Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-76

Az országgyűlés felsőházának 76. ülése 1 gyéből körülbelül mintegy 2370 és Veszprém vármegyéből mintegy 1100 négyzetkilométer. A költségekhez hozzájárul Székesfehérvár 180.0019 pengővel, Fejér vármegye 160.000 pengővel, Veszprém vármegye pedig 60.000 pengővel, to­vábbá Székesfehérvár ad erre a célra 1200 öles telket és a. lejárathoz való útról is gondoskodik. A tervezet szerint 400.000 pengőbe kerül ez ajz építmény. Amint én látom, bár igen nagy ügy­szeretettel megírt könyv az, amelyet dr. Szerc­day Mihály, törvényhatóságunk állatorvosa írt, — aki tudomásom szerint azóta a földmí­velésügyi minisztériumban van — de inkább doktriner, mint gyakorlati szempontokat érvé­nyesít. Amint én után jártam a dolognak, ilyjen intézmények vannak Svájcban, Németország­ban, Franciaországban és Hollandiában. Egye­dül Németországban fizetődik ez ki, de hogy vájjon háború után is kifizetődő lesz-e!, az miegint más kérdés. Ebben a tekintetben nagyon nagy nehézsé­geik vannak, ha egyébben nem, de az útviszo­nyokban min den esetre v Nálunk olyan utak van­nak, amelyeken az autóval való fuvarozás csak­nem lehetetlen és a hullaszállító autónak a helyszínére való kiszállása elképzelhetetlen. A tervezetben azonban úgy van megállapítva, hogy a hullákat az országúttól öt kilométer távolságig kiszállítják és 2—3 naponkint járják be a« összes területeket ezek az autók. Olyan higiénikus kocsit kellene terveztetni és készít­tetni, amely teljesen közömböisítené a fertőzési lehetőségeit. Amint ugyanis én látom, az illető úr könyvében azt írja, hogy a főcél az állati " betegségek lehetőség szerinti kiküszöbölése. Ez mindenesetre nagyon ideális és szép cél, s min­den pénzt megérne, ha így keresztülvihető volna., de ez teljesen keresztülvihetetlennek • látszik, máir psak abból a szempontból is, mert az az öt kilóméter távolságra való szállítás minden lehető fertőző betegséget kell, hogy szóthordjon, olyan higiénikus kocsit nem lehet szerkeszteni, amely ezt megakadályozná. Min­den tulajdonos kénytelen volna maga szállítani a hullát, minden tulajdonossal pedig ilyen higiénikus hullaszállítókocsit mégsem lehetne készíttetni. Tehát még jobban elterjednének a betegségek. Azonkívül a statisztikára hivatkozik az illető úr, aki szerint a sertésállomány a statisz­tikába nincsen megfelelően beállítva; az ő állítása szerint háromszorannyi sértési volna, mint amennyi a statisztikában ki van mutatva­Ez olyan merész állítás, amelyet sem bizonyí­tani, sem megcáfolni nem tudok. Kérem a föíldmívelésügyi miniszter urat, hogy ebben a tekintetben óvatosabban kezelje a dolgot, an­nál is inkább, mert ha 60 ilyen hullaMdolgozó telepet akarnak létesíteni az ország területén, ezek felállításának összes költsége 24 millió pengő volna. Ha a földlmívelésügyi miniszter úrnak kedve van ilyen kísérlethez, akkoir azt méltóztassék esetleg tárcája terhérie csinálni, vagy .a milliárdos költségvetés keretében, vagy más hasonló módon, de ne a vármegyéket méltóztassék ezzel megnyomorítani, ne a vár­megyékre igyekezzék ezt rányomni, mert ez * s eredményre, előreláthatólag, úgy sem fog ve­"zetni. Ennek a tehernek jórészét az ebadóból óhajtják fedezni. Az ebadíónak annyi minden­féle hasznos és közérdekű feladata van, hogy ha abból elvonunk, akkor nagyon nagy sajná­lattal kell megállapítanom, ezekben súlyois visszaesések lesznek és azonkívül akkor 1 eze­ket máshonnan keli pótolni. Sokszor olyan in­FELSÖHÄZT NAPLÓ III. \2. éti december hó 14-én, hétfőn. 