Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-74

196 Az országgyűlés felsőházának 74. ülése tor: Ügy van! Ki van zárva!) Egyebet mint panaszt nem hallok. Már pedig a tegnapi napon is újból kontrolláltattam önmagamat, hogy jól, hűen vagyok-e tájékoztatva, ha .azt mondom a felsőház üléstermében, hogy a közigazgatási tisztviselők ezidőszerint nyomorognak. Meg kell mondanom őszintén azt is a belügyminiszter úr színe előtt, ;bogy a pénzügyminiszter úr által legutóbb bejelentett többlet nem szünteti meg- azt a gondot, amely a nehéz megélhetési viszonyok folytán a tisztviselők vállait nyomja és terheli. (Ügy van! Ügy van!) Figyelmébe ajánlom a belügyminiszter úr ő nagyméltóságának, hogy az/ önkormányzat tisztviselői annakidején, amikor a közigazgatási pályát választották, abban a tudatban mentek oda, hogy annak az önkormányzatnak ők élethossziglan megválasztott és egyhelyben vagy a vármegye területén maradható tisztviselői lesznek. Méltóztassék, elképzelni egy ilyen tisztviselőnek elhatározását:, nem ment ügyvédnek, nem ment orvosnak, nem ment mérnöknek, hanem elment a szülővármegyéjéhez tisztviselőnek abban a tudatban, hogy élethossziglan ott vagy a környéken maradhat. Méltóztassék elképzelni ennek a tisztviselőnek házasságkötését, méltóztassék elképzelni ennek a tisztviselőnek családalapítását; ez mind abban a reményben történt, hogy az illető tisztviselőt pedig onnan, a vármegye területéről semmiféle hatalom ki nem mozdíthatja. Ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén felborithat sok-sok íisztviselőcs,aládnál egy egész életbeosztást, egy egész életprogrammot, egy családi programmot, egy családi pénzügyi egyensúlyt, egy elgondolást a gyermekek ne velletési módjára és helyére. Mindez most felborulhat,, mert az önkormányzati tisztviselőt a belügyminiszter újr ő nagyméltósága áthelyezheti. Szíves figyelmébe ajánlom a belügyminiszter úr ő nagyméltóságának, hogy a tisztviselők nem tudnak átköltözködni egyik városból a másik városba a jelenleg rendszeresített költözködési pénzösszegekből. Annyira drága a fuvar, annyira drága a bútorszállítás, annyival megdrágult a költözködésnek mindenféle költsége, mindenféle tétele, hogy a jelenlegi költözködési költség nem fedezi a tényleges kiadásokat, amiből folyólag tiszteletteljes kérelmünk csak az lehet, hogy kérve-kérjük a belügyminiszter úr ő nagyméltóságát, hogy közigazgatási tisztviselő áthelyezését csak a legvégső esetben, csafk az elkerülhetetlen szükség esetén méltóztassék elrendelni. Különben az áthelyezés büntetésszámba megy, azt pedig ez a törvényjavaslat nem akarja; mi törvényhozók pedig különösen nem akarjuk! azt, hogy az áthelyezési jog, amely most a belügyminiszter úr ő nagyméltósága kezébe kerül, egy büntetési nem legyen. Ott van a fegyelmi eljárás, ott van súlyosabb eseteikben a bírói eljárás. Áthelyezésekkel sújtani, büntetni a törvényhozás nem akarhatja a tisztviselőt, Kérve-kérem a belügyminiszter úr ő nagyméltóságát, hogy a diplomanélküli! embereknek kinevezését méltóztassék beszüntetni. A visszacsatolt területeken diplomanélküli emberek kerültek főszolgabírói pozíciókba, oíklevélnélküü emberek kerültek jegyzői posztokra. Mi ezt jóváhagytuk, azonosítottuk magunkat a miniszter úr ő nagyméltóságával, de azt hiszem, hogy sok-sok felsőházi tag gondolkozik velem egyformán, amikor