Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-76

Az országgyűlés felsőházának 76. ülése jak, mert ea a szempont rejtve van a számoszlopok mögött. Utalok tudniillik arra, hogy nemcsak az állami gazdaságvitelnek, hanem az átmenetgazdasagnak nagyon sok eleme is le van fektetve az 1943-as költségvetésben. Ma még nem tudjuk, hogy a háború befejezése után milyen lesz aa a gaadasági rendszer, amelyben h Lizánk, Európa^ tlalán az egész világ termelni és fogyasztani fog. Bizonytalan, hogy kötött, félig kötött vagy szálbadgazdasági rend lesz-e. Vannak azonban problémák, amelyeik miniden rendszerben egyaránt magyar sorskérdések. Itt van az első és legnagyobb: hogyan él meg a magyar nemzet azon a területen, amely neki adatott? Kétségtelen, hogy agrároiriszág marad, de ennek az agrárorsziágnak a rendje is igen sok oldalról és igen súlyos megvitatások központjába kerül. Parasztország legyen, apiró kisüzemekre feldarabolva, kultúra és ipar nélkül? Sokan Svájc és Dánia példáját említik és feleslegesnek tartják a nagyobbarányú iparosodást. Ezeket azonban figyelmeztetni 'kell, hogy az ipar nélkülözhetetlen, az ipar fejlesztéséhetz pedig szükség van nagyobb üzemekre, amelyek ezt az ipairt élelmiszerrel és nyersanyaggal el tudják látni, mert nekünk nincsenek gyarmataink, ahonnan aiz iparűzésnek ezeket m. alapanyagait Ibármikoir, kedvező feltételek mellett megszerezhetik. Circulus vitiosus az, hogy először az ipar vásárlóképességét akarjuk-e biztosítani a mezőgazdaság termékei számára, vagy pedig a mezőgazdaság vásárlóképességén keresztül akarjuk-e az ipari cikkek ' elhelyezését biztosítani. Ennek a kérdésnek azonban nem szabad odafejlődnie, hogy lutrijáték legyen a magyar nemzet megélhetése. Nekünk nincs olyan ipari szomszédunk, mint Dániának, amely minden kisgazdasági kvalifikált cikket biztosan jó áron átvenne, nekünk nines olyan idegenforgalmunk, mint Svájcnak, amely alátámasztaná a csak kisüzemek rendszerét. Ások, akik állandóan a feudalizmust emlegetik, nemcsak a magyar történelmi fejlődéstől állnak távol, de nem ismerik a Magyar Alföldnek és mondhatnám, Magyarország legnagyobb részének természeti adottságait sem. Könnyű megvalósítani^ a tejtermelő kisüzemeket Dániád ban, Hollandiában, ahol a tengeri, klima kedvez a takarmánytermelésnek, bár ott is elég gondot okoz az _ erőtakarmány, ellenben száraz, sízélsőséges klima mellett már adva vannak az üzemnagyságok. Amellett «aiz illetők nem ismerik magának a magyar népnek lelkét sem, azoknak a földmívesekntek lelkét, akiknek vélt vagy általuk elképzelt igazát hangoztatják. A magyar földmíves koplal, éveken keresztül nem vásárol iparcikkeket, csakhogy a, maga kicsiny földjén megmaradhasson. Nem úgy van, mint az amerikai farmer, aki vállal 80—1€0 hektáros üzemet is, ha jó a konjunktúra és, gondolkodás nélkül otthagyja* vagy potom pénzen eltékozolja, ha a konjunktúrák megnehezednek fölötte. Ha arra építünk, hogy a kisüzemek ennyi meg ennyi iparcikket fognak vásárolni és egy krízis esetén, amilyennel a béke első éveinetk élelmiszerlnsége után számolhatunk,. nem vásárolnak, hol lesz a magyar nép ipari munkaalkalma? És ha ma felosztanánk Magyarország egész t szántóföldi területét 15—20 holdas üzemekre és ezzel talán enyhítenénk a momentán szociális bajokat, de mi 'liesz a jövő generációval? (Úgy van! a középen.) Proletárokat, pántlika nagyságú üzemeket akarunk 1942. évi december hó 14-én, hétfőn. 217 mesterségesen kitenyészteni? Ha az iparfejlődést ezael megakasztjuk, miből él meg a jövő generáció? Akkor m egyke, amely ellen küzd az állam és az egyház, az egyetlen menedék lesz a kivándorlásion kívül. Természieiti törvény a föld eltartási kapacitása. Bizonyos lélekszámnál több ember egy négyzetkilométeren miezőgazdasági terimelésből nem élhet meg. Ha ez a sziáim betelt, kénytjelenek vagyunk^ iparosítani és ezért' örülök annak a nagyarányú iparfejlesztési programmnak, amelyet az iparügyi miniszter úr — Európa-, sőt mondhatnám világszerte híres vegyész — megindított és azoknak a munkaalkalmaknak, amelyek ebből az iparfejlesztésből kinőttek. Sok tennivaló van még és sok gondot okoz, miképpen kapcsolódik majd a kötött vagy irányított gazdaság vissza a szabad gaz. dasági rendbe. Ennek előkészületeit is meg kell tennünk. Nem lesz mindig biztos külföldi piac fixirozott árakkal. Ha most. a közlekedésügy fejlesztésével, az utak, a viziutak. talán a repülőgép fejlesztésével, amely nagyon fontos szállítóeszköze lesz a friss mezőgazdasági cikkeknek, ntecm törődnék — pedig tlörődik — a költségvetés, akkor biztos krízis elé megy a magyar mezőgazdaság, bármilyen rendszerbe kapcsolódik bele a háború után. Székelyföldön jártam nemrégen, láttam az ottélő kisemberek küzdelmét az élettel apró kis földjeiken. Ha nem volna ott erdőkitiermelés, talán már kénytelenek volnának vándorbotot venini a kezükbe és elmenni ősi rögeikről. A háziipar fejlesztése, " a 'mezőgazdasági ipar meghonosítása, a nyersanyagpótlást végző iparvállalatoknak, a fának, ennek a legfontosabb nyersanyagnak felhasználása, mind munkaalkalmakat ad nekik. Természetesen oda kell őkiet kötni ősi földjükhöz is. niemesak mint fölldmíveseket, hanem mint magyar embereket is, akik a vártán állanak. Az állattenyésztés fejlesztése, a kisebb mezőgazdasági értekék, erdei termékek összeszedése, feldolgozása mind ezt szolgálja s ez benne van a költségvetésben is. Mélyen t. Felsőtóz! A meimzeti élet magasabb fokán, ennek telj ess égéhez tartozik a munkamegosztás. Mindig abból szármaizik baj, ha valaki, akinek egy bizonyos funkciót adtak, más célt szolgáló, más funkciót végző egyének vagy társadalmi osztályok munkájába csap át. A katonák feladata, hogy megnyerjék ai háborút. A mi feladatunk, hogy megnyerjük a békét, egy több szeretettel, szociális igazsággal, gazdasági fejlődéssel megalapozott békét. Ennek kezdetét látom az 194S-as költségvetésben, ezért ajánlom az igen t. Felsőháznak elfogadásba. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik József királyi herceg • őfensége! József királyi herceg: Nagyméltóságú Elnök Űr! Igém t. Felsőház! Habár a költségvetésben vannak olyan dolgok is, amelyeket más körülmények között talán bírálat tárgyává tennék, mégis tekintettel a vészterhes időkre, amelyekben élünk, ezt most nem teszem meg, mert igen nehéz dolog volna valami jobbat találni, mint ez a költségvetés. A helyzet megkönnyítését, megjavítását célzó, de ki nem dolgozott javaslatokat tenni, nem tartom helyénvalónak. A költségvetés óriási terheket ró kevés kivétellel mindenkire, de ezeket vállalni hazafias köti"-