Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-76

218 Az országgyűlés felsőházának 76. ülése lesség, mert legnagyobbrészt a nemzet és ország letérdekét érintő beruházásokról van szó, melyeket szerintem is minél előbb kell eszközölnünk. Ezért én a költségvetést úgy általánosságban, mint részleteiben megszavazom. Mindazonáltal méltóztassék nekem megengedni, hogy a t. kormány figyelmét egyes dolgokra felhívjam, illetőleg egye® kérésekkel forduljak a t. kormányhoz. Az előttem szólott igen t. felsőházi tag úr sok mindent megemlített és szép színes képekben magyarázta meg, hogy milyen szükséges mindez hazánkra, úgyhogy — ' ahogyan a magyar szokta mondani, — letaposta a harmatot előttem. Mégis méltóztassék megengedni azt, hogy ugyanazokat a kérdéseket talán még hangsúlyozottabban, még jobban aláhúzva érintsem. Az igen t. miniszterelnök úrhoz egynéhány kérdést, illetőleg kérést akartam intézni, ő azon'' ban két képviselőházi beszédében és más beszédeiben előre megadta ezekre a választ, illetőleg ezek megvalósítását, mint eltökélt szándékát jelentette be, így tehát kéréseim és kérdéseim ezen irányban tárgytalanok. Nyilatkozott a miniszterelnök úr a nemzetiségi kérdésről is, amit megnyugvással, bizalommal veszek tudómásul, ugyanígy nyilatkozott az ország öncélú függetlenségéről és alkotmányunk megőrzéséről is, amit én a legfontosabb alapelvek egyikének vallok. (Helyeslés.) Ezek nélkül nemzetünk süllyedne és nein emelkednék. A mostani világégés közepette, de később is — mint ezt oly helyesen kifejezte az előttem szólott felsőháza tag úr — mindenekfelett fontos és semmiképpen sem nélkülözhető létkérdésünk derék honvédségünk messzemenő és legtökéletesebb fejlesztése, felszerelése és kikétpzése.f XJgy van! Ügy van!) Gondoljunk arra az örök igazságú római • közmondásra, hogy ha egyszer béke lesz, mégis »si vis pacem,, para bellum«. Nekünk tökéletes és népességünk' höz mért, annak egész erejét magában foglaló hadseregre feltétlen szükségünk van itt Európa évezredes viharsarkában. (Űffy vwn\!) Hiszen bármit mondanak új történetköltők, mégis csak Magyar ország és a magyar nemzet volt ezeír évig a Nyugat biztos védbástyája és ez a hiva,tásia már helyzeténél fogva is örölkre megmarad. (Ügy van! tJgy van!) A vak gyűlölet és a világtalan önhittség által ránk erőszakolt második világháború magvát méhében hordott páriskörnyéki úgynevezett békeszerződések —> mint ezt mindenki tudja — minket is kifosztottak, évtizedekig lefegyverezve tartottak és esak nemrégen volt lehetséges komolyan hozzálátni honvédségünk fokozatos kiépítéséhez, Hiszen még gyárainkat, hadiiparunkat is leszerelték, kirabolták, tönkretették, mert féltek a magyair hősiességtől. Vasgyűrűbe szorították az országot, mert nem volt fegyver a kezünkben; különben nem lelhetett volna ezt megtenni. Most, hogy önállóan cselekedhetünk, legellső és legfontosabb kötelességünk, hogy biztosítsuk (önálló, független létünket, ezt pedig csak erős, legmodernebbül felszerelt néphadsereg, derék honvédségünk képes biztosítani. A mufít napokban szemléltem meg páncélos ezredemet. (Éljenzés.) Mondhatom, igen t. Felsőház, hoigy szíveim mélyéig ható boldog órám volt ez (Éljenzés.), mert láttam, hogy az imént említett utakon h alia dunk,, láttam a lelkes fegyelmet, a katona legnagyobb kincsét, láttam az .alapos kiképzést,, jó felszerelésit és alkalmam volt újból belepillantani