azt kérem, hogy ennek a törvényjavaslatnak megszava942. évi november hó 12-én, csütörtökön. zása után már ne méltóztassék diplomanélküli embereket közigazgatási posztokra kinevezni, mert ha ez a rendszer továbbra is fennállana, akkor félnünk kellene attól, hogy a tanulás szükségességének érzete meginog a magyar fiatalságban, mert látná, hogy tanulás nélkül is el lehet érnií olyan pozíciókat, amelyékhez eddig doktorátus vagy főiskolai végzettség kelleti Nem vonatkozik ez az álláspontom természetesén azokra, akiket eddig méltóztatott kinevezni; ha ezek a tisztviselők megfeleltek posztjukon, akkor most megvan a mód és a lehetőség arra, hogy a miniszter úr véglegesítse őket. De maga a miniszter úr mondja az indokolásban, hogy szelektálni is akar. Ha pedig szelektálni akar, akkor ennek kapcsán úgyis kiesnek a meg nem felelt tisztviselők a tisztviselők névsorából. Kérve-kérem a belügyminiszter úr ő nagyméltóságát, hogy a »von Pick auf«- • kinevezéseket a közigazgatás színterén ne méltóztassék gyakorolni. Máról-holnapra ne lehessen senkiből főszolgabíró, máról-holnapra ne lehessen senkiből polgármester, járja csak végig az a közigazgatási tisztviselő azt az iskolát, amelyet a közigazgatásig gyakornok és szolgabíró vagy a ikisebbrangú városi tisztviselő végigjár. Sok esetet tudok, amikor rossz hatást váltott ki egy-egy olyan kinevezés, amikor máról-holnapra valaki főszolgabíró lett. Azt hiszem, az egész tisztviselői kart megnyugtatná, ha a tisztviselők valamilyen miniszteri kijelentést kapnának arra, hogy a jövőben, tehát ennek a törvényjavaslatnak megszavazása után s ennek, a törvénynek végrehajtása kapcsán máról-holnapra beugró kinevezések, »von Pick auf« kinevezések nem fognak többé megtörténni. Ha igaz a& a tétel, hogy minden törvény annyit ér, amennyi jelentőseget a végrehajtás kapcsán kap, úgy az a véleményem, hogy ennek a törvényjavaslatnak a kihatása teljesen attól függ, hogy a belügyminiszter úr ő nagyméltósága a végrehajtás kapcsán a törvénynek minő tartalmat ad. A belügyminisztériumban — hála Istennek! — jelenleg és már hosszú idő óta ez a helyzet, mind a községi, mind a vármegyei, mind a városi ügyosztály élén olyan főtisztviselők állanak, akik úgy ismerik a vármegyei és a városi életei mint a tenyerüket. Istennek hála, hogy ez így van, reméljük ennélfogva, hogy az ő feldolgozásuk alá kerülő kérdések is ismereteiknek megfelelőéin oldatnak meg. Ismétlem, mélyen t. Felsőház, hogy ezt a törvényjavaslatot így, ahogyan most van, a nagy közigazgatási reformtól elkülönítetten, abból kiszakítva és azt megelőzve, csak r azért szavazom meg, mert tarthatatlanná vált a helyzet és a mai abszolút rossz helyzetből nincs más kiút. Ugy éreztem, hogy ezeket a megjegyzéseket szükséges a törvényjavaslat tárgyalása közben valakinek szóvátenni. (ÉljenzH, helyeslés és tops.) Elnök: Szólásra következik Harrer Ferenc ő nagyméltósága. Harrer Ferenc: Nagyméltóságú Elnök Ür! Igen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Tavaly, amikor azt hittük, hogy az általános közigazgatási reform küszöbén állunk, költségvetési beszédemben bátorkodtam az önkormányzatra vonatkozó álláspontomat e Házban már kifejteni. Ez lényegében a következő volt. Az önkormányzat közigazgatási probléI mája abban áll, hogy az állam polgárok menynyire és milyen módon vesznek részt a köz-