229 tézmények dotálását és olyan .dolgokat is tö­röltetnek a vármegye költségvetéséiből a bel­ügyminisztériumban, amelyek igazán szüksé 1 gesebbek volnának, mint ezek. Ezeket a kiadás sokat valószínűleg jóváhagynák, mert ez a rendelkezés imperative lett: kiadva. Az én me­gyémnek erre a célra most 30.000 pengőt, két költségvetési évben 20.000—20.000 pengőt, stb., összesen 110.000 pengő terhelt kell felvennie. Ma, terhet felvenni, mondijuk, még megengedhető dolog, de vájjon egy-két év múlva, amikor tu­lajdonképpen, ezek a dolgok már nem lesznek reálisak, milyen terhet fognak jelenteni a közönségnek! őszintén megmondom, nagy tisztelllője vagyok a miniszter úrnak, dé mi­niszterek jönnek, miniszterek mennek, az adós­ság pedig megvan és az adófizető polgárság nyakában van. Nagyon kérem a miniszter urat ezeknek a dolgoknak a figyelembevételére és kérném, igyekezzék ezeket a dolgokat elhalasz­tani, vagy legaláb még szor'gosabb tanulmá­nyozás után esetleg egy kísérletet megtenni, die ne ilyen nagymértékben és igyekezzék ezt a leheltiőség szerint a magánvállalkozás keretében csinálni; bár amint hallom, ez a külföldön sem sikerült' egyáltalában„_ nem lehet tehát renta­bilitásról beszélni, mint az illusztris szerző írja, hogy ez rentábilis volna. Indirekt érte­lemben esetlieg az volna, ha keresztülvihető lenne ezáltal a betegségek megszüntetése,, de nagyon jól tudjuk, hogy ez teílüesen kilátás­talan. Méltóztassanak megengedni, hogy most az igazságügyminiszter úrhoz forduljak, akivel szemben tartozó adósságot óhajtok leróni. (Halljuk! Halljuk!) Az igaaságügyminiszter úrhoz volna egy pár szavam. Ezévi július hó 15-én, beígértem ezt neki, amidőn a zsidó mező­és erdőgazdasági ingatlanodról szóló törvény­javaslattal kapcsolatban igazságügyi vonatko­zásban a következő kijelentést tettem. (Ol­vassa): »Ezzel a javaslattal kapcsolatban hi­vatkozom 1939. évi április 17-én a második zsidótörvényjavaslat tárgyalása alkalmából és az 1940. " évi december 13-án, a költségvetési vita alkalmával a zsidó bírákra vonatkozó megjegyzéseimre és ezzel kapcsolatban kifej­tett álláspontomra s ez szoros vonatkozásban lévén ezzel a javaslattal, felkérem az igazság­ügy miniszter urat, aki, mint sajnálatomra lá­tom, nincsen jelen« — most sincs jelen, sajná­latomra — »nyilatkozzék atekintetben, helyes­nek tartja-e, hogy a bíróságoknál még min­dig vannak kivételezett zsidó bírák, van-e er­ről tudomása a miniszter úrnak és milyen in­tézkedéseket óhajt tenni, mert lehetetlennek látszik, hogy még a magyar királyi kúriánál is birtokjogilag zsidónak számító és eljárás alatt lévő bíró foglaljon 'helyet és gyakorol­jon jurisdiction akár mint szavazóbíró, eset­leg mint referens birtokjogi, örökösödési, vagy bármely más ügyekben, akár zsidóérdekeltségi, akár más érdekeltségi ügyekben, a legkelle­metlenebb helyzetbe hozván lélektanilag úgy önmagát, mint az ügyfelet és bírótársait. Egyébként, amennyiben ezúttal kielégítő fel­világosítást nem kapnék, lesz szerencsém az igazságügyi tárca keretében előterjesztéssel illetőleg javaslattal élnem.« Ezek után tartozó kötelességet vélek tel­jesíteni, midőn a szóbanforgói ügyet most már a miniszter úr őexcellenciájának biztos válasza reményében újólag szóváteszem és a következő határozati javaslatot nyújtom be. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom