Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-65

Az országgyűlés felsőházának 65. ülése nynnk alapvető tételével. Hangsúlyozom, hogy a kormányrendelet ilyent nem is tett. A kultuszminiszter úr rendelete 2. §-ának 3. bekezdése tehát törvényellenes volna akkor is, ha aktív zsidókról mondaná ki, hogy sport­egyesület tagjai nem lehetnek, de fokozatosan törvényellenessé válik a kultuszminiszter úr­rendelete, amikor ezt az intézkedést kiter­jeszti olyan személyekre is, akik a korábbi zsidótörvény szerint nem tekintendők zsidók­nak és csak az 1941: IV. te, a házassági no­vella szerint tekintendők azoknak, mert az a tény, hogy a kormány az idén májusban be nyújt egy törvényjavaslatot a zsidó birtok el­kobzásáról és ebben a törvényjavaslatban a házassági novella meghatározást alkalmazza, még mindig nem hatalmazza fel a minisztert arra, hogy február 1-én egy rendeletben ezt a meghatározást alkalmazza. Súlyos hatásköri túllépést jelent a szóban­forgó rendelet azért, mert a 3. bekezdés 2. mon­data így szól: »Azt az egyesületet, mely a mi­niszter rendeletének nem felel meg, fel kell oszlatni.«^ Ilyen rendelkezésre a. miniszter úr­nak érvényben lévő magyar törvény szerint joga nines^ és ez egyenesen törvénysértés. Erre van egy érvényben lévő törvényünk, az 1938 évi XVII. te., az egyesülési szabadsággal elkö­vetett visszaélések megtorlása címmel. Ez n törvény expressis verbis előírja, hogy a tilos egyesületet a belügyminiszter, illetőleg az erre­nézve irányadó jogszabályok szerint illetékes más miniszter a belügyminiszterrel egyetértve haladéktalanul feloszlatja. Ebből világos, hogy a kultuszminiszter úrnak egyedül nincs felosz­latási joga, hanem csak a belügyminiszter úr­ral együtt. Nincs tehát joga. hogy egy csu­pán általa kibocsátott rendeletben ilyen szank­ciót mondjon ki, mert nem fenyegethet senkit olyan jogkövetkezményekkel, amelyeknek fo­ganatosítására neki joga sem volt. Nem tudom, hogy a belügyminiszter úrnak ebben a tekintetben mi^a véleménye, hogy egy felmerülendő esetben ő hogyan ítélkezne, de kizártnak tartom, hogy olyan kiváló jogász, mint a belügyminiszter úr, hajlandó lenne olyan jogellenes rendelkezésnek, mint amilyet a 2. §. 3. bekezdése tartalmaz, végrehajtásában közreműködni. Végre legyen szabad ' mégegyszer hangsú­lyoznom és aláhúznom, hogy itt nem zsidó ér­dekek és zsidók védelméről van szó. itt tisztán és egyedül a magyar alkotmánynak és a ma­gyar jogrendnek érdekében szólaltam fel, mert bármilyen módon vélekedik valaki a zsidókról és bármilyen ellenségnek tekintse valaki Őket. örökké fennáll Deák Ferencnek az a mondása, hogy jobban kell szeretni hazánkat, mint gyű­lölni ellenségeinket. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter úr kíván válaszolni. Hóm^n Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nagyméltóságxí Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt az előttem szólott igen t. felsőházi tag úr interpellációjának érdemi részével foglal­koznám, bevezetésképpen tájékoztatásul a szó­banlévő 239.000/1942. évi rendelet 2. $-ának (2) bekez'dését most szószerint idézzem (olvassa): »A sportszövetség tisztikarának — mondja a rendelet — vagy más szervének és sportegye­sületnek tagja nem lehet az, akit az 1894:XV. te. 9. §-a értelmében zsidónak kell tekinteni. Az olyan sportegyesületet, amely ennek a ren­delkezésnek nem felel meg, fel kell oszlatni.« 1942. évi június hó 9-én, kedden. 