Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-74
198 Az országgyűlés felsőházának 74. ülése tését jelenti, mert a közigazgatásnak ez a két területe az, amely az állami közigazgatás kibővülése után az önkormányzatnak eddig is megmaradt. Ennek megállapításával nem akarom az önkormányzatnak így kijelölt lehetőségeit lebecsülni, mert tisztában vagyok e közigazgatási ágak mind növekvőbb jelentőségével és azzal is, hogy e tereken a közigazgatásnak a közönséghez közel juttatása és a helyi sajátos viszonyokhoz való alkalmazkodása helyes eredmények eléréséhez mennyire fontos. Megnyugvással vettem a belügyminiszter úrnak a bizottságban tett ama kijelentését, hoo-y az önkormányzati testületeket alkalmasokká akarja tenni kijelölt feladataik ellátá sár a és evégből különösen a vármegyék és a községek szervezetét kívánja átalakítani, ami bizonyára azt jelenti, hogy lehetővé kívánja tenni, hog^y az önkormányzati hatáskörben az önkormányzat akarata valóban érvényesüljön. Jjpo-ven szabad azonban m és 1 azt is rem Ál TIP™. hogy tervezett önkormányzati reformjánál a belügvminiszter ürnak sikerülni fog a pénzügyi kormányzatot rávenni arra, hogy az Önkormányzat pénzügyi előfeltételeit is — pénzügyileg képessé tételét feladatai ellátására — megteremtse. A belügyminiszter űr a bizottságban azt is mondotta hogy az önkormányzati akarat és hajlandóság mee-esökkent. Sainos, ez így van. Oka^ nemis annyira az önkormányzat tárgyi hatáöVörénpk m efr szűkülése, mint inkább a szanálási akció során meq-indnlt é«n mind erősplihé vált pénzügyi gyámkodás, valamint a miniszteri beavatkozás a Jogorvoslatok révén, am elv a felülvizsgálati kérelmek érdemleges eldöntésének lehetővé tételével súlyában még em epedett. Ha a belügyminiszter űr örkormányzati reformiával még életre ébreszthető önkormányzatra akar maid találni, akkor különösen most — amikor az állami kinevezési rendszer bevezetés« az önkormányzati testületekre taira db a ta ti annl továbbmenően esügsrpsztőleg fooh;itni. viszont a kin evezett ékben, főleg azo>nál. akik nem az önkormánv^afhói Vernlnék ki. az önkormányzat jel eu tőségét illetően könynyen^ téves képzetek keletkezhetnek — gondolkodnia kell arról, hogy az Önkormánvznti testül etet mee-szűkített tárgvi hatáskörükben és államilag kinevezett tisztviselőik mellett is tudatában maradjanak annak, hogy van önkormányzatuk. Ennek módiai uedig a következőkaz önkormányzati testületeknek « gazdasági és szociális feladatok ellátására már most minél nagyobb igénybevétele: pénzügyi lehetővé féfplp « feladatok ellátásának: az önkormánv7^ törvényesen meo-nyilvánult akarata, megvalósulásának engedése a felügyele+i jo<rnak a le«*-' sznlcsÁgesebbre szorítkozó gyakorlásával: végül meí* , euíredése annak- hogv a^ önkormán^•™+; t^^tiiletek fegyelmi joga hatályosan érvényesülhessen. Egyetértek a^ belügyminiszter úrral abban, bogy a mostani ido" gyökeres közigazgatási reformra nem alkalmas. A közigazgatási reformuak az egész vonalon való végrehajtásának mai időttezerűtlensége azonban nem jelenti az időszeWítlenséfí'et annak előkészítése tekitatétében. Sőt a nagy közigazgatási reform szempontjából előkészítésnek, mintegy kísérleteknek is tekinthetjük azokat a közigazgatási részreformokat is. amelyeket a kormány még a nagy reform előtt elkerülhetetlenül szttksó geseknek tart. Ilyen részreform az előttünk 1942. évi november hó 12-én, csütörtökön. fekvő törvényjavaslatban! foglalt, és ilyenek lesznek bizonyára még mások is. Egyikre, amelynek ha nem is elkerülhetetlensége, de időszerűsége nyilvánvalónak látszik, és amelyre a képviselőházban a kormánypárt egyik szónoka is már rámutatott, legyen szabad nekem is felhívnom a figyelmet. Ez a státus rendezés. Ha valamilyen idő, akkor a mai helyzet — amikor mindenki^ a magángazdasági pályák felé tódul, és ebből folyólag nemcsak az utánpótlás, hanem kipróbált régi erők megtartása is a köztisztviselői pályán nehézséget okoz — az, amely a státus rendezésre — mégpedig nemcsak az állások száriának leszállításával, hanem az illetmények egyidejű felemelésével is — kiválóan alkalmas. Ennek azonban előfeltétele még a közigazgatási eljárás gyökeres egyszerűsítése és ugyanilyen szellemben rendteremtés a közigazgatási anyagi jogszabályok terén is. Ez egyúttal hatásosabbá fogja tenni a nevelést és szigorúbban foghatóvá a fegyelmezést, amelyektől a. belügyminiszter úr a bizottságban tett kijelentése szerint a közigazgatás meg javulását elsősorban várja. Visszatérve az általános közigazgatási. reformra, előkészítéséneik a beható tárgyalásához szükséges két alapvető munkálatom: az általános közigazgatási reform tervezete és az eljárási kódex tervezete megvan, sőt az anyagi jogszabályok rendezésének tudományos alapvetése is már megtörtént. Amire miost szükség volna, az az, hogy ez az anyag — mint valamikor minden nagyob kodifikációs munkálat •— hivatott elméleti és gyakorlati szakeimlberek bizottsági vagy ankétszerű tárgyalása alá kerüljön. Erre a Háznak különösen súlyt kellene helyeznie, mert a mai törvényhozási technikánk mellett a Ház tagjaiban kétségbe nem vontán meglévő tudás és tapasztalat kodilfikációnkban gyakorlatilag nem érvényesül. Ma minden probléma szerves és gyökeres aniegoldására való törekvés beleütközik abba az ellenvetésbe, hogy meg kell várnunk az új világrend kialakulását. Ennek az új világrendnek a vezető gondolata azonban már megszületett: ez a közösség eszméje, amelyet régebben is ismertünk, csak kevésbbé hangzatosan közérdeknek neveztünk. Ebben az eszmekörben a félredobatás kockázata nélkül^ nekifoghatunk közigazgatásunk átalakítása érdemleges munkájának, sőt neki is kellene fogni (már most azért, hogy amikor a koreszme valószínűleg türelmetlenül fogja követelni megvalósítását, reformtervezeteinek ne csak a koreszmétől átitatottan, hanem nemzeti sajátosságaink követelte tartalommal is álljanak rendelkezésre. A vázolt elgondolások és megfontolások teszik nekem lehetővé, hogy mint az önkormányzatban felnőtt, élete javát abban eltöltött és szellemétől ma is áthatott egyén, az előttünk fekvő törvényjavaslatot megszavazzam.^ Ehhez még csak azt a reményemet fűzöm hozzá, hogy a belügyminiszter űr ő nagyméltósága önkormányzatunkat annak ápolásával a közigazgatás szerves reformjáig életképesen átmenti és módját ejti majd an'ni&k is, hogy az állam követeléseit megértő, de az önkormányzati szellemtől is áthatott hozzáértők résztvehessenek olyan közigazgatási reformnak a kimunkálásában, amely az állami és az önkormányzati igazgatás szintézisével biztosítja az ország lakosainak boldogulását és így teremti meg a közösségi eszmét diadalra vinni kívánó új ál lamot. A törvényjavaslatot űgy általánosságban, mint részleteiben elfogadom. (Élénk helyeslés'.)
