költöttek el meglehetősen szakértelem nélkül, mert különben ilyen állapot nem következhetett volna be. hacsak nem tették meg azt, hogy titokban betemették a csatornákat, nehogy megtudjuk, milyen roszszul csinálták meg azokat. Ugyanezzel a kérdéssel kapcsolatban még egyebet is kell mondanom. Ismételten ostromoltuk a földmívelésügyi minisztériumot: méltóztassék már egyszer rendelkezni a törvény helyes intézkedése alapján a vizitársulati költséghez való kötelező hozzájárulásról, de nem tudjuk keresztülvinni. Valami lehetetlen elgondolás és valami lehetetlen, egy irányba való nézés akadályozza, hogy egyszer a mai viszonyokat is lássuk és ne csak azt, ami 1853-ban vagy 1873-ban történt. Valahogyan nagyon fájdalmas érzés, amikor a kormány, hogy szabaduljon ezektől az anomáliáktól, felveti a vizitársulatok államosításának gondolatát. Ez az elgondolás tárgyalás alá nem került és nekünk legfeljebb az újságokban van módunkban hozzászólni, ma azonban ez is nehéz, ugyanakkor pedig a kormány nem veszi észre, hogy ha végrehajtaná a fennálló, régi, rendes, jó törvényt, akkor nem lenne ilyen lehetetlen belvizi helyzet, mert a törvény alapján mindenütt meg kellett volna alakítani a vízitársulatot s akkor minden terület gondoskodnék önmagáról, nem kellene országos elhatározás arra, hogy azokat, akik évtizedekig hanyagok voltak és nem tartották be a törvényt, most országos pénzből segítsük, tehát a sokáig mulasztókat támogassák I azok is, akik a vizitársulatok fenntartására I évtizedeken át mindig beszolgáltatták a maguk költségét. Mélyen t. Felsőház! Továbbmegyek. Amíg úja bb és újabb törvényeket^ hozunk az erkölcsvédelemre, hozzuk az igazságszolgáltatási törvényeket, a fajvédelmi törvényeket és nem tudom mi mindent, addig nem merünk hozzányúlni a legfontosabb problémához, amely az egész züllést előidézte: nem merünk hozzányúlni a házassági jog rendezéséhez. Nem merjük azt mondani — pedig, ha meghallgatnának bennünket, nem hiszem, hogy akadna valaki, aki ellene mondana ennek — hogy addig nem lesz erkölcsi élet, addig nem lesz erkölcsi javulás, amíg módot nem adunk arra. •hogy a legfontosabbat, az ország alapját^ képező családot megvédhessük és a házasságot visszaállítsuk arra a szentségi magaslatra, amire vonatkozólag indítvány is nyújtatott be, amely indítvány azonban nem hallgai' +a,tott meg, amely nélkül pedig hiába igyekszünk utólag jóvátenni azokat a bűnöket és