Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-65

34 Az országgyűlés felsőházának 65. üléi selőnelk. Annál inkább pálcát törünk azonban azok fölött a közhivatalnokok fölött, akik a magyar ^közhivatalnok jóhírnevét, a magyar állam jóhírnevét veszélyeztetik, mondom, a rossz tisztviselők fölött. S ebből a szempontból, ebből az álláspontunkból kifolyólag helyeseljük ennek a törvényjavaslatnak számos intézkedését. De beszélnünk kell, t. Felsőház, a rossz tisztviselőről abból a szempontból is, mert a megvesztegetés szándékát többnyire a felületes, a hanyag, a gonosz, a rossz tisztviselők idézik elő a bűnözésre hajlamos emberekben. Tapasztalat szerint az termeli ki leginkább a megvesztegetés szándékát, hogy; a hatóságot igénybevevő magánfél gonosz tisztviselőre bukkan, akivel tisztességes úton nem boldogul. Mert, sajnos, vannak még mindig egyesek, akik ilyenek. Vannak például, akik hevertetik az aktákat gonosz célzattal, vannak néhányan, akik süllyesztik az aktákat gonosz célzattal, vannak néhányan, akik igazságtalanul intéznek el aktákat gonosz célzattal és vannak, akik hivatalos hatalmukkal visszaélnek, túllicitálnak törvényt, rendeletet, többnyire csak azért, hogy a megszoruló magánfelet megzsarolják. Rendkívül szigorú intézkedést kérünk ezek ellen az összkormánytól. Ezeknek a közhivatalnokoknak íróasztala a korrupció melegágya. Innen tenyésztő dik ki a bűn, amelyet most az igazságügyminiszter úr új jogszabályokkal is meg akar torolni. Viszont a jó tisztviselő részére kérünk és követelünk minden elképzelhető jót, a szorgalom és a munka megbecsülését, jóakaró és igazságos elbírálását, elismerését és honorálását, beosztásoknál* előmozdításoknál, előléptetéseknél a protekció kiirtását, mindenki számára egyenlő mértéket. Szóval kérünk erkölcsiekben és anyagiakban igazságot, úgy, ahogyan azt a Kállay-kormány a ma^a prógrammjául ki is tűzte. Hisszük, hogy ezáltal kevesebb lesz a bűnbeeső közhivatalnok és kevesebb eset lesz, amire etnnek a törvénynek le kell sújtania. Mint minden egyes alkalommal, ezúttal is kell, hogy sürgessük a községi jegyző személye körül a jegyző tehermentesítésének követelését, a jegyzői tekintélynek minden eszközzel való megvédését, sőt a jegyző becsületének és testi épségének fokozottabb büntetőjogi védelmét is. Mélységes felháborodással emlékezem meg ezúttal arról, hogy a mostani világháborúval kapcsolatosan is megtörtént immár az első igaztalan és jogtalan támadás az egyik dunántúli községi jegyző testi épsége és élete ellen. Nem mehetünk el, t. Felsőház, az 1918-as tapasztalatok folytán közömbösen az ilyen hírek mellett és kegyetlen^ megtorlást követelünk mindjárt ennél az első esetnél, megjegyezvén, hogy még azon sem csodálkoztunk volna, ha a t. igazságügyminiszter úr már ebbe a törvényjavaslatba belevette volna a falu első emberének fokozottabb büntetőjogi védelmét. A közhivatalnokokról elmondott megjegyzéseimen kívül — úgy érzem — egészen röviden nekem is szólnom kell még a törvényjavaslatnak arról a, törekvéséről, hogy a törvényesen bevett egyházak alkotmánya értelmében elrendelt választások tisztaságát a képviselőválasztások tisztaságát megvédő törvényes rendelkezésekkel kívánja biztosítani- A törekvés, a cél itt is helyes

S/ az ellen politikai szempontból nincs észrevételem. Az eszközre vonatkozólag azonban meg kell jegyeznem, hogy a magam tapasztalatai alapján, négy esztendős hosszú főispáni tapasztalataim alapján azt kell mop1942. évi június hó 9-én, kedden. . dánom, hogy a választott eszköz kevés. Nem akarok most hosszabban kitérni arra, hogy az 1938. évi XIX. t.-c. idevonatkozó határozmányai a képviselőválasztások tisztaságát, hogy és mennyiben biztosították a gyakorlatban, csak azt mondom, hogy nem biztosították a gyakorlatban. De ba biztosították volna w, akkor is azt mondanám, hogy a képviselőválasztások tisztaságának büntetőjogi védelme az egyházi választások tisztaságának büntetőjogi védelmére kevés. A két választás ugyanis tapasztalataim szerint a maga kihatásábmi a közélet minden terén nagyon is különböző. A képviselőválasztások visszaélései kétségteleniil _ rombolólag hai7iak és hatottak a népiélekre m'ndenkor, de azt a rombolást, amelyet egy elmérgesedett pap választás okoz — amint az nálunk Biharban az elmúlt esztendőkben néhány papválasztásnál előfordult — azt csak az egyháziaknak és világiaknak évek hosszú során kifejtett közös erőfeszítése tudta ragynehezen helyrehozni. Mi vezetőférfiak próbáltuk magunkat tavoHartani a papválasztástól. Nem avatkoztunk bele semmiféle vonatkozásban, különösen pedig eltiltottuk, hogy valamely hatósági közeg beavatkozzék a papválasztásóa. FróbálUink később irányítólag közrehatni, síjcos mindhiába, úgyhogy ma már, ha ez a kérdés szó!

>êikerül, nem hallgathatom el azt a meggyőződésemet, hogy a jelenlegi helyzet nem maradhat meg. Helyeseljük a kormány szándékát, de ezt a kérdést nem látjuk megoldva ezzel a törvényjavaslattal. Itt maguknak az érdekelt egyházaknak kell valamit tenniök. Nézetem szerint elkerülhetetlennek látszik az érdekelt egyházaknak saját szempontjaikból is olyan egyházi törvényeket hozni, hogy az egyházközségek lelkészeit az autonómia jogainak y lehető fenntartásával ne^ a hívek összessége, hanem valamely kisebb létszámú közület, esetleg maguk a presbitériumok választanák. Tapasztalataimból kifolyólag mondom, hogy ellen esetben az igazságügyminiszternek, a vallásés közoktatásügyi miniszternek, a miniszterelnöknek és a

§ kormánynak is minden törekvése, miden jószándéka hiábavaló és kevés a törvényjavaslat 8. §-ának országgyűlési határozattá és törvénnyé emelése is. Kárbavész minden fáradság, ha maguk az egyházak nem rendezik valahogy ezt a kérdést, mert akkor egyház és állam ezekben a kérdésekben egyformán vesztes marad. Visszatérve oda, ahonnan kiindultam, a törvényjavaslatra és magára a bizottsági jelentésre, az abban foglalt megjegyzéseket mindenben osztva, teljes egészében magamévá teszem és a törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök: Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr ő nagyméltósága kíván szólni. Kadoesíay László igazságügy miniszter: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Hálásan köszönöm mindkét felszólalt felsőházi tag úrnak, hogy elsősorbain a magyar tisztviselőt, a magyar tisztviselő munkáját méltatták itt a Felsőház színe előtt is, és hálásan köszönöm, hogy megértéssel fogadták a javaslat rendelkezéseit. Igen t. Felsőház! Ha a felszólaló felsőházi tag urak nem is érintették volna, a magyar tisztviselő munkájának feltétlenül nagy érdemességét (Ügy van!), akkor is illőnek tartottam volna ebben a vonatko-