Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-74

Az országgyűlés felsőházának 74. ülése megyéje, a maga városa hozzáforduló közönségével. Azt várjuk ezektől a majd kinevelendő tisztvselőktől, hogy ők is utálattal forduljanak el a bürokrácia túltengésétől; (Gróf Széchenyi Viktor: Nagyon helyes!) minden tiszviselő utálja a sok felesleges irka-firkát; ne tépelődjék sokat egy tisztviselő sem, amikor határoznia kell, döntsön bátran, szövegezze azt meg világosan és hajtsa végre korrektül, precízen mindazt, ami az ő kötelessége, éspedig megírott és meg nem írott kötelessége. A közigazgatási tisztviselőnek talán az utóbbira, paragrafusokban mes: nem írott, fel nem sorolt, nem konkretizált feladatokra és kötelességekre kell nagyobb súlyt fektetnie. Ugyanekkor azonban megköveteljük az új tisztviselői gárdától is, hogy óvakodjék az egyéni akcióktól. A miniszterelnök úr e tekintetben legutóbb rendkívül érdekes kijelentéseket tett. Elvárjuk az új közigazgatási tisztviselőktől is. hogy szorosan alkalmazkodnak ehhez a miniszterelnöki állásfoglaláshoz és még csak álmukban sem kísérlik meg az egyéni akciókat, a felettes minisztereknek tullicitálását. ami egyszerűen eltűrhetetlen helyzet és ami az utóbbi időben egy-két esetben már előfordult. íln mindenesetre illő tisztelettel kérném a belügyminiszter úr ő nagyméltóságát, méltóztassék minden egyes alkalommal pályázatot hirdetni. A törvényjavaslat fenntartja ezt a iogot a miniszter úr számára, de diszkrecionális jogkörébe utalja a kinevezéseket és nem kötelezi őt a pályázat kiírására. Én kérvekérem a belügyminiszter úr ő nagyméltóságát, igenis, méltóztassék minden egyes esetben a pályázatokat kiírni. Mesr vagyok győződve, hogy mindnyájunk közül épp a belügyminiszter úr van legjobban tisztában ennek a változásnak, ennek a fordulatnak, ennek az új törvényes rendelkezésnek a fontosságúval és abban is biztos vagyok, hosry a belügyminiszter úr önmagában már téliesen készen van az elhatározással, hogy mit cselekszik és hogyan cselekszik. Misem áll tőlem tehát távolabb, mint a mai felszólalásommal őt a legcsekélyebb mértékben is irányítani takarnám vaffv ezt megkísérelném, hiszen meg vagyok győződve róla, hogy a belügy miniszter úr nem szorul tanácsra, sem tőlem, sem mádtól jövő tanácsra. Engedje meg azonban a belügyminiszter úr Ő excelléneiája, hogy pnnek a törvényjavaslatnak tárgyalása során pár nercig hangosan gondolkozzam. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai megtanítottak minket, közéleti férfiakat arra, hogy különös gondossággal óvakodjunk a hon megmentésére önmaguknak kizárólagos jogot kö vetélő emberek soraitól. vitéz Keresztes-Fischer l^Vrene belügyminiszter: Pedig sokan vannak! Szilágyi Lajos: Lehet, hogy az általános pályázatok során ilyen egyének is fognak kopogtatni a belügyminisztérium, kapuján. Azt hiszem azonban, hogy a mai nehéz időkben csak lönzetlen. csak önfeláldozó emberek jöhetnek" tekintetbe, a köz csak ilyeneket akceptálhat, mert a kizárólagossági joggal felruházott honmentő urak épp azért mivel "kizárólagosságot követelnek' maguknak, nem lehetnek önzetlenek, csak önzők: ismerjük már őket. hogv csak a maguk boldogulását és javát keresik. 942. évi november hó 12-én, csütörtökön. 195 Ne áltassuk maguníkat, az ördög sohasem alszik. Mentnél nehezebb az idők járása feleitünk, annál inkább valószínű, hogy a gonosz újból jelentkezik. Akadhatnak megint olyanok, akik a rend felbomlására és ezzel 'kapcsolatban a zűrzavar felhasználására spekulálnak. Nem szenved kétséget, egész biztosan valamennyien egyetértünk abban, hogy a rossz magyarok közül ezek a legveszedelmesebb és legrosszabb magyarok, legyenek bár elhelyezkedve akár az egyik, akár a másik politikai oldalon, jöjjenek akár ilyen, akár amolyan jelszavaikkal, lobogtassanak akár ilyen, akár amolyan zászlókat a fejűik fölött. Kétségtelen az is, hogy kormiáinyra. országgyűlésre és az egész ország lakosságára ezek jelentik a legnagyobb belpolitikai veszedelmet, mert ezeknek aztán semilyen nagy baj sem kár, mivel úgy gondolikioznaOr, azt remélik, hogy a baj után majd ők következnek. Ne adja Isten, hogy ezek közül valaki odamerészkedjék, hogy valamelyik közigazgatási tisztviselő megürült állása kapcsán azt ambicionálja, hogv ő kapjon helyet akármelyik pozícióban. Keméljük, meg vagyunk róla győződve, hogy amíg a kormányrúd azoknak kezében vara, akiknek kezében ma van, ezeknek az embereknek elhelyezkedésére semmiféle új törvény vagy rendelet nem myuj

that lehetőséget. Az általánosságban kiírott pályázatoknál kétségtelenül lesz elegendő jelentkező és a belügyminiszter úr ő nagyméltósága majd megimt válogathat a jelentkezők sorai között. De ha egyszer pályázni kell, lehetetlen szóvá nem tennem azt, ami ezidőszerint minden pályázót bosszant és ingerel; lehetőién, hogy szóvá ne tegyecm azt az immár játéknak nevezhető rendszert, amely a származások igazolásánál minden egyes pályázónak elveszi kedvét a pályázati kérvény megszerkesztésétől is. (Ügy van! a középen.) Nekem biztos

r tudomásom van arról, hogy Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága^ már felirattal is fordult a belügyminiszter úr ő nagyméltóságúhoz, hogy a származások igazolásánál könnyítsék mesr a helyzetet valami olyan eljárás, vagy valami olyan okmány rendszeresítésével, amely aztán vitán felül áll, amelyet akceptálni tartozik polgárság, katonaság egyaránt, szóval utánozzuk ebben a németeket és nálunk is legyen valami olyan eljárás,, valami olyan végleges okmány, amely előtt meghajolni tartozik minden hivatal. Most szotaoirúsággial kell hallanunk a fronton levő katonák rádióüzeneteiből nem egyszer, ht-gy a fronton levő katona rádióüzenetben üzeni a feleségének, hogy származási okmányait küldje ide vagy oda, itt vagy ott szerezze be azokat. Felháborító meg hallani is ezeket a rádióüzeneteket. Azt hiszem, a belügyminiszter úr ő nagyméltóságának van leginkább módja arra, hogy ebben a tekintetben egy mindenki által akoeptábilis formát állapítson meg a számazások igazolásába. A fronton levő katonával szemben pedig nem képviselhetek más álláspontot, mint azt, hogy a fronton levő katonánál méltóztassék vélelmezni, hogy igazat mondott akkor, amikor azt állította, hogy nincsenek neki zsidó ősei. A belügyminiszter úr ő nagyméltóságának újból szíves figyelmébe kell ajánlanom, hogy 1 a közigazgatási tisztviselők ma nem tudnak megélni a fizetésükből. (Gróf Széchenyi Vik-