Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-74

2 00 Az országgyűlés felsőházának 74. ülése az azt végző tisztviselőik: kiválsztása és a megfelelő munkahelyre a nemzeti szempontok mérlegelésével való beosztása. Azok, akik az autonómia jogainak lényeges részét látják a tisztviselőik választásában, a tisztviselői kar függetlenségét féltik a kinevezéstől. r Ezzel szemben feltehetjük a kérdést, hogy éppen a függetlenség tekintetében nem hátrányosabb-e az a rendszer, amidőn a tisztviselők a kiválasztottak bármilyen tiszteletreméltó körétől vagy testületétől kapja megbízatását. Távol van tőlem, mintha azt akarnám általánosságban feltételezni, hogy kitűnő tisztviselői bárunkat működésében befolyásolná az, hogy kiknek köszönheti megválasztását. Tagadhatatlan azonban, hogy ez sok esetben mégis csak bizonyos feszélyező hatással lehei Az pedig feltétlenül a tekintély rovására megy, amidőn, az egyes állások betöltése előtt a pályázók végigkilincselik a választásra jogosult bizottsági tagokat. Még csak fokozottabb mértékben áll ez a jegyzők helyzetében, akik állásuk elnyelését a községi képviselőtestületnek köszönhetik. Mégis csalj sakkal kevésbbé van a tekintély rovására, ha a tisztviselő felülről, az államhatalom képviselője részéről nyeri megbízatását, mintha azoktól \kapja azt, akiknek ügyeit kell majd intéznie, és akiknek körében kell működnie. A kinevezési rendszer előnyeivel szemben azonban határozottan igen nagy előnyei vannak a jelenlegi választási rendszernek is. A m;ii állapot, amidőn minden törvényhatóság külön státust képez, és amidőn a tisztviselők: elhelyezkedésil és előlépési lehetősége osak ezen belül mozog, vagy amidőn a jegyzői kar- részére csak szűkkörű állásváltoztatási lehetőségek állanak fenn, azzal az előnnyel jár, hogy a tisztviselők egész pályájukat ugyanabban a vármegyében. városban vagy községben töltvén el, feltétlenül alaposan megismerik a helyi viszonyokat, az embereket, akik között éïnefc, a közönséget, amelynek érdekeit kell munkálniuk, bizonyos közelebbi viszonyba kerülnek a közülettel és annak közönségével, szorosabb kapcsolatok, érzelmi szálak fűződnek közöttük. Mindez azt eredményezi, hogy aiz önkormányzat tisztviselői nem csupán lelkulsmeretes kötelességtudással teljesítik hivatásukat és nemcsak tudásukat és tehetségüket állítják a köz szolgálataiba, hanem különös meleg érzéssel és szeretettel karolják fel a rájuk bízottak érdekeit. Ezek a helyi ismeretek és szoros kapcsolatok felbecsülhetetlen értékűek. Ezek kétségkívül sokkal nagyobb mértékben vannak meg az önkormányzati közüle tek választott tisztviselőinél, mint bármely más tisztviselőig csoportnál. Ezeket az előnyöket nem szabad elejteni és megsemmisülni haigyni a kinevezési rentdszer bevezetésével. Egyetlen más tisztviselői karnál sem bírnak a helyi! ismeretek és

