Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-74

Az országgyűlés felsőházának 74. ülése 1 viselőkre vonatkozólag az a bíróságok mintá­jára lenne megoldva. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a közigazgatási tisztviselői kinevezések behoza­talát rövidesen kövesse a státus-rendezés. Szük­séges ez mind a vármegyei, mind a városi és községi tisztviselőknél egyaránt. A tisztviselői iar előlépés© szempontjából kétségtelenül előnyt jelent ugyan a kinevezési rendszer, azonban ez még távolról sem jelenti a köz­igazgatási tisztviselői kar anyagi helyzetének általános javulását, főleg nem biztosítja azt, hogy a pályaválasztás előtt^ álló ifjúság meg­felelő számban és kedvvel lépjen a közigazga­tás szolgálatába. Jól tudjuk, hogy sem az állam, sem az önkormányzati testületek a tiszt­viselői fizetések tekintetében nem tudaiak ver­senyezni — főleg a mai viszonyok között — a magángazdasággal- Arra azonban feltétlenül szükség van, hogy a közigazgatási tisztviselők, főieg a vármegyei és községi tisztviselők fize­tése arányba legyen hozva az állami tisztvise­lők különböző csoportjainak javadalmazásá­val. Ma ugyanis a vármegyei tisztviselők fize­tés dolgában jóval hátrányosabb (helyzetben vannak az állami tisztviselőknek majdnem minden hasonló képesítésű csoportjánál. Ugyan­így áll a helyzet a községi tisztviselőknél is. Egészen tarthatatlan helyzet, (hogy a vár­megyei tisztviselők legtekintélyesebb százalé­kát alkotó szolgabírák es vármegyei aljegyzők a IX. fizetési osztályban kezdik szolgálatukat és a VIII. fizetési osztályban végzik;. A ha­sonló képzettségű állami tisztviselők a VII. fizetési osztályba feltétlenül mind bejutnak, sőt legnagyobb részük a VI. fizetési osztályt is biztosan eléri, a miniszteriális tisztviselők pe­dig csak a legrosszabb esetben végzik a VI­fizetési osztálynál. Sőt a tanítók is bejutnak a VII. fizetési osztályba. A számvevőségi tisztviselők, akiknek képzettsége feltétlenül ki­sebb, szintén jóval magasabbra juthatnak. A királyi bíróságnál a kezdő bírói fizetés is magasabb, mint ahova a szolgabíró vagy vár­megyei aljegyző még a személyi pótlékkal együtt is eljuthat. Lehetetlenül mostoha el­bánás tehát az, amidőn a szolgabírák és vár­megyei aljegyzők mem juthatnak előbbre a VIII. fizetési osztálynál. Némi reparációt jelent ugyan a vármegyei tisztviselőiknél az 1929 :XXX. te. által létesített személyi pótlék, ennek megadását azonban nem kötelezőleg rendeli a. törvény, hanem csak azt mondja ki, hogy a vármegye költségvetése terhére a törvényben előírt feltételek fenn­forgása esetén részesítheti abban a tisztviselőt. Emellett a személyi pótlék a lakbérre nincs kihatással, mert ezt csak a tényleges fizetési osztálya szerint kapja a vármegyei tisztviselő. Helyesnek tartanám, ha ,a vármegyei tisztviselők státusrendezésénél a bírósági rend­szer vétetnék alapul olyanformán, hogy ugyan­azon állásban és helyen való meghagyás mellett is előléphessen a tisztviselő fizetési osztály tekintetében. Ainint a járásbíróságnál is le lehlet érni magasabb fizetési fokozatokat, éppúgy lehetővé kellene tenni ezt a várme­gyei tisztviselők részére is. Lehetséges, hogy valaki vezető pozícióra nem alkalmas, de azért igeii kitűnő munkaerő lehet. így. tehát nem méltányos, hogy fizetés dolgában beosztása miatt háttérbe legyen szorítva. Az 1929 :XXX. te. tárgyalása alkalmával is felmerült ez a gondolat, azonban akkor nem mehetett telje­sedésbe azzal a megokolássaL" hogy a tekintély yóvására lenne, ha a rangban hátrább lévő '. évi november hô lÈ-én, csütörtökön. 201 beosztott tisztviselő, magasabb fizetési osztálv­ban lenne, mint a hivatalvezető, így a szolga bíró fizetési osztály tekintetében előbbre lenne, mint a főszolgabíró. Ügy hiszem, hogy ez most már régen meghaladott álláspont, hiszen a különböző állami hivataloknál, pénzügyigazga; tóságnál, gazdasági felügyelőségnél, műszaki hivataloknál egyaránt nagyon gyakori, hogy hivatalfőnöknek olyat neveznek ki, aki fize­tési osztály tekintetében hátrább van, mint valamelyik beosztott tisztviselő. Volt már rá ! eset, hogy a pénzügyigazgató még csak a VI. fizetési osztályban volt, db ugyanakkor a mellette működő pénzügy igazgatóihelyet tes már méltóságos címmel az V. fizetési osztály­ban volt. Egyébként pedig azért sem mehet ez É a tekintély rovására, mert hiszen a közönség egyáltalán nem tudhaija, hogy kinek mi a fizetése, azt azonban mindenki jól tudja, hogy a főszolgabíró felette áll a szolgabírónak. A státusrendezés során helyesnek tarta­j nám, hogy a szolgabírák és vármegyei aljegy­zők legalábbis a VII. fizetési osztályba bejut ihassanak, sőt bizonyos szolgálati idő. után a VI. fizetési osztályt is elérhessék. Épp úgy helyes lenne, ha az árvaszéki ülnökök a VI. fizetési osztályba bejuthatnának. A vármegyei főjegyző, a fősaolgabírák, árvaszéki elnök és tisztifőügyész részére feltétlenül meg kellene nyitni az V. fizetési osztályt, amelyet a velük egyenlő beosztású állami tisztviselők nemcsak a minisztériumban, de vidéken is szintén elér­hetnek. A közigazgatási gyakornokok helyze­tén feltétlenül gyökeresen kell segíteni, mert hiszen a mai helyzet igazán nem csábíthatja a közigazgatási pályára a diplomás ifjúságot. Szükséges az is, hogy a gyakornoki állásban eltöltött idő minél rövidebbre (redukáltassák és a fiatal kezdő tisztviselő mielőbb véglegfw állásba juthasson. Teljességgel lehetetlen álla­pot, hogy egyes vármegyékben 23 fogalmazó karbeli tisztviselővel szemben 14 legyen a gyakornokok száma, ami azt jelenti, hogy;— ha csak valami rendkívüli körülmény nem jön közibe —- a gyakornokok egy részének- végleges állásba jutása úgyszólván lehetetlen. A közigazgatási tisztviselők státusrende­zését egyáltalán nem tjaxtio-m hosszú időre el­odázhatónak. Nem osztom azt a felfogást, hogy ez a kérdés most nem időszerű és hogy ezzel, nyugodtabb időket kellene megvárnunk. Ez egy olyan fontos kérdés, amelynek megoldá sával már úgyis nagyon elkéstünk, tehát a legsürgősebb megoldás is teljesen indokolt. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) A törvényjavaslat a jegyzői és egyéb köz­ségi tisztviselői állásókra is kimondja a kine­vezés bevezetését. Itt még fokozottabb mérték­ben áll az, hogy a képviselőtestület által tör­ténő választás nem éppen tökéletes megoldás, és még a főszolgabíró jelölési joga sem bizto­síthatja, hogy feltétlenül a legérdemesebb és helyi szempontból is legalkalmasabb jelölt nyerjen^ megválasztást. A képviselőtestület ál­tal történő választásnál, még sokkal inkább ér­vényesülhetnek különféle meilékszempontok, mint a törvényhatósági bizottságnál. A meg­választott jegyzőre vagy más községi tisztvi­selőre sem éppen előnyös, hogy azoktól nyerje megbizatását, akik között a jövőben állandóan működnie kell és akikkel nap-nap mellett köz­vetlenül érintkezik. A jegyzői állás tekintélye feltétlenül megerősödik a kinevezés által. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom