Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-74

Az országgyűlés felsőházának 74. ülése 942. évi november hó 12-én, csütörtökön. 199 Elnök: Szólásra következik Jókay-Ihász Miklós ő méltósága. Jókay-Ihász Miklós: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Évtizedek óta folyik a vita a vármegyei, illetőleg önkormányzati tisztviselők választásának vagy kinevezésének kérdésében. A most megalkotandó törvény, habár csak átmenetileg, meghatározott időhöz kötött hatállyal a vitát a kinevezési rendszer javára dönti el. Akik az önkormányzatról és az önkormány zati közületek jogairól beszélnek, nagyon gyakran úgy tüntetek fel a dolgot, mintha a tisztviselők választásának a joga az önkor mányzat legfőbb lényege lenne. Ez nézetem szerint egyáltalában nem áll, mert hiszen az önkormánvzati közületeknek, vármegyéknek, városoknak és községeknek ennél sokkal fon tosabb hivatása volt mindenkor, és az általuk birtokolt jogkörnek a tisztviselői állasak he töltése csak egy nagyon kis részét alkotta, A mai modern korban is nagyon fontos sze T*eT)ii.ik kell, hogy legyen az önkormányzatoknak éspedig nem csupán a szorosan vett közigaz gatási és — ami a törvényhatóságokat illeti — politikai téren, hanem a kor követelményeinek megfelelően főképpen gazdasági é« szociális téren is. Igaz ugyan, hogy egyes törvényható ságokban csak akkor jelennek meg a törvény h-a tósága bizottság tagjai nagyobb számmal a közgyűlésen, amidőn valamely választás van, ez azonban elég helytelen, és ennek meg kell változnia. A közületek önkorm'ánvzati jogai nak fenntartásához nemcsak feltétlenül ragaszkodnunk kell, hanem törekednünk kell az ön kormányzatnak a^mai idők^ követelményeihez mért kiépítésére és kiszélesítésére is. A törvényhatóságok tiszt viselőválasztási joga a múltban sem volt korlátlan, hiszen a közigazgatási gyakornokokat a főispán, a

# kormány kénviselője nevezi ki, a törvényhatósági tisztviselőket pedig a közigazgatási gyakornokok

1 közül választják. A múltban is nagyon ritkán történt meg. hogy nem a gyakornokok közül egészítették ki a törvényhatóságok tisztviselői karát. Ma pedig a gyakorlati közigazgatási vizsga behozatala óta ez úgyszólván lehetetlen, illetőleg amennyiben lehetőívé is van téve, az esetben ifs az illetőnek valamely más államigazgatási ágban kellett előzőleg legalább is gyakornok gyanánt működnie, amelv állások pedig szintén kinevezéshez vannak kötve. így tehát a kormányhatalomnak eddig is nagyon lényeges befolyása voTB a törvényhatósági tisztviselői állások betöltésére. Tagadhatatlan, hogy a kinevezési rendszer a közigazgatási tisztviselői kar előmenetele szempontjából igen nagy előnyt jelent. Eddig minden vármegye és város külön státust alkotott, aminek következtében az előmeneteli viszonyok a legeltérőbbek voltak, de általánosságiban majdnem mindenhol kedvezőtlenek. Általában csak kihalási alapon^ lehet előlépni, vagy ha valaki valamely okból távozik. Az, hogy egyik töirvényhatóságból a másikba keírüljön át egy tisztviselő, úgyszólván lehetetlen. A vármegyéknél aránylag sok az alacsonyabb állás és kevés a magasabb. Olyan vármegyékben, ahol kevés és aránylag nagyobb járás van, még rosszabb a helyzeti, mert ott még arra sem lehet kilátás, hogy a tisztviselők nagyobb része eljusson a főszolgabírói állásig. A legmagasabb állás, az alisoáni, esak egyetlenegy lévén minden vármegyében, azt alig érheti el valaki, amikor pedig erre alkalmas egyén több is volna; viszont ezzel szemben lehetséges, hogy ugyanakkor egy másik vármegyében kevésbbé hivatott egyéneket kell vezetőpozicióba megválasztani. A kinevezési rendszer, amely módot ad a vármegyei és városi tisztviselőknek az ország egész területén való elhelyezkedésre és előlépésre, kétségkívül nagymértékben segít ezen a hátrányos helyzeten és lényeges előnyt jelent a tisztviselői karra nézve. Ami a községi és körjegyzőket illeti, az előlépés ma náluk csak azt jelentheti, hogy valaki egy kisebb községből vagy gyengébb jövedelemmel bíró helyről nagyobb vagy előnyösebb helyre kerülhet, amely tekintetben azonban éppen a választási rendszer elég nagy nehézséget okoz. E tekintetben némi segítséget jelent, de csak egészen szűk körben a főszolgabíró jelölési joga. E téren is feltétlenül javulást hoz a kinevezési rendszer. Az elmondottakból következik az is, hogy a tisztviselői kar előlépési viszonyainak javulása mellett a közérdek is igen nagy mértékben nyer a kinevezési rendszer bevezetésével, "ßppen miután eddig minden vármegye és város külön státust alkotott, a magasabb állások betöltésénél csak szűk körből lehetett választani. A kinevezési rendszer előnye, hogy a betöltendő állásoknál az egész ország területéről lehet az alkalmas embereket kiválasztani, minidienüvé az oda legmegfelelőbb egyént lehet állítani, aminek főleg a vezető és általában a magasabb állások betöltésénél van nagy jelentősege. Biztosítani lehet ezáltal, hogy a legfontosabb helyekre, az exponált poziciókba a legalkalmasabb, minden tekin+etben megfelelő tudással és tapasztalattal rendelkező egyének kerüljenek. A választásoknál, bármely közületi testület eszközölje is azokat, könnyen érvényesülhetnek és nagyon gyakran érvényesülnek is az érdemesség és arravalóság rovására különböző melléktekintetek, mint például a helyi szempontok, társadalmi és egyéb összeköttetések. Vármegyékben a megye egyes részeinek vagy iárésafaak lehetnek helyi jelöltjei, amidőn előnye van annak, akit egy nagyobb járás vagy vidék támogat, úgyszintén kínnak, akit a vármegye központjában vagy a központ körül lakó bizottsági tagok' támogatnak. Előfordulhat, hogy a közlekedési vagv időjárási viszonyok miatt nem tud megn?lenni a bizottsági tagok egy része és ez döntő hatással lehet a, választás kimenetelére. Mindezek a körülmények azt eredményezhetik, hogy éppen a leginkább arra való és legérdemesebb égvén nem nyerheti el a betöltendő á!lá«t. A választások eredménye gyakran hagy fullánkot a lelkekben és arra sem lehet mód, — éppen• mivel minden törvényhatóság zárt egységet képez^ — hogy más módon lehessen kárnótolni a kisebbségben maradt érdemes tisztviselőt. Előfordulhat, hoery egy nagyon érdemes tisztviselő esetleg eerész életére el lesz ütve az előlépés lehetőségétől. Kinevezés esetén ezek a hátrányos körülmények elmaradnaikí és sokkal inkább biztosítva lesz az állások betöltésénél a szakszerűség érvényesülése, és az érdemes tisztviselők részére az elhelyezkedésnek tágabb tere fog mesrnyílni. Mindezeken kívül a kinevezési rendszer mellett szólnak a nemzeti szempontok is. Nemcsak a felszabadult területeken, de országos viszonylatban is áll az, hogy feltétlenül sokkal jobban lehet megvédeni és érvényesíteni a nemzeti érdekeket, ha a központi hatalom kezében van a közigazgatás irányításával együtt 84*