# a közönséggel való kapcsolatok olyan nagy jelentőséggel, mint éppen a közigazgatási tisztviselői karnál. Ezért feltétlenül szükséges tehát, hogy a kinevezés bevezetése után is lehetővé^ legyen téve, hogy ezek a kiinevezeti tiszta vislőknél is megfelelőképpen kifejlődhessenek. Ezért tehát azt tartanám szükségesnek, hogy a kinevezett tisztviselők bizonyos környezetben vagy közületen belül szintén minél hosszabb időn keresztül meghagyassanak, és csak az esetben nyerjenek áthelyezést távolabbi vidékre vagy az előbbi környezetűktől idegen más környezetbe, ha vagy magasabb érdekek kívánják azt meg, vagy pedig saját jól megérdemelt elő1 epésüknek az érdeke követeli ezt. A közigazgatási tisztviselőknek az ország különböző vidékei )42. évi november hó 12-én, csütörtökön. között gyakori áthelyezését a magam részéről ezért nem tartanám célszerűnek és közérdekűnek. Meg vagyok róla győző'dve, hogy a jelenlegi belügyminiszter úr a legteljesebb körültekintéssel és csakis magasabb érdekekből fogja gyakorolni az áthelyezés jogát. Az állami! tisztviselők különböző csoportjaiban — sajnos — i)gen nagyfokú aj bürokrácia és ez főleg az újabb időkben mind veszedelmesebb mértékben fejlődik tovább. A tömeges aktagyártás mind nagyobb méreteket ölt, és ez egyáltalában nem segíti elő az ügyek gyors elintézését. Az ügyek elintézése nagyon sok esetben rendkívül bonyolult, nehézkes és hosszadalmas. A vármegyei közigazgatás eddijg még meglehetősen ment volt a bürokráciától és ennek hátrányaitól. Éppen a vármegyei és községi közigazgatásban is találkozunk az ügyeknek rövi'd úton való aktanélküli, egyszerű és gyors elintézésével, ami>t nagy mértékben könnyít mes

1 éppen a tisztviselők közvetlen helyi ismerete. Nagyon kell vigyáznunk, hagy a kinevezési rendszer behazatalával el ne bürokratizálódjék a vármegyei és a községi közigazgatás ils. Az 1929. évi XXX. törvénycikknek nagyon helyes és bölcs rendelkezése az, amely szerint a belügyminiszter a törvényhatósági tisztviselőket berendelheti a belügyminisztériumba, illetőleg az illetékes miniszter kívánságára az illető minisztériumba. Ez a berendelés abhól a célból történik, hogy a berendelt tisztviselők, ha képességeik megfelelőéknek találtatnak, kinevezést nyerjenek az illető minisztériumokban. E rendelkezés alapián a különböző törvényhatóságok tisztikarából _ nagyon sok kitűnő fiatal erő került a minisztériumok (kebelébe. A legtöbb esetben azonban kezdő egyéneket, kisebb rangú tisztviselőket rendeltek be. Nagyon helyesnek és kívánatosnak tartanám, ha a jövőben a kinevezési rendszer bevezetésével még nagyobb mértékiben frissítenék fel a vidéki gyakorlati élet embereivel a minisztériumok tisztikarát, és ha nem csupán kezdő tisztviselőket rendelnének be oda szolgálattételre, hanem magasabb rangú tisztviselők, főszoilgabírák, esetleg alispánok is nyernének oda kinevezést, akik hosszabb és alaposabb praxissal rendelkezvén, ezt a központi igazgatás kebelében a köte érdekében nagyon előnyötwn gyümölcsöztethetnék. Őszintén szólva, én a tisztviselői kinevezés és áthelyezhetőség bevezetését akképpen látnám legszívesebben, ha az a királyi bíróságnál fennálló módon nyerne megvalósítást, vagyis úgy, hogy osak saiát kérésére legyen áthelyezhető a közigazgatási tisztviselő is. Ez egyrészt feltétlenül biztosítja az előlépés lehetőségét, ha valaki akár magasabb állásra pályázik. akiálr rá nézve előnyösebb állomáshelyre kéri áthelyezését, másrészt igen nagy mértékben biztosítaná a függetlenséget, amire pedig a közigazgatásinál éppen oly szükség van, mint a bíróságnál: Ez a megoldás szerintem egyáltalán nem lenne' a közérdek .rovására. Ennek a megoldásnak azonban kétségkívül nagy akadálya jelenleg az, hogy részben a felszabadult területeknek megfelelő tisztviselői tarral való ellátása érdekében, részben az oda áthelyezett tisztviselőik pótlására aránylag nagyobb számú áthelyezésre van szükség. amit ily ein módon rövid idő alatt megoldani nem igen lehetne. A jövőben azonban, amenynyiben a végleges közigazgatási reform fenn fogja tartani a kinevezési rendszert, óhajtandónak tartanám, ha a törvényhatósági tiszt-