a magyar honvéd hűséges, elszánt katonaleikébe, A harctéri hírek, is: szá1942. évi december hó 14-én, hétfőn. mos magyar hőstettről számolnak be, ami arra a biztos hitre és meggyőződlésre jogosít fel bennünket, hogy honvédségünk záloga a jobb magyar jövendőnek. (Ügy van! Ügy van!) T, Felsőház! A felszereléssel, alakítással még nem vagyunk készen, mert folytatólagos felszerelésről van szó, a háború folyamán mindig új és új fegyverek éis új fegyvernemek szüksége vetődik fel. Ennélfogva állandóan új követelményekkel lépést tartva kell továbbfejHesztenünk hadjselegünket, nehogy lemaradjunk. Azt kérdezem már most, mostani óriási adóterheink mellett hogyan lehetünk erre képesek, hogyan felelhetünk meg a haza eme megalkuvást nem ismerő követelményének? Ügy, hogy a mezőgazdaság termőképességét és így jövedelmezőségét is a legmagasabb fokra emeljük. Ugyanígy iparunkat tökéletesbbítve a legnagyobb mértékben virágoztassuk fel és jövedelmezőbbé, tetemesen jöveidielmezőbbé tegyük. Lehetővé kell tennünk a tőkeképződést, mert tőke nélkül a mezőgazdaság, állattenyésztés, ipar csak sántítva tud járni és aligha virágozhat fel. Hiszen tudjuk, hogy mindiez mennyi pénzt fogyaszt s önmagát esak nagy jövedelmezőség mellett tudja magas szinten fenntartani jféft továbbfejleszteni; ma pedig nagy felesleget is kell hoznia, hogy szolgáltatni tudja az államháztartás és hadsereg óriási kiadásiaihoz szükséges összegeket. Tekintsük mezőgazdaságunk, iparunk legfontosabb feladatának, szent kötelességének, hogy többet termeljen, nagyobb jövedelmet hozzon, hogy le tud(juk adni az állam és a hadsereg részére azt, amit hoz. Tudom, hogy ez mind közhely és mégis úgy érzem, nem lehet eléggé hangsúlyozni, mert ettől függ és ezen fordul meg hazánk jóléte, biztonsága és ha a jó Isten úgy akarja, virágzó jövője is. Az első világháborúban hős katonáim sokszor fordultak hozzám ig^en keserves panaszokkal, mert családjuk ilyen vagy olyan okoknál fogva nem kapott hadisegélyt, vagy pedig a hadisegély egy időre elmaradt, nem tudták kikutatni, hogy mi van családjukkal, — mondom — igen elkeseredettt panaszokat hallottam. A legnagyobb fontossággal bír a hadseregre és ezáltal az országra nézve is az, hogy a harcos, aki állandóan szent kötelességét teljesítve szembenéz ai hallatái, tudja, hogy otthon az övéi nem szenvednek, nem nélkülöznek, tudja, hogy övéiről gondoskodva van. Ez a kérdés tudtommal rendezés alatt Ml; csak azt nem tudom, meg van-e már állapítva ez a segély és folyosíttatik-e. Nagyon és igen nyomatékosan kérem az igen t kormányt, méltóztassék ezt a. kérdést is sürgősen és méltányosan megoldani. (Általános helyeslés.), Ttt van a közellátásügyi miniszter úr rettenetesen nehéz feladata, mely a gyenge termésű évben a lehetetlenséggel határos problémák elé állítja őt. Tökéletesen osztozom nézetében, mely már rendeletben is napvilágot látott, hogy meghatározza, mit és 'mennyit kell a termésből beszolgáltatni és a többlet felett szabad kezet enged a gazdának, amiből félretehet azután az előbb hangsúlyozott célokra, Most jön azonban ezenfelül a rekvirálás, ez pedig az említett intézkedés kedvező hatását nagyban lerontja. Még a legszükségesebb takarmányt is elvitték a múltban és talán viszik most is, a gazdia kénytelen állatjait eladni, nincs tehén, nincs borjú, nincs tej, nincs igásállat, ha ez bekövetkezik, ami pedig igen súlyos helyzetet