Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-74

2 00 Az országgyűlés felsőházának 74. ülése az azt végző tisztviselőik: kiválsztása és a meg­felelő munkahelyre a nemzeti szempontok mérlegelésével való beosztása. Azok, akik az autonómia jogainak lényeges részét látják a tisztviselőik választásában, a tisztviselői kar függetlenségét féltik a kineve­zéstől. r Ezzel szemben feltehetjük a kérdést, hogy éppen a függetlenség tekintetében nem hátrányosabb-e az a rendszer, amidőn a tiszt­viselők a kiválasztottak bármilyen tiszteletre­méltó körétől vagy testületétől kapja megbí­zatását. Távol van tőlem, mintha azt akarnám általánosságban feltételezni, hogy kitűnő tiszt­viselői bárunkat működésében befolyásolná az, hogy kiknek köszönheti megválasztását. Tagad­hatatlan azonban, hogy ez sok esetben mégis csak bizonyos feszélyező hatással lehei Az pedig feltétlenül a tekintély rovására megy, amidőn, az egyes állások betöltése előtt a pályá­zók végigkilincselik a választásra jogosult bi­zottsági tagokat. Még csak fokozottabb mér­tékben áll ez a jegyzők helyzetében, akik állá­suk elnyelését a községi képviselőtestületnek köszönhetik. Mégis csalj sakkal kevésbbé van a tekintély rovására, ha a tisztviselő felülről, az államhatalom képviselője részéről nyeri megbízatását, mintha azoktól \kapja azt, akik­nek ügyeit kell majd intéznie, és akiknek kö­rében kell működnie. A kinevezési rendszer előnyeivel szemben azonban határozottan igen nagy előnyei van­nak a jelenlegi választási rendszernek is. A m;ii állapot, amidőn minden törvényhatóság külön státust képez, és amidőn a tisztviselők: elhelyez­kedésil és előlépési lehetősége osak ezen belül mozog, vagy amidőn a jegyzői kar- részére csak szűkkörű állásváltoztatási lehetőségek állanak fenn, azzal az előnnyel jár, hogy a tisztviselők egész pályájukat ugyanabban a vármegyében. városban vagy községben töltvén el, feltétlenül alaposan megismerik a helyi viszonyokat, az embereket, akik között éïnefc, a közönséget, amelynek érdekeit kell munkálniuk, bizonyos közelebbi viszonyba kerülnek a közülettel és annak közönségével, szorosabb kapcsolatok, ér­zelmi szálak fűződnek közöttük. Mindez azt eredményezi, hogy aiz önkormányzat tisztviselői nem csupán lelkulsmeretes kötelességtudással teljesítik hivatásukat és nemcsak tudásukat és tehetségüket állítják a köz szolgálataiba, hanem különös meleg érzéssel és szeretettel karolják fel a rájuk bízottak érdekeit. Ezek a helyi isme­retek és szoros kapcsolatok felbecsülhetetlen értékűek. Ezek kétségkívül sokkal nagyobb mér­tékben vannak meg az önkormányzati közüle tek választott tisztviselőinél, mint bármely más tisztviselőig csoportnál. Ezeket az előnyöket nem szabad elejteni és megsemmisülni haigyni a ki­nevezési rentdszer bevezetésével. Egyetlen más tisztviselői karnál sem bírnak a helyi! ismere­tek és # a közönséggel való kapcsolatok olyan nagy jelentőséggel, mint éppen a közigazgatási tisztviselői karnál. Ezért feltétlenül szükséges tehát, hogy a kinevezés bevezetése után is lehe­tővé^ legyen téve, hogy ezek a kiinevezeti tiszta vislőknél is megfelelőképpen kifejlődhessenek. Ezért tehát azt tartanám szükségesnek, hogy a kinevezett tisztviselők bizonyos környezetben vagy közületen belül szintén minél hosszabb időn keresztül meghagyassanak, és csak az eset­ben nyerjenek áthelyezést távolabbi vidékre vagy az előbbi környezetűktől idegen más kör­nyezetbe, ha vagy magasabb érdekek kívánják azt meg, vagy pedig saját jól megérdemelt elő­1 epésüknek az érdeke követeli ezt. A közigazga­tási tisztviselőknek az ország különböző vidékei )42. évi november hó 12-én, csütörtökön. között gyakori áthelyezését a magam részéről ezért nem tartanám célszerűnek és közérdekű­nek. Meg vagyok róla győző'dve, hogy a jelen­legi belügyminiszter úr a legteljesebb körül­tekintéssel és csakis magasabb érdekekből fogja gyakorolni az áthelyezés jogát. Az állami! tisztviselők különböző csoportjai­ban — sajnos — i)gen nagyfokú aj bürokrácia és ez főleg az újabb időkben mind veszedelmesebb mértékben fejlődik tovább. A tömeges akta­gyártás mind nagyobb méreteket ölt, és ez egy­általában nem segíti elő az ügyek gyors elinté­zését. Az ügyek elintézése nagyon sok esetben rendkívül bonyolult, nehézkes és hosszadalmas. A vármegyei közigazgatás eddijg még meglehe­tősen ment volt a bürokráciától és ennek hátrá­nyaitól. Éppen a vármegyei és községi közigaz­gatásban is találkozunk az ügyeknek rövi'd úton való aktanélküli, egyszerű és gyors elintézésé­vel, ami>t nagy mértékben könnyít mes 1 éppen a tisztviselők közvetlen helyi ismerete. Nagyon kell vigyáznunk, hagy a kinevezési rendszer behazatalával el ne bürokratizálódjék a várme­gyei és a községi közigazgatás ils. Az 1929. évi XXX. törvénycikknek nagyon helyes és bölcs rendelkezése az, amely szerint a belügyminiszter a törvényhatósági tiszt­viselőket berendelheti a belügyminisztériumba, illetőleg az illetékes miniszter kívánságára az illető minisztériumba. Ez a berendelés abhól a célból történik, hogy a berendelt tisztviselők, ha képességeik megfelelőéknek találtatnak, kinevezést nyerjenek az illető minisztériumok­ban. E rendelkezés alapián a különböző tör­vényhatóságok tisztikarából _ nagyon sok ki­tűnő fiatal erő került a minisztériumok (ke­belébe. A legtöbb esetben azonban kezdő egyéneket, kisebb rangú tisztviselőket rendel­tek be. Nagyon helyesnek és kívánatosnak tartanám, ha a jövőben a kinevezési rendszer bevezetésével még nagyobb mértékiben frissí­tenék fel a vidéki gyakorlati élet embereivel a minisztériumok tisztikarát, és ha nem csupán kezdő tisztviselőket rendelnének be oda szolgálattételre, hanem magasabb rangú tisztviselők, főszoilgabírák, esetleg alispánok is nyernének oda kinevezést, akik hosszabb és alaposabb praxissal rendelkezvén, ezt a központi igazgatás kebelében a köte érdekében nagyon előnyötwn gyümölcsöztethetnék. Őszintén szólva, én a tisztviselői kinevezés és áthelyezhetőség bevezetését akképpen lát­nám legszívesebben, ha az a királyi bíróságnál fennálló módon nyerne megvalósítást, vagyis úgy, hogy osak saiát kérésére legyen áthelyez­hető a közigazgatási tisztviselő is. Ez egyrészt feltétlenül biztosítja az előlépés lehetőségét, ha valaki akár magasabb állásra pályázik. akiálr rá nézve előnyösebb állomáshelyre kéri áthelyezését, másrészt igen nagy mértékben biztosítaná a függetlenséget, amire pedig a közigazgatásinál éppen oly szükség van, mint a bíróságnál: Ez a megoldás szerintem egy­általán nem lenne' a közérdek .rovására. Ennek a megoldásnak azonban kétségkívül nagy akadálya jelenleg az, hogy részben a felsza­badult területeknek megfelelő tisztviselői tarral való ellátása érdekében, részben az oda áthelyezett tisztviselőik pótlására aránylag nagyobb számú áthelyezésre van szükség. amit ily ein módon rövid idő alatt megoldani nem igen lehetne. A jövőben azonban, ameny­nyiben a végleges közigazgatási reform fenn fogja tartani a kinevezési rendszert, óhajtan­dónak tartanám, ha a törvényhatósági tiszt-

Next

/
Oldalképek
Tartalom