21 A felsőházi tag úr hozzám intézett első kérdése az, hogy a most idézett rendelkezés­nek törvényes alapját miben látom. A szóban­levő rendelkezés törvényes alapjának megje­lölése céljából elsősorban az 1941 : XII. te. 3. §-át kell idéznem. Mielőtt ezt tenném, meg­jegyzem, hogy a t. felsőházi tag úrnak az az állítása, mintha ennek a törvénynek, mely a közoktatási igazgatás szervezeti kérdéseivel foglalkozik, nem volna köze a testnevelés ügyéhez, teljesen téves. A testnevelési igaz­gatás beletartozik a közoktatásügyi igazga­tásba, annak egyik ágazata, tehát igenis helye volt ebben a törvényben a testnevelési igazga­tásra vonatkozó rendelkezésnek, és ezért tör­tént az, hogy a képviselőház és utána itt a felsőház is ezt a bizonyos 3. §-t elfogadta és ennek a törvénynek keretében beiktatta a magyar törvénytárba. Ez a szakasz a következőképpen szól (ol­vassa): »Felhatalmaztatik a m. kir. miniszté­rium, hogy az ifjúság honvédelmi nevelését és a testnevelést egységes vezetés alá helyezze és az evégből szükséges szervezeti és egyéb sza­bályokat, — ezt hangsúlyozottan említem— szükség esetében a fennálló jogszabályoktól eltérően is rendeletben megállapítsa.« Ez a felhatalmazás azért adatott az összkormány­nak és nem a vallás- és közoktatásügyi mi­niszternek, mert az^ illető szerv, amely e tör­vénnyel létesült, két miniszter hatósága alá tartozik, a r vallás- és közoktatásügyi miniszter és a honvédelmi miniszter hatósága alá és mindkét miniszteri am keretében egy főcso­portvezetőnek működési körét látja el. Az idézett törvényes felhatalmazás alap­ján a m. kir. minisztérium 5520/1941. M. E. szám alatt kelt rendeletével az ifjúság honvé­delmi nevelésének és a testnevelésnek egysé­ges vezetése tárgyában rendelkezett. E r mi­nisztériumi rendelet 6. §-ának (2) bekezdése a következőket rendeli el. (Olvassa): »A vallás­os közoktatásügyi miniszter a társadalmi •sportegyesületek megalakulásának és műkö­désének szabályait, továbbá a sportszövetsé­gek szervezetét és az ezek irányításához szük­séges szervezetet rendeletben állapítja meg.« Nyilvánvaló, hogy a most idézett két tör­vényes rendelkezés a vallás- és közoktatásügyi miniszternek törvényes jogot ad ahhoz, hogy a sportszövetségek és a sportegyesületek mű­ködésének szabályait, szervezetét és ebben a keretben azt is megállapíthassa, hogy ki lehet és ki nem lehet valamely sportegyesület tagja ; mert a szervezethez az is hozzátartozik, Jhogy kik az illető egyesületnek vajïy szövetségnek tagjai. Ez a kérdés formai része és ezen az alapon legteljesebb tisztelettel, de a legna­gyobb határozottsággal visszautasítom a felső­házi tag úrnak azt a feltevését, mintha; a vallás- és közoktatásügyig miniszter bárminő törvénytelenséget vagy éppen törvényszegést követett yolna. el. Sem a múltban, sem a ne­1 énben, sem a jövőben nem leszek hajlandó törvénytelen cselekvésre és egész^ miniszteri működésem alatt a közhatalmat mindig a jog­szerűség alapján és a törvények keretében és azok szemmel tartásával gyakoroltam. Ezen a formai felhatalmazáson túl, vizsgál­nom kell azt is, hogy a felhatalmazás alapján kibocsátott és a felsőházi tag úr által érdem­ben kifogásolt rendelkezés tartalmánál fogva beilleszkedik-e a fennálló -• jogszabályaink rendszerébe — ahogyan a felsőházi tagúr ma­gát kifejezte — a mas-yar jogrendbe. A viasf&lat kapcsán egyúttal választ keresek a t. felsőházi tag úrnak hozzám intézett arra a kérdésére is<

Next

/
Oldalképek
Tartalom