Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-77

Áz országgyűlés felsőházának 11. ütése nyeit és a harcoló katonák helyzetét. A honvédelmi miniszter úr katona és miniszter. Ö vezeti a minisztériumot és nem őt vezeti a minisztérium. Szelleme- katonasziellem. Az előbb mondottak után azért hangsúlyozom ezt, mert, amint hazajött az arcvonalból, első dolga volt az arcvonalon levők hozzátartozói megsegítésének rendezése. Kétségtelen, hogy a háború fúriái dolgoznak mindenfelé, gazdasági és katonai fronton egyaránt. Az első világháborúban is győztek a mi honvécleink, mindenfelé ellenséges területen álltaik, azonban a front mögött dolgozott a politikai fúriák társasága és ma is dolgozik, külföldön épúgy, mint belföldön. Ez azí aknamunka ma szerencsére — és ezt megnyugvással állapíthatjuk meg — nagyobb ellenállásra talál a nemzeti közvéleményben, mint annakidején. A sajtónak is mindenesetre érdeme, hogy ma nincsenek olyan cikkek — hiszen akkor is volt cenzúra, ma is van cenzúra, de akkor mégis elhelyeztek cikkeket, tudósításokat — amelyekkel lázították a front mögötti közvélemény kitartását. Ma már nincsenek olyan cikkek, amelyekkel aláássák a front mögötti közvéleményt. T. Felsőház! A honvédelmi miniszter úr intézkedésével eltalálta azt a koakrétumot, amellyel útját vágta egy kezdődő destrukciónaík. Azt mondották ugyanis kint a fronton a katonálkmaik: odahaza Kezdik osztogatni a földet; családotok szükséget szenved, ti meg itt vagy tóik. A hadisegélyek felemelése nagyon bölcs, nagyon helyes, nagyon okos dolog volt és ezért elsősorban a honvédelmi miniszter úrnak, de az egész kormánynak is csak elismeréssel adózhatunk. (Ügy van! ügy van!) E telkintetben egy részletkérdést illetően a következőiket vagyak bátor a honvédelmi miniszter úr és azt egész kormány figyelmébe ajánlani: helyes lenne, ha a hadigondozó tiszlek is és itthon azok a hatóságok, amelyek végeredményben a néppel érintkeznek, teljes harmóniában lennének, különösképpen a jogiszabályok tökéletes ismerete szempontjából. T. Felsőház! A iközségi jegyző megint a lelki front legelején áll. Ö az ütközőpont, akihez bemennek a hadisegélyes asszonyok és ha véletlenül egyik-másik a frontról jóindulatú, de mégis téves információt kap arról, hogy neki joga lenne többre vagy joga lenne yaLamirei, aimi nem áll, akkor a jegyző áll ott mint rossz ember, aki nem akarja megadni a hadisegélyt. Meg ikell állapítanom, hogy a községi és kör jegyzői kar megállja a maga helyét és becsületesen szolgálja az országot ezekben a rendkívül i időkben. Hiszen ma akármennyire gondoskodtunk az állami státus kibővítéséről, közellátási felügyelők, ellenőrök és mások útján, mégis csak a ^községi jegyző az,, akihez minden minisztérium végső intézkedése elér. Éppen ezért azt a jegyzői kart meg kell becsülnünk, de nemcsak becsülnünk, hanem védenünk is kell, (Ügy van! Ügy van!) ne történjék vele olyan inzultus, ami a múlt háborúban történt. T. Felsőház! A magam részéről a propagandát általában fontosnak tartom, de az intézkedések és a cselekedeteik! a legjobb propar ganda. Ha azokat a kéréseket, amelyeket ama. gondolat alapján terjesztettem elő, hogy a frontharcosoknak, a hadirokkantaknak, hadiözvegyeknelki és hadiárváknak jussuk van az állammal szemben, még pedig teljes jussuk, (Helyeslés.) elismerjük, akkor nincs az a destrukció, ami ezen a réven alá tudja ásmi a 1 frontot vagy a front mögötti közvéleményt. 1942. évi december hó 15-én, kedden. 239 T. Felsőház! A katonai front mellett rendkívül lényeges a polgári arcvonal, mert hiszen az elmúlt háborúban is, valószínűleg nemcsak nálunk, hanem az orosz fronton is, a polgári arcvonal dőlt meg. Meg vagyok győződve róla, hogy ma harcedzett közvélemény áll KözépEurópában, ' amely átvészelte már a háború fúriáinak különböző támadásait és ez a polgári, arcvonal megállja a maga helyét. Ennek első feltétéle az, hogy kenyér legyen és ha kenyér van, az,, hogy tökéletes legyen a lelki felkészültség. Első vonalban áll a termeié® kérdése. Én, akinek módomban van a másfélezer falusi hitelszövetkezetek révén éppen a falu gazdatársadalmának vezetőivel érintkeznem, bizonyos megnyugvással állapítom meg, hogy azokkal, akik hivatva vámnak termelni, nincs baj, megvan a kötelességérzet, biztatás nem kell éis e tekintetben az alap kétségtelenül hibátlan. A tecranelést azonban nem szabad zavarni a bürokratizmussal. Nem azt mondom, hogy bárki szándékosan akarja a bürokráciával, bürokratikus intézkedésekkel a termelést megzavarni, hanem jószándékú intézkedések, amelyek felülről indulnak el, lent már a bürokrácia hihetetlen nehézségeivel zavarják meg a termelést. (Ügy van! Ügy van!) Hogy csak egy momentumot említsek, nem oldódott meg még az a kérdés, ha valaki kukoricát termel, megállapítja a saját szükségletét és hizlalni is akar a köz céljaira, akkor nem mentesül ama lehetőség alól, hogy kukoríoafeleslegét elszállítják, újra igényelnie kell neki a köz. szükségletre való hizlalásra és ) máshonnan kapja meg a kukoricaszükségletet. Számos ilyen intézkedés van, amely a bürokratikus nehézségekből ered. Hogy ai termelő magatartása biztató, arra nézve jellemző az, ami most, pár hét óta történik s amit megnyugvással lehet megállapítani, különösen a dunántúli vármegyékben, hogy a pótlólagos gabonabeszolgáltatás simán megy, sőt,^ ahogyan a közigazgatási bizottságok, jelentéséből és a szövetkezetek értesítéseiből látom, a legtöbb járásban többet szolgáltatnak ^ be teljesen, simáin, minden különösebb nehézség nélkül a gazdák, mint amennyit a hatóságok vártak. Azok tehát, akik panaszkodnak, hogy a gazdatársadalom, nem. akar, vagy nem tesz eleget kötelezettségiének, tévedésbe esték. (Ügy van! Ügy van!) Itt valami más hiba történt. Lehet, hogy a osépLésnél, a cséplési ellenőrök munkája révén történt elnézés, nem vették eléggé szambái a feleslegeket. Emiatt sem lehet a közellátási kormányzatnak szemireihányást teiani, mert ma már nem olyan könnyű egyik napról a másikra ezreket előteremteni, alkalmazni a közszolgálatra,, akkor, amikor az ipar, kereskedelem, szóval t a t magángazdaság, de már a közszolgálat is igénybevette és alkalmazta a fiatal; ság legjavát. Ilymódon a cséplési ellenőrök" miatt állott be az a hiány, amelyről a közellátásügyi miniszter úr beszélt, hogy tudniillik öt és félmillió miétermázsa gabona nincs, amelynek meg kellene lennie. Természetesen a végeredményt még nem látjuk, azonban a néhány vármegyéből érkező jelentés szerint iaf pótlólagos beszolgáltatás megnyugtató, úgyhogy az idén sem kell nagyobb nehézségtől, illetőleg krízistől félni a közellátás terén, különösen, ha minden előrelátó intézkedés megtörténik, ha a szervezés